Sokszor elhangzanak a mikorrhiza szimbiózis előnyei, de vajon tényleg varázsszerről van szó, amivel egy csapásra megoldhatóak a mezőgazdaság problémái? Esetleg a valóság ennél kicsit árnyaltabb és az igazságot valahol középütt kell keresni?
Sokféle fórumon lehet hallani mostanában a mikorrhizagombákról, vagy a mikorrhiza szimbiózis mezőgazdasági alkalmazásáról. Különösen, mióta egyre több cég rukkol elő mikorrhizagombákat tartalmazó készítményekkel.
A mikorrhiza görög eredetű kifejezés, gomba-gyökeret jelent. Ez a kifejezés olyan kölcsönösen előnyös növény-gomba együttélések (szimbiózisok) gyűjtőneve, ahol világosan kimutatható a (hol szorosabb, hol lazább) egymásrautaltság a partnerek között.
Talán a leginkább ismert az erdészetileg fontos ún. ektomikorrhiza, amelyet elsősorban mérsékeltövi fák (bükk-, tölgyfélék stb.), illetve fenyőfélék hoznak létre sokféle gombával (pl.: vargánya, galócák, rókagomba, szarvasgomba stb.).
A szántóföldi és zöldségként termesztett növények és a gyümölcsfák leginkább az ún. arbuszkuláris mikorrhizát képezik, amelyet csak egy speciális, ősi és a Föld minden pontján megtalálható, az ún. Glomeromycota törzsbe sorolt gombacsoporttal alakítanak ki.
Ez egy rendkívül szoros kapcsolat, amelyben a gombák kizárólag a növényektől kapják szerves táplálékukat és nélkülük már képtelenek a szaporodásra is. A növények a gombapartner nélkül is képesek élni, de a természetben ez az állapot ritkán fordul elő és komoly hátrányokkal járhat számukra. Egyes növények, így pl. a keresztesvirágúak (pl.: repce, káposzta) vagy sok gyomnövény nem képeznek mikorrhizát: ők a kisebbség, amely egy másik stratégiát választott.
A névadó
Az arbuszkuláris mikorrhiza (AM) a nevét az ún. arbuszkulumról kapta, amely a szimbiózis legfontosabb gyökérben kialakított képlete, a tápanyagátadás fő szerve. Kialakulása során a gombahifa áthatol a növény sejtfalán és a növényi sejthártyával közösen, sokszorosan elágazva hozza létre a partnerek nagy felületű, szoros kapcsolatát.
Biológiai hasonlattal élve az arbuszkulum a növények méhlepénye. Sok esetben kis zsákszerű képleteket, vezikulumokat is találhatunk a gyökerekben, ezeket a gomba tápanyagraktározásra használja.
A mikorrhiza kialakulása rendkívül alaposan szabályozott folyamat, hiszen a növénynek egészen biztosnak kell lennie abban, hogy nem egy kórokozó gombát enged terjedni a gyökerében. Ehhez a növény és gomba egy ősi, félmilliárd éves kommunikációs csatornát használ, a mikorrhiza ugyanis éppen azóta, vagyis a növények szárazföldre lépése óta szolgálja azokat.
Legfontosabb szerepe a növények ásványi tápanyagokkal való ellátása, amelyeket kiváló enzimrendszere és hatékony gombafonalai segítségével ér el. Alapvető fontosságú még a talajok szerkezetének javításában és ezáltal a jobb víz- és tápanyagellátás kialakításában, valamint sok egyéb stresszhatás, pl. az aszály, a sóstressz, vagy a kórokozók támadása esetén is segítheti a gazdanövényt.
Összességében a mikorrhiza nemcsak hidat képez a gyökerek és a talaj között, de „professzionális talajerőforrás menedzserként” befolyásolja a tápanyagok elérhetőségét azáltal is, hogy sokféle, a növény számára hasznos baktérium működését serkenti, irányítja, valamint azokat közösségbe szervezi.
Dr. Parádi István
ELTE TTK, Biológiai Intézet, Budapest
A cikk teljes terjedelmében az Agrofórum újság 2022. októberi számában olvasható.
