Könnyen lehet, hogy a 2021. évben a szántóföldön látottakról szóló sorozat legrövidebb része következik, de ennek ellenére nem szerettem volna kihagyni a sorból a repce gombabetegségeinek tárgyalását. Azért sem, mert hozott ez az évjárat olyan tapasztalatot, amely nem minden évben adatik meg.
Bár a repce nem tartozik azon szántóföldi növények közé, amely nagyon „gombás” lenne, de vannak olyan betegségei ennek a növénykultúránknak is, amelyek egyes évjáratokban akár komolyabb problémát is okozhatnak.
Fóma, a szokványos módon
A legáltalánosabb, a repce fómás megbetegedése, a fómás szárfoltosság és szárrák. 2020 őszén, mondhatni szokás szerint megjelentek a fiatal állományokban a fómás tünetek (1. kép).
Ezek kivilágosodó foltok formájában jelentkeznek, amelyben apró fekete pontok, a kórokozó piknídiumai láthatók. Túlságosan nagy számban nem lehetett belőlük látni, ami igaz volt a tavaszi időszakra is, én a szokásosnál kevesebb feketedő, rákosodó repcetövet láttam az állományokban (2. kép). Ezt a tapasztalatomat a betakarítást követő bejárások is alátámasztották, a tarlón is arányaiban kevesebb tünetes tövet találtam.
Fóma, nem szokványos módon
Azonban május második felétől kezdve egyre több olyan repcetáblát láttam (3.-4. kép), amelyben a becők akár már zölden is felnyíltak (5. kép), de többnyire barnultak, száradtak.
Sok esetben a tünetet mutató becők belseje is feketedett, sőt a magok is barnultak, feketedtek, növekedésükben elmaradtak, de még az is előfordult, hogy a magkezdemények egyáltalán nem fejlődtek (6. kép).
A felnyíló becőket látva elsőként a szinte mindenhol és minden évben megjelenő kártevők jutnak az eszünkbe, a repcebecő-ormányos, valamint a repcebecő-szúnyog, amelyek lárváinak károsítása becőfelnyíláshoz vezethet. Azonban az elmúlt szezonban kifejezetten sok olyan felnyíló becő volt, amelyben semmiféle rovarkártételnek sem lehetett nyomát találni.
A becők felnyílását okozhatja gombabetegség is, az alternáriás megbetegedés is, más néven a repcebecőrontó. Bár e kórokozó több faja is betegítheti a repcét, azonban a felnyílt becőkön általam talált tünetek nem hasonlítottak azok tipikus tüneteihez.
Egyes becőkön végül találtam árulkodó jeleket, a megbetegített, kivilágosodó foltokban lévő apró, fekete pontokat, amelyek fómás megbetegedésre utaltak (7. kép).
Bár nem gyakran, de e kórokozó számára kedvező évjáratokban, erős fertőzési nyomás mellett megtörténhet, hogy a betegség tünetei a becőszinten is megjelennek. Az idén májusban tapasztalt, a sokéves átlagnál hűvösebb és csapadékosabb időjárási körülmények kedvezhettek a fómának, ezért történhetett meg a becőszinten tapasztalt károkozása.
Természetesen a becők felnyílásáért nem kizárólag a fent említett gombabetegség okolható az idei évben, az a rovarkártétel (repcebecő-ormányos, repcebecő-szúnyog) miatt is bekövetkezett, sőt annak mértékét az időjárási körülmények miatti kényszerérés is növelhette. Ezek a tényezők mind szerepet játszottak abban, hogy nagy tömegű repcemag került a tarlókra, aminek következménye, hogy sok táblán láthatunk erős repce-árvakelést a kalászos utóveteményben (8. kép).
Egyéb gombabetegségek
Bár a repcének vannak még gombabetegségei, köztük olyanok, amelyek nagyon komoly kártételre is képesek, én ezeknek nem találtam nyomát. Itt most főként a fehérpenészes szárrothadásra kell gondolni, amely nedves és hűvös évjáratokban komoly terméskiesést okozhat. Én e kórokozó fertőzése miatt száradó, kifehéredő növényekkel gyakorlatilag egyáltalán nem találkoztam az állományokban, de a tarlókon sem láttam jelét a szárak alsó részén megjelenő primer fertőzésének.
Lényegesen kisebb súlyú, ám egyre gyakrabban megjelenő betegség a repce lisztharmatos megbetegedése. Főként a vegetációs időszak vége felé jelenik az állományokban, de ennek az idei évben nem találtam nyomát.
Ritka, ám látványos megbetegedés
Rendszeresen, évről évre találhatunk torzult, sok esetben látványosan „túllevelesedett”, érdekesen elszíneződő repcetöveket az állományokban (9. kép).
Ezekre nagyobb számban a száraz évjáratokban bukkanhatunk. A tüneteket a „virágelzöldülés”, mikoplazma által okozott megbetegedése okozza, amelynek terjesztéséért a kabócák a felelősek. A beteg tövek sok esetben egyáltalán nem képeznek becőket, de ha mégis, azok torzultak, üresek, bennük mag nem fejlődik. Az ilyen megbetegedés által okozott terméskiesés azonban minimális.
Közeledik az év vége, köszönjünk most el egy kis időre a szántóföldektől, ebben az évben nem érkezik már több része e kis sorozatnak. Azonban januárban újraindul a repce rovarkártevőivel kapcsolatos tapasztalatokkal, de ezen kívül is van még néhány „nagy” növényünk, amelyeket vétek lenne kihagynunk a sorból.
Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánok minden gazdálkodónak, mezőgazdásznak és növényvédősnek!
