A szélsőségesen változó időjárási és piaci körülmények következtében napjainkban már olyan búzafajtákra van igény, amelyek az eddigieknél nagyobb termőképességgel és jobb stressztűrő képességgel rendelkeznek, illetve magasabb szintű betegség-ellenállóság mellett tudják biztosítani az élelmiszer- és a takarmánycélú alapanyagot.
A hibridnemesítés előnyei kukoricában, napraforgóban és repcében már bizonyítottak. Az elmúlt években új piaci szereplőként jelent meg a hibridbúza, amely sok izgalmas lehetőséget tartogat a gazdák számára, hogy felvehessék a versenyt az egyre szélsőségesebb klímával szemben.
A gödöllői Szent István Egyetem hallgatójaként már régen foglalkoztatott a kérdés, hogy a hibridbúza valóban többre képes-e, mint a konvencionális fajták. Jól tudtam, ez már sok gazdálkodó fejében is megfogalmazódott, így gyakorlati szempontból is lényeges témával foglalkozhattam (és foglalkozom a mai napig). Lehetőségem nyílt szakdolgozatom elkészítéséhez egy komolyabb kísérlethez csatlakoznom, amelyben – többek között – arra kerestünk választ konzulenseimmel, hogy a hibridbúza valóban képes-e nagyobb termést produkálni, mindezt úgy, hogy vetőmagnormája töredéke a búzatermesztésben jól megszokottakhoz képest.
1-4 kép Fajtabúza és hibridbúza összehasonlítás a tenyészidőszak egyes pontjain
De hogyan lehetséges mindez?
Ehhez tekintsük át, miért és hogyan alakult ki a hibridbúza!
Az 1930-as években amerikai kutatók már publikáltak arról, hogy a kukorica hibridizációja során szerzett pozitív tapasztalatok alapján érdemes elgondolkodni – a kalászosok, így – a búza hibridizálásáról is. A kutatások ebben a korai időszakban igaz, még megrekedtek, de a gondolat később újra előkerült. Franciaországban a ’60-as években, kezdték meg azt a többlépcsős és hosszú folyamatot, melynek eredményeképpen a 2000-es években bekerülhetett a hibridbúza a köztermesztésbe.
5. kép Fajtabúza és hibridbúza kalász összehasonlítása
Hogy történik a hibridizáció?
A búza (Triticum aestivum L.) önmegporzó növény, ezért hibridizálásához irányítottá kell tenni a megporzását. Erre jelenleg két módszer alkalmas. Az egyik a citoplazmás hímsterilitás (CMS) rendszere, amely jól és kiforrottan működik számos gazdasági szempontból jelentős növényfaj hibrid-előállítási technológiájában. Viszont a búza hibridek esetében mindez még csupán laboratóriumi körülmények között igazolt lehetőség, de egészen biztos, hogy ez a módszer a jövőben további perspektívákat nyithat a legfontosabb gabonafélénk esetében is.
Mivel a nagyüzemi szintű vetőmag-előállítás lebonyolításához olyan megoldást kellett találni, amely a gyakorlatban is jól használható – ugyanis ne felejtsük el, a cél a jó minőségű, kiszámítható mennyiségű hibridbúza-vetőmag előállítása – ezért napjainkban egy „kémiai hibridizációs ágens (CHA)” nevű szert (CROISOR®) alkalmaznak a nagytömegű hibridbúza vetőmag-előállítás során. Ezt a megfelelő fenológiai állapotú anyasorokra permetezve, azokat hímsterillé teszi, így a maghozó növények irányított megporzást követően a kezeletlen apasorok pollenjétől fognak megtermékenyülni. Végül a heterózishatást kihasználva az anyasorokról a nagy genetikai értékű F1-es hibridbúza vetőmagot takaríthatják be.
Kiemelt figyelmet érdemel a megfelelő szülővonalak megtalálása, amelyhez világmérvű kutatás kapcsolódik. Évente több, mint 2000 új kísérleti hibrid előállítására kerül sor, amelyek közül a legjobb hibrideket termőképességük, termésstabilitásuk és minőségi paramétereik alapján választják ki. Ezután agronómiai tesztelésük következik Európa legnagyobb búzatermesztő országaiban: Franciaországban, Németországban, Angliában, Lengyelországon és Magyarországon is. Az így köztermesztésbe kerülő hibridbúzákról elmondható, hogy évjárat-stabilitásuk meghatározó, stressztűrésük kiváló, óriási terméspotenciállal rendelkeznek és kiegyenlített agronómiai értéket képviselnek, tehát kifejezetten hasznosak a gyakorlati búzatermesztés számára.
6. kép Hibridbúza állomány, Hantos 2016
A hibridbúzák vetésideje megelőzi a fajtabúzákét
Fontos megjegyezni viszont, hogy ezen előnyök csak precíz és következetes termesztéstechnológia megvalósításával használhatók ki maximálisan (1. ábra).
1. ábra A sikeres hibridbúza-termesztés legfontosabb technológiai sarokpontjai
Ezek közül szeretném kiemelni a jól időzített és precíz vetést. A nagy produktivitáshoz meghosszabbodott tenyészidő szükséges, így a hibridbúzák ajánlott vetésideje szeptember 20. és október 10. közé tehető. Az időben elvetett hibridbúzákat jóval alacsonyabb vetőmagnormával kell vetni, mint a hagyományos fajtabúzákat (1,5 millió csíra/ha), a növények egyedi produkciója tehát meghatározó fontosságú. Az alacsony vetési norma alkalmazhatósága a búza hibridekben rejlő intenzív gyökeresedési és bokrosodási képességnek köszönhető. Ennek kihasználásához viszont korábbi vetésidőre és az egyéb meghatározó műveletek következetesebb alkalmazására van szükség.
Hibridbúza tőszámkísérletek
Kutatásom célja az volt, hogy megvizsgáljam, a különböző vetőmagnormák alkalmazása mellett, hogyan változik a búza hibridek produktivitása és van-e lehetőség a hazai agro-ökológiai környezetben még az eddigieknél is alacsonyabb vetőmagmennyiséggel dolgozni. Ennek megállapítását segítik azok a kísérletek, melyek az ország három különböző pontján zajlottak (Hódmezővásárhely, Iregszemcse, Püski), melyekbe betekintési lehetőséget nyertem (2. ábra). Az egyes helyszíneken 12 különböző búza hibridet vizsgáltam 4 különböző csíramennyiséggel vetve: 1 millió csíra/ha, 1,25 millió csíra/ha, 1,5 millió csíra/ha és 1,75 millió csíra/ha
2. ábra A tőszámkísérlet egyes helyszínei
Kiemelve néhányat eredményeim közül, a terméseredmények önmagukért beszélnek!
- HYBELLO – 1,25 millió csíra/ha-os vetőmagnormánál érte el a legmagasabb terméseredményt ( 3. ábra)
3. ábra Hybello terméseredményei az egyes helyszíneken 2016. évben
- HYWIN – 1,5 millió csíra/ha-os vetőmagnormánál érte le a legmagasabb terméseredményt. ( 4. ábra)
4. ábra Hywin terméseredményei az egyes helyszíneken 2016. évben
- HYPOD – 1,75 millió csíra/ha-os vetőmagnormánál érte el a legmagasabb terméseredményt. ( 5. ábra)
5. ábra Hypod terméseredményei az egyes helyszíneken 2016. évben
Kutatásom és tapasztalataim alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy igen, lehet az ajánlásban foglalt 1,5 millió csíra/ha-os vetőmagnormával eredményesen termeszteni a hibridbúzát Magyarországon, és érdemes erre az ajánlásra támaszkodni a gyakorlati munkák szervezése során. Az egyes hibridek között azonban jelentős eltérés mutatkozik az optimális vetőmagnormában. Jól látható, hogy az 1 millió csíra/ha vetőmagnormára beállított parcellák terméseredménye is nagyon magas volt, ezért gyakorlott hibridbúza termesztőknek akár érdemes fontolóra venni a csökkentett vetőmagmennyiséggel történő termesztést is.
Ehhez természetesen a búza hibridek tőszámreakciójáról is szükséges tájékozódni. Véleményem szerint az egyes helyszíneken mért terméseredmények közötti különbségek nagy részben a vetésidő különbségekre, a talajadottságokra és az alapozó technológia igényességére vezethetők vissza. Tapasztalatok alapján ezen hiányosságok nem, vagy csak kis részben ellensúlyozhatók a vetőmagnorma emelésével.
A javaslatom az, hogy a hibridbúzákat mindig a legjobb adottságú és megfelelő előveteménnyel ellátott területeinkre tervezzük, mert ott tudja igazán megmutatni a benne rejlő terméspotenciált. Fordítsunk kellő figyelmet az alapozó műveletekre és törekedjünk a korai (szeptember vége) vetésre. Amennyiben ezeket a sarkalatos pontokat betartjuk a termesztéstechnológiában, a hibridbúza sikeresen termeszthető az ajánlott 1,2-1,5 millió csíra/ha vetőmagnormával.
A jövőbeli célom, hogy átfogó képet kapjak arról, hogy a különböző elővetemények milyen hatással vannak a hibridbúza termésmennyiségére és minőségére.
Köszönöm Pósa Barnabás és Varga Gábor munkáját, akik segítették kutatásomat és szakmai előmenetelemet.
