Július elején az ország legtöbb régiójában megkezdődött az őszi árpa állományok vágásával a kalászos gabonák aratása. Az árpa mellett a legtöbb kenyérbúza-állomány is már aratásra érett, vagy ahhoz nagyon közeli állapotban van. A növényekre veszélyes kórokozók általában már nem találnak ehető, megfertőzhető növényi részeket ezeken a gabonákon. Ugyanakkor van egy kis szegmense a kalászos gabonáknak, amelyek esetében még vannak reális növényvédelmi veszélyek és azok figyelmen kívül hagyása többé – kevésbé súlyos mennyiségi és minőségi kártétellel is járhat.
A kalászos gabonák sorában van néhány olyan faj, illetve a kenyérgabonák esetében olyan speciális minőségi igényeket kielégítő búzafajta, amelyek tenyészideje szélsőségesen hosszú. Ezek a gabonák a „normál” tenyészidejű búzák aratása idején sokszor még a viaszérés legelején járnak és aratásukra csak július hónap utolsó napjaitól lehet számítani. Sok esetben ezeket a gabonákat az ideálisnál később is vetik, így a kenyérgabona aratása idején ezek az állományok szinte még üde zöldek. A speciális minőségi igényekre kinemesített néhány kenyérbúza és kekszbúza fajta mellett ezek a rendkívül hosszú tenyészidejű gabona állományok döntően a tönköly (Triticum spelta), valamint a tönke (Triticum dicoccum) állományokból állnak.
Erős fuzáriumfertőzés tönkölybúza kalászokon
E pelyvás, nagyon hosszú tenyészidejű gabonákat az idei évben a kalászfuzáriózis a többi gabonánál sokkal nagyobb mértékben sújtotta. A tönke és tönkölybúza virágzása ez évben sajnálatos módon pont egybeesett a Medárd napi esőzésekkel. A pelyvás gabonák akkor még meredeken felálló kalászai nem nyújtottak semmi morfológiai védelmet a csapadék és a fertőzések ellen, így ezen kalászosok esetében sok helyütt nagyon erős fertőzések alakultak ki.
Mivel a pelyvaleveleken a különböző Fusarium fajok fertőzése lassan terjed, főképp a tönköly esetében rengeteg pelyván kell „átrágja” magát a kórokozó ahhoz, hogy eljusson a számára legtöbb tápanyagot és vizet szolgáltató szemhez, így a fertőzés folyamata a nem éppen ideálisnak mondható kuratív kezeléssel esetleg még megállítható, vagy legalább is jelentősen mérsékelhető. A pelyvás gabonák esetében is igaz ugyanakkor, hogy a preventív kezelések hatékonysága sokkal jobb, mint a kuratív kezeléseké és a kijuttatási technológia adaptálása a kalászok minél hatékonyabb lefedésére létfontosságú.
Szárrozsda bio tönkölybúza-állományban
A kalászok fuzáriózis által történő megbetegedése mellett a hosszú tenyészidejű, még zöld pelyvás gabonák állományaira a fekete, vagy szárrozsda (Puccinia graminis f. sp. tritici) fellépése is veszélyes lehet. Ez a rendkívül nagy pusztító erővel „megáldott” kórokozó lassacskán már minden évben megjelenik spontán fertőzések kialakításával a különböző kalászos gabonákon. Az elmúlt évben Füzesgyarmat térségében hektárnyi területeket fertőzött meg a hosszú tenyészidejű gabonák állományaiban. Ez évben szinte ugyanott, illetve Magyarhomorog térségében vonult fel a kórokozó. Szerencsére, az idei fellépés jóval később jelentkezett, és csak pár száz négyzetméteres területet érintett.
Szárrozsda erős fertőzése tönkölybúza levelén és szárán
A szárrozsda mindegyik esetben a déli, délnyugati szelek által a mediterrán régióból behurcolt populációk uredospóráiból indult ki és döntően (a 2019. évi gyűjtések adatai alapján) a régióra jellemző „szicíliai” rassz dominált a kórokozó genetikai állományában. A délről, a szelek által történő betelepedés időpontja mindig a véletlenen múlik és eredményezhet nagyon korai (erre eddig még nem volt példa az utóbbi években) betelepülést, vagy meglehetősen kései betelepülést is, mint amilyen idén történt.
Sajnálatos módon ez a kései feketerozsda megjelenés is még eléggé zöld állapotban érte a nagyon hosszú tenyészidejű gabonákat. További gondot okoz az, hogy jelenleg a szárrozsda számára majdnem ideálisnak mondható időjárási feltételek vannak hazánkban. A 30 fok feletti hőség a nagyon magas páratartalommal együtt azt eredményezheti, hogy a kórokozó képes lehet kihasználni rendkívüli szaporodási potenciálját és akár hetente kinevelhet egy új generációt. Így a szárrozsda az aratásig még hátralévő időszak első harmadában, felében akár még 2 – 3 generáció kinevelésére is képes lehet a legrosszabb forgatókönyv szerint.
Bár a kórokozó jelenleg csak kicsi, izolált állományokban található meg és a továbbiakban is csak a jelenleg még zöld állományokban fog tudni terjedést realizálni, ugyanakkor az érés erőszakos felgyorsításával, az asszimilációs felület rohamos elpusztításával, valamint a robbanásszerűen felerősödő parazitogén légzés miatt a szemek beltartalmának felélésével számottevő minőségi és kisebb mértékű mennyiségi kártétel kialakítására még képes lehet.
Célszerű az ilyen szélsőségesen hosszú tenyészidejű gabonák termesztésével foglalkozó szakembereknek az állományok igen alapos szemlézése és ahol erősebb fertőzött gócok alakultak ki még nagyon zöld állományokban, ott esetlegesen még a fungicides beavatkozás szükségessége sem kizárt. Ez a kórokozó „olyan, mint a rossz anyós”. Együtt kell most már élni vele és csak a gazdák odafigyelésén, valamint hozzáértésén múlik, hogy mekkora kárt lesz képes a fekete rozsda a későbbiekben okozni.
(A szerző felvételei)
