Utolsó növénykultúrájához, a kukoricához érkezett a tavalyi évi növénytermesztési, növényvédelmi tapasztalatokat áttekintő sorozatunk.
Bár a kukorica nem tartozik azok közé a kultúráink közé, amelyet kiemelkedően sok rovarkártevő veszélyeztetne, azonban vannak olyan fajsúlyos kártevői, amelyek miatt a termesztés helyétől és évjárattól függően érheti súlyos rovarkártétel.
Talajlakó kártevők
A talajlakó kártevők esetében elsősorban a drótféregre kell gondolni, ezek azok, amelyek a legnagyobb károkozásra képesek. Bár a kukorica gyökérzetét akár katasztrofális mértékben károsíthatja az amerikai kukoricabogár lárvája is, én magam mégis inkább a drótférgeket tartom veszélyesebb kártevőknek. Míg a kukoricabogár lárvakártételét egy egyszerű vetésváltással elkerülhetjük, vagy minimálisra szoríthatjuk, a drótféreg esetében ilyen megoldásban nem reménykedhetünk.
Ezek a kártevők ugyanis minden szántóföldi növénykultúránkat károsítják, így bár a kalászosokban ritkán jelenik meg látványosan a kártételük, ott felszaporodva a kapásokban jelentős károkat képesek okozni. Szerencsére a kártevő erőteljesebb kártételét az előző évben nem tapasztaltam, bár kisebb számban előfordultak károsítását mutató növények (1.-2. kép), az a térségünkben elmaradt a szokásos mértéktől. Ennek oka az időjárási körülményekben keresendő. A kártevő a talajszelvényben a hőmérséklet és a talajnedvesség alakulásnak függvényében vándorol, ezért a szokásosnál hűvösebb és szárazabb áprilisi és a hűvösebb és nedvesebb májusi időjárási viszonyok miatt a gyökérzónánál mélyebben tartózkodtak, ezért kártételük mérsékelt maradt.
A talajlakó kártevők között említeném most a talajban fejlődő bagolylepkehernyókat, amelyek közül a legtöbbször a vetési bagolylepke hernyója, a mocskospajor (3. kép) károsít. Ezek a nagyméretű hernyók a fiatal, néhány leveles korú növényektől az egészen méretes, akár hétleveles fejlettségű növényekig bezárólag képesek károsítani.
Rágásuk a növények föld alatti részét éri, amelyet a kisebb méretű növényeknél egyszerűen átrágnak, a nagyobb méretűeknél pedig odvasítanak (4. kép). Megjelenésükre főként nem az évjárat van hatással, arra inkább olyan egyéb tényezők hatnak, mint a gyomosan hagyott elővetemény, a felgazló tarló, vagy a virágzó állapotig meghagyott zöldítés, amelyek elősegítik a tojásrakást, aminek következményeként megjelenhet foltszerű kártételük.
Fiatalkori kártevők
A fiatalkori kártevők közül a leggyakrabban egyes barkófajokkal, főként a kukoricabarkóval (5. kép) és kártételével találkozhatnak a kukoricatermesztők.
Ez a kártevő a múltban hosszú évtizedeken át okozott problémát a fő kukoricatermesztő termőtájakon, amit azonban a neonikotinoid-típusú hatóanyagok megnyugtatóan kezeltek. Ezek hiányában hosszabb távon a felszaporodásukra kell számítani, a jelenleg csávázási, vagy talajfertőtlenítési célra engedélyezett rovarölő hatóanyagok nem rendelkeznek érdemi hatással e kártevő ellen. A barkók a tavalyi évben egyes területeken közepesen erős kártétellel jelentkeztek, ami a fiatal kukoricanövények leveleinek karéjozásából, esetenként „cafrangosra” (6. kép) rágásából állt. Bár szemre ijesztő lehet látni a sérült növények tömegét, azonban tőpusztulással, vagy komolyabb terméskieséssel ilyen esetekben sem kell számolnunk, a növények túlnövik a kártételt.
Molykártevők
A kukorica legfontosabb molykártevői a kukoricamoly és a gyapottok-bagolylepke. Mindkét kártevő képes komoly károkat okozni, sok esetben egyidejűleg is jelen vannak az állományokban, annak ellenére, hogy a környezeti igényük eltérő.
Ebből adódott a kukoricatáblákon tavalyi évben kialakult helyzet is, amikor a kora nyári időszakban még jelentős számban találhattunk kukoricamoly-lárvákat a fejlődő címereken (7. kép), vagy sokszor találhattunk rá jellegzetes lyuggatásukra az azokat fedő leveleken. A későbbiekben azonban a kukoricamoly szinte eltűnt az állományokból, nagyon mérsékelt egyedszámmal volt csak jelen. Ennek oka, hogy ennek a kártevőnek inkább a meleg, ám párás környezeti körülmények kedveznek, így a magas hőmérséklet együtt az alacsony páratartalommal a lerakott tojások jelentős részének beszáradását, pusztulását okozta.
A gyapottok-bagolylepke azonban pontosan azokat a viszonyokat kedveli, amelyek a kukoricamoly számára kedvezőtlenek. Ennek köszönhetően a tavalyi év régen nem látott fertőzésüket hozta, egyes táblákon minden kukoricacsövön megtalálhattuk a fejlődő hernyót (8. kép) – vagy hernyókat – valamint károsításának nyomait. Bár a fő kártétel természetesen a csöveken mutatkozik, az erős fertőzés következtében a későbbi vetések fejlődésben kissé elmaradt állományaiban, valamint a másod- vagy későbbi vetésű csemegekukorica-területeken a fejlődő címert is érte kár.
Véleményem szerint kifejezetten a tavalyi évre jellemző kártétel, amikor a vízhiány miatt felsült, kényszerérett állományokban a már érő, alacsony víztartamú kukoricaszemeket érte a nagy arányú kártétel (9. kép). Bár ezzel a jelenséggel kisebb mértékben más években is találkozhatunk, a tavalyi évihez hasonló nagyságrendű, ilyen típusú kártétellel még nem találkoztam korábban.
Kukoricabogár
Az amerikai kukoricabogár a gyökérzet mellett a lombozatot és a virágzó állományokban a bibét is károsíthatja. A tavalyi évben inkább a két utóbbira volt példa, amikor a kifejlett egyedek lombozaton történő erőteljes kártétele miatt a levelek asszimiláló felületük akár jelentős hányadát is elveszíthették (10. kép).
Ugyancsak a bogarak károsításához köthető a virágzó állományokban a bibeszálak visszarágása (11. kép), ami miatt akár terméskötődési problémákat is előfordulhatnak. Én magam helyenként nagy egyedszámban találtam a kukoricabogár kifejlett egyedeiből, találtam is növényeket erősen visszarágott bibeszálakkal, de végül ebből következő terméskötődési problémát nem tapasztaltam.
A lárvák gyökérkártétele az általam látott területeken sehol sem okozott komolyabb állománydőlést, az csak kisebb foltokban fordult elő (12. kép). Azonban ez a megdőlés is inkább a későbbi időszakban jelentkezett, amit jól mutatott, hogy a szár nem a klasszikus „hattyúnyak” alakban görbült az alsó szárrészeknél, hanem az a magasabban lévő szárrészeken és más ívben mutatkozott. Ez összefüggésben lehetett a nyári zivatarokkal, amikor a dőlést csak részben okozta a gyökér gyengült megtartóképessége, ahhoz hozzájárult a rövid idő alatt lehullott nagy mennyiségű csapadék miatt felázó talaj, valamint a szélnyomás. Az állománydőlés a tavalyi évben a kukoricabogár lárváinak kártétele nélkül is megtörténhetett, erről bővebb információk a kukoricában előforduló élettani eredetű problémákat bemutató részben érkeznek.
Visszagondolva a rovarok által 2021-ben a kukoricában okozott problémákra, egyértelműen a gyapottok-bagolylepke kártételét kell kiemelnünk, mert az bizonyult meghatározónak. Ez a kártevő néhány évtizede van csak jelen a hazai szántókon, míg eleinte inkább a déli országrészek kártevője volt, addig mára már országos elterjedéséről kell beszélnünk. Mindenképpen az egyik legfontosabb kukoricakártevővé vált, az ellene történő eredményes védekezés a betakarított termés káros toxintartalma miatt is meghatározó jelentőségű.
Sorozatunk következő része ezzel összefüggő témával, a kukoricát a tavalyi évben betegítő kórokozókkal foglalkozik.
