A hazai kukoricatermesztésben a növényvédelmi költségek döntő hányadát a gyomnövények féken tartása jelenti. A kórokozók elleni védekezés gyakorlatilag csak a vetőmagcsávázásra szorítkozik, pedig a termés aflatoxin-kontaminációja, illetve a Fusarium fajok által termelt toxinok jelenléte miatt bekövetkező szennyeződés országos szintű probléma. Hasonló a helyzet az állati károsítók esetében is.
Bár a kukoricának több, fontos kártevője is van (kukoricabarkó, kukoricamoly, gyapottok-bagolylepke), ellenük érdemleges mennyiségben nem folyik védekezés. Igazság szerint a takarmánykukorica jövedelmezősége nem is nagyon bírna el több költséget, beleértve a növényvédelmi kezelések költségeit is.
Mi a helyzet az „új” kártevővel?
A hazánkba a múlt század utolsó éveiben betelepült amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera) megjelenése meglehetősen nagy hatással volt a kukorica hazai termesztési technológiájára. Ez a monofág, évente egy nemzedéket kinevelő, a talajban pete alakban áttelelő károsító életmódjából adódóan rendkívül kedveli a monokultúrás kukoricatermesztést.
Amit a nehezen irtható gyomok, mint pl. a fenyércirok felszaporodása a monokultúrás állományokban nem tudott elérni, azt a kukoricabogár felbukkanása meglehetősen gyorsan elintézte: gyakorlatilag megszűnt hazánkban a kukorica monokultúrás termesztése. Ugyanakkor ez a kártevő sajnos a vetésváltásban termesztett állományokban is képes durva károkat okozni.
A lárva az igazi veszély
Az amerikai kukoricabogár esetében a fő kártevő a lárva. A fiatal lárvák a petékből kikelve május folyamán eleinte kívülről rágcsálják a gyökereket, majd behatolva azokba akár a növény valamennyi gyökerét elpusztíthatják. Ennek leginkább egy nagyobb, széllel érkező csapadék után lehet látni az eredményét a gyökérzet nélkül maradt növények kidőlése alakjában.
A károsodott növények persze egy idő után a száruk felegyenesítésével „beállnak a helyes irányba”, de kellő gyökérzet nélkül a későbbiekben is gondjuk lesz az életben. És értelemszerűen a termésük is jóval kisebb lesz.
Imágók: bibeszálak és levelek veszélyben
A június végétől rajzásba kezdő imágók is tudnak tetemes károkat okozni. Mivel ezek a rovarok tokoferol-tartalmú, azaz generatív szerveket kell, hogy fogyasszanak, így igazság szerint semmiféle virág, bimbó nincs előlük biztonságban. Ugyanakkor kedvenc táplálékuk a kukorica bibeszála, azaz a bajusza. Ezt a nagyobb imágópopulációk esetenként teljesen el is pusztíthatják.
A bibeszálak pusztulása érthető módon termékenyülési gondokat eredményez, a csövek hézagosak lesznek, sok szem nem is alakul ki megtermékenyülés nélkül. De ezek a kis kártevők a kukorica lombozatára is veszélyesek lehetnek. Ha kirajzásuk idején még sem a csövek, sem a címer még nem fejlődtek ki, akkor kínjukban nekiállhatnak a kukorica leveleit elfogyasztani. A nagy felületű, akár a lombozat egyharmadát is érintő hámozgatás eredményeképp a növény fotoszintetizáló felülete drasztikusan lecsökkenhet.
Védekezés: mit tehet a termelő?
Az amerikai kukoricabogár elleni védekezés alapja a monokultúrás termesztés elhagyása. Érdemes figyelni arra is, hogy a kukorica előveteménye ne legyen tele virágzó gyomnövényekkel, mivel az imágók a nyár folyamán a bibeszálak elszáradása után gyakorlatilag bármilyen növényen nekiállhatnak táplálkozni. Ha az előveteményben nagyobb mennyiségű imágóval találkozunk, akkor ott biztosan számíthatunk peterakásra is, amelyet a kukoricaállományban majd a lárvák kártétele fog követni.
Talajfertőtlenítés és inszekticidek
Az imágók esetlegesen nagy populációja ellen könnyedén lehet védekezni pl. bármilyen szintetikus piretroid hatóanyagú inszekticiddel. Gazdaságossági megfontolásból ugyanakkor ennek a védekezésnek nagy valószínűséggel csak vetőmag-, illetve csemegeállományokban lehet realitása.
A fő kártételt előidéző lárvák ellen alapvetően csak a talajfertőtlenítés ad kellő hatékonyságú eredményt. A vetéssel egy menetben elvégzett kezelés érdekes módon hazánkban, illetve Európa más régióiban is hatékonyabb, mint az USA területén. Ennek döntően az a tény az oka, hogy a talajfertőtlenítő szerek kijuttatása és a lárvák megjelenése között nálunk kisebb az időbeli eltérés, mint Amerikában. Nyilvánvalóan ez a kártevő már több mint 30 éve jelen van Magyarországon, megszabadulni tőle már biztosan nem fogunk. Együtt kell vele élni, és a kártételét minden lehetséges módon csökkenteni kell, hogy a hazai kukoricatermesztés gazdaságossága megmaradhasson.
A képek a szerző felvételei.
