A tavasz és a nyárelő időszakában egyre több növény kezd intenzív növekedésbe. Megnő a környezetünkben a frissen kialakult zöld biomassza mennyisége.
Ez pedig előrevetíti azon kártevők és kórokozók megjelenését, amelyek valamilyen módon ezt a hatalmas növényi tömeget – maguk vagy utódaik számára – táplálékforrásként tekintik.
Hajlik a körte hajtásának vége
A gyümölcsösökben járva hamar feltűnhet a szemlélődőnek, hogy egyes gyümölcs- és dísznövényeken a hajtások végei fonnyadnak, lekonyulnak. Némi nyomozással rá is jöhetünk, hogy valójában rokon növények érintettek e tünet által.
Ugyanis a körtén, almán vagy éppen a rózsán a friss, zöld, idei hajtások végeinek elfonnyadásáért ugyanaz a kártevő, a hajtáshervasztó darázs (Janus compressus) a felelős.
Lárvák a hajtások belsejében
Ez a darázs most nem táplálkozik egyik növényből sem. A megtámadott hajtásokat lárvájának táplálékául szánta. Ha vesszük a fáradságot, és hosszában felvágunk egy ilyen kókadozó végű hajtást, akkor a hervadó, lekonyuló szakasz alatt, fejjel lefelé néző irányban egy fehéres levéldarázs-lárvát fogunk találni a fiatal hajtás belsejében. Az ott élő álhernyó még jó néhány hétig károsít, mielőtt kirágná magát a károsított vesszőből.
Rózsán látványosabb a kártétel
Alapvetően a hajtáshervasztó darázs nem egy nagy pusztításra képes károsító. Gondot csak akkor okoz, ha nagy tömegben lepi el a növényeket. Rózsa esetében ugyanakkor a kártétele már számottevő lehet, hiszen jó eséllyel minden elpusztított hajtás végén egy szép rózsabimbó volt, amely így már sohasem fog kinyílni. Árutermelő kertészetekben éppen ezért egyáltalán nem szívesen látott vendég a rózsaágyások környékén.
Könnyű összetéveszteni a tűzelhalással
Van ugyanakkor egy probléma ezzel a kártevővel, amely ellen csak alapos tudással felvértezve küzdhetünk meg. A pásztorbot szerűen lekonyuló hajtásvég ugyanis – főleg a mostani, nagyon csapadékos, páradús időszakban – erősen hasonlít az almatermésűek tűzelhalásának (Erwinia amylovora) tünetéhez.
Ráadásul ennek a baktériumnak is igencsak kedvező a mostani, csapadékos időjárás. A körte és az alma mindkét „jószágnak”, azaz a darázsnak és a baktériumnak is kedvelt tápnövénye!
Megkülönböztető jelek: szúrásnyom vagy váladék?
A két károsító azért mégsem keverhető olyan könnyedén össze! A hajtáshervasztó darázs esetében egy jó szemű gazda könnyedén észreveheti a hervadásnak indult szakaszon a csavarvonalban elhelyezkedő szúrásnyomokat.
A nőstény hajtáshervasztó darázs ezek egyike alatt helyezte el petéjét, amelyből a kártételt előidéző lárva kifejlődött. Mást ugyanakkor a károsodott felületen nem találni.
A tűzelhalás esetében szúrásnyomok nincsenek, viszont a hervadásnak indult felületen ebben a páratelt időszakban biztosan lehet néhány szennyes, sárgás színű baktériumos exudátumcseppel találkozni. Így a két károsító viszonylag könnyedén elkülöníthető egymástól.
Védekezés: ritkán szükséges, de lehetséges
Alapvetően a hajtáshervasztó darázs nem olyan kártevő, amely ellen külön menetben védekezni kellene. Tevékenységét is meglehetősen diszkréten végzi, így magával a darázzsal nagyon ritkán lehet találkozni.
Ha valamilyen okból nagyobb mennyiségben jelenne meg, úgy bármely engedélyezett, szintetikus piretroid hatóanyagú készítménnyel eredményesen gyéríthetjük az imágót. Ugyanakkor a hajtásban táplálkozó lárva ellen nem igazán akad kellően hatékony inszekticid – így marad a megtámadott hajtások levágása.
Kiemelt kép: Pixabay
