A hazai szántóföldi és kertészeti, döntően a zöldségféléket érintő növénytermesztés egyik gyakori károsítója a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera). Kártételével leginkább a kukorica-, illetve a paprika- és paradicsomtermesztők találkozhatnak nyár folyamán. A hernyók által megrágott kukoricacsövek, illetve egyéb termések eleve a hernyó jelenléte miatt eladhatatlanok, de a hernyó rágása nyomán elinduló rothadás vagy penészedés a későbbiekben súlyos kártételekhez vezethet.
Az idei évben azonban szerencsére alig találkozunk ezzel a kártevővel. Mi lehet ennek az oka? Nem árt jobban megismerni ezt a veszélyes, nagy károk előidézésére képes károsítót.
Vándorló életmód, vándorló gondok
A gyapottok-bagolylepke az idei évben nála sokkalta gyakoribb gamma bagolylepkéhez (Autographa gamma) hasonlóan tipikus vándorlepke. Sajnálatos módon az interneten sok esetben össze is keverik ezt a két fajt. Pedig életmódjukat és kártételüket illetően hatalmas különbség található a két faj között. Mindkettő vándorlepke, tehát egy általában jelentéktelen mértékű hazai áttelelés után a hazai populáció szinte minden esetben egy délről jövő, vándorló populációval egészül ki. Az adja utána a hazai állomány döntő hányadát.
Túlélés virágok árnyékában
A gyapottok-bagolylepke jellegzetessége, hogy az imágók aktívan repülnek akár több száz kilométeres távolságokat is. Igyekeznek mindig úgy mozogni, hogy soron következő lárvanemzedékük bőségesen találhasson növényi szaporító szerveket (bimbókat, virágokat, terméseket). A lepkék energiaigénye meglehetősen nagy, ezt a virágok látogatása során beszerzett nektárból pótolják.
A hernyók ugyanakkor azért élnek szinte kizárólagosan növényi generatív szerveken, hogy az onnan kinyert tokoferol révén a belőlük később kifejlődő lepkék ivari szempontból tökéletesek legyenek. Ennek hiányában, ha ki is fejlődnek lepkék, azok sterilek lesznek. A gyapottok-bagolylepkének ezért mindenképpen növényi szaporító szervek kellenek a túléléshez.
Miért maradt el idén a rajzás?
Az évek nagy átlagában a Balkán irányából május–június folyamán szokott megérkezni az a vándorló populáció, amely a hazai földeken élő növényeken rak petét, és a hernyók is itt fejlődnek ki. Délen, ahonnan ez a társaság eljött, ekkor már olyan szárazság van, amely nem nagyon teszi lehetővé azt, hogy ott növények virágozzanak. Virágzó növények hiányában az erre specializálódott kártevőnek sincs már ott túl sok keresnivalója.
Szokatlan tavasz – gyenge populáció
Az idei helyzet annyiban volt más, mint a korábbi években megszokott, hogy a Balkán területein már a tavasz is rendhagyó volt, az ottani populáció nem tudott felerősödni, másrészt a hűvösebb tavasz miatt sok kultúra virágzása is megcsúszott. Jóval kevesebb lepke fejlődött ki, így a hazánkba délről bevándorló populáció mérete is töredéke lett a megszokottnak.
Más években a kukoricacsövek július végén már túlnyomó részben tartalmaztak egy, netán több hernyót is. Idén szinte vadászni kell a hernyókat a kukoricán, amely egyébként már csak a kultúra hatalmas vetésterülete miatt is elsőrendű tápnövénye ennek az alapvetően polifág kártevőnek.
Késői rajzás – vége a lehetőségeknek
Bár a július elején és végén lezúdult csapadék megmentette sok helyen a kukoricát a kiszáradástól, de a kártevő számára legalkalmasabb peterakási és lárvanevelési időszak, a kukorica nővirágzásának időszaka lassan véget ér. A későbbiekben egyre több lesz az olyan kukoricaállomány, ahol a csövekben a szemek már olyan kemények, hogy azon a fiatal hernyók már nem fognak tudni táplálkozni.
Ősszel más kultúrák kerülnek veszélybe
Elméletileg a nyár végére, az ősz elejére a hazai állomány némileg felduzzadhat ugyan, de a már keményre érett kukoricaállományok miatt az ekkor lerakott petékből már csak a puha termésű, alternatív tápnövényeken (paprika, paradicsom, szója…) tudnak kifejlődni és táplálkozni a kis hernyók. Értelemszerűen ekkor már ezek a növények válnak a kártétel elsődleges célpontjává, így ott még lehetséges, hogy védekezni is kell majd ellenük.
A képek a szerző felvételei.
