A kalászos gabonák termesztése során többféle betegséggel találkozhatnak a termesztésben érintett gazdálkodók. A fertőzéseket előidéző, biotróf (azaz folyamatosan élő, zöld növényi részek jelenlétét kedvelő, kizárólag azokon elszaporodó és azok hiányában elpusztuló) életmódú kórokozók jelentős hányadát alkotják a különféle rozsdabetegségek.
Ezek azon kívül, hogy a pusztításuk sokszor eléggé látványos is, képesek lehetnek a termés döntő hányadának, de akár 100%-ának megsemmisítésére is. Érdemes végigtekinteni rajtuk, részben az aktualitás tükrében is, mivel jó néhány fajuk jelenleg is ott van a telelő őszi gabonavetések levelein.
Szárrozsda – a totális pusztítás megtestesítője
A gabonák szárrozsdája (Puccinia graminis) valamennyi vad és termesztett gabonán, valamint sok fűfélén is jelen lehet és károsíthat. Igazság szerint nem teljesen polifág kórokozóról van szó, hiszen a különféle gabonákra különféle biológiai változatai specializálódtak ennek a gombának, amelyek között viszont van némi „átjárás”.
Így a búzafajokon a Puccinia graminis f. sp. tritici, míg pl. az árpákon a Puccinia graminis f.sp. hordei károsít. Elméletileg az egyes gabonákra specializálódott változatok más fajokra nem mennek át, de a búzaváltozat esetében jó néhány rassz képes más gabonafajok (árpa, zab) akár súlyos mértékű megfertőzésére is.
A szárrozsdát azért hívjuk szárrozsdának, mivel a növény minden zöld, föld feletti részét képes megfertőzni, így a szárat is, amelyre más rozsdafajok egyáltalán nem képesek. Ez alapján könnyedén el lehet különíteni más, hasonló színezetű pusztulákat képező fajoktól.
A kórokozót hívják fekete rozsdának is, amely a nyár közepén kialakuló teleutospórás telepek miatt kapta ezt a nevet. Ez ugyanakkor kissé csalóka elnevezés, mivel minden gabonarozsdának feketék a teleutospórás telepei, ráadásul ezt a fajt tőlünk nyugatra barna rozsda névvel illetik (a szárrozsda elnevezés szinonimájaként) az uredospórák őzbarna színe miatt.
A szárrozsdával szerencsére jelenleg nem találkozhatunk. Bár elméletileg képes ivaros szaporodási ciklusa részeként a különféle borbolya (Berberis spp.) fajokon áttelelni, de az ivaros ciklus időigényessége miatt annak Európa területein nincs érdemi szerepe a kórokozó elterjedésében.
Hazánkba is leginkább a búza virágzásának időszakában délről, a mediterrán régiókból, vagy Észak-Afrikából a szelek útján szállított uredospórákkal jut be ez a kórokozó. Bár a kórokozó pusztító ereje borzalmas, hiszen egy kalászolás időszakában történő fertőzés a teljes termést megsemmisítheti, de fungicidekkel igen könnyen kordában tartható.
Most télvíz idején viszont hiába is keresnénk a lombozaton, mivel szélsőségesen melegkedvelő faj és fagytűrése gyakorlatilag nulla.
Levélrozsda – a másik déli vándor faj
A búza levélrozsdája (Puccinia recondita) már sokkal jobban bírja a hideget (-5 °C-ig), de évről évre a populáció zömét és a kártétel javát a szárrozsdához hasonlóan délről beérkező uredospóra tömegek idézik elő, és a fertőzések igen sokszor már későn, a virágzás után következnek be, amikor a kórokozó jelenléte látványos ugyan, de az általa okozott kár már nem olyan durva.
Ez a kórokozó (bár szintén képes ivaros úton is áttelelni hazánkban) jelenleg is megtalálható az őszi búzavetések lombozatán. Főleg azokban a körzetekben (pl. Nyugat-Dunántúl), ahol az elmúlt évben a nyár során volt annyi csapadék, hogy érdemi mennyiségű árvakelés tudjon kialakulni.
Bár a levélrozsda képes az akár nagy populációval történő áttelelésre is, de tavasszal sokszor az életéért kell küzdenie. Mivel ez is melegkedvelő faj, így a kora tavaszi hőmérsékleti viszonyok mellett a szaporodási üteme még eléggé lassú.
Közben azok az alsó levélszintek, amelyeken áttelelt, fokozatosan elpusztulnak a gyors élettani felszáradás következtében. Éppen ezért napjainkban már eléggé ritka az áttelelt populáció által indított járványos felszaporodás. Védekezés szempontjából ez sem problematikus faj, mivel valamennyi fungicid hatékonyan képes kontrollálni ezt a kórokozót.
Az árpa törperozsdája
Az árpán meglehetősen gyakori, piros paprikára emlékeztető rozsdás foltokért, pusztulákért a Puccinia hordei nevű rozsdagomba a felelős. Bár ez is melegkedvelő faj, de a levélrozsdáéhoz hasonló életmódjával ellentétben ennél a kórokozónál az áttelelő populáció a felelős az esetek döntő hányadában a nagyobb fertőzések kialakulásáért.
A törperozsda jelenleg is meglehetősen nagy populációval van jelen az ősziárpa-vetések lombozatán. Ennek részben az az oka, hogy ennek a kultúrának a korai betakarítása miatt az elmúlt évben jelentős felületű árvakelései alakultak ki, amelyeken a kórokozó a nyár folyamán tovább tudott szaporodni. Az őszi vetések az erről a bázisról származó uredospóratömegek útján fertőződtek el.
A törperozsda tavasszal általában gyorsabban szaporodik, mint pl. a búza levélrozsdája, így az élettani felszáradás veszélyek kevésbé fenyegeti. Jelenléte esetén (nagy valószínűséggel más, veszélyes kórokozók is társulnak még hozzá!) mindenképpen célszerű az ősziárpa-állományokat még a szárba indulás elején fungicides állományvédelemben részesíteni.
Később ez a gabona hihetetlen gyorsasággal fejleszt ki több levélemeletnyi friss lombozatot, amely megakadályozza, hogy az alsóbb, fertőzött levélszinteket fungicidekkel el lehessen érni. Az árpa törperozsdája sem „kemény” ellenfél, szinte minden fungicid jó hatékonysággal pusztítja.
A rozs barnarozsdája
Hazánkban a rozs döntően a kis termőképességű talajok gabonája, bár több gazdálkodó próbálkozik nagy termőképességű fajták intenzív körülmények között történő termesztésével is, amely ráadásul megfelelően gazdaságos is. A gazdaságos termesztéshez ugyanakkor szükséges a kórokozók elleni hatékony védekezés is.
A rozsnak viszonylag kevés olyan kórokozója van, amelyek érdemi kártétel okozására képesek. A rozs szárrozsdája (Puccinia graminis f. sp. secalis) mellett a barnarozsda (Puccinia dispersa) az, amely meglehetősen gyakori ebben a kultúrában.
Életmódja nagyon hasonlít a búza levélrozsdájáéhoz, viszont ennél a fajnál is gyorsabb a tavaszi fejlődés üteme és ez által a gabona alsó leveleinek élettani eredetű felszáradása ezt a kórokozót alig veszélyezteti.
A barnarozsda jelenléte esetén érdemes már tavasszal, a szárba indulás során fungicides védelemben részesíteni az intenzív körülmények között nevelt rozsállományokat. Nem szerencsés megvárni a szárrozsda megjelenését, mivel addig a barnarozsda már jó néhány levelet tönkre tehet a felszaporodása miatt.
A rozs esetében sajnos a két, potenciálisan legnagyobb veszélyt jelentő rozsdabetegség elleni védekezés általában nem időzíthető össze egy alkalomra. Ugyanakkor ez a rozsdafaj is könnyen leküzdhető kórokozó, a védekezés sikeressége döntően nem a szerválasztáson, hanem az időzítésen és a kezelés technikai kivitelezésén múlik.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
