A tavasz beköszöntése nemcsak a különféle termesztett és vadonélő növények számára jelenti a növekedés és a fejlődés időszakának kezdetét, hanem rengeteg kórokozó és kártevő számára is azt jelenti, hogy itt a táplálkozás és a szaporodás ideje.
Ilyenkor nemcsak a szántóföldeken, hanem az álló kultúrákban, gyümölcsösökben is megjelennek a károsítók, amelyek a most kialakuló biomasszát tekintik táplálékuknak. Kár, hogy ebből a növényi biomasszából a gazdálkodókkal szállnak versenybe.
Az almatermésű kultúrákban is „indul a szezon”, azaz a kártevők megkezdik szokásos éves tevékenységüket, amely nem szolgál nagy örömére a gyümölcs termesztő gazdáknak.
Egy „elfeledett” károsító
Az alma és a rokon gyümölcstermő haszonnövények esetében van sajnos egy olyan, sok gazdálkodó által alig ismert és soha nem is látott kártevő, amely napjainkban ismét reneszánszát éli.
Ez a jószág a bimbólikaszó bogár (Anthonomus pomorum). Amely bár majdnem minden almatermésű gyümölcsfán előfordul, de durvább kártételeket csak az almán szokott okozni.
Egyetlen nemzedék – szűk kártételi időablak
A bimbólikasztó bogárnak évente csak egy nemzedéke fejlődik. (Lévén, hogy a kártétel helyszíne és időpontja, azaz az almatermésű növények bimbós állapota, évente csak egy alkalommal következik be).
A talaj felső rétegében imágó alakban telel át. A téli fagyokat (már ha vannak egyáltalán) nagyon jól tűri.
A bogár rügypattanás után jön elő a telelésből és rövid érési táplálkozás és párosodás után petéit a fiatal, zöld, vagy éppen már szineződő bimbókba helyezi el.
A peterakásra kijelölt bimbót szaganyagával meg is jelöli. Így a már „foglalt” bimbóba másik bogár már nem fog petét rakni.
A petéből kifejlődő kisméretű, hajlott testű, lábatlan kukac a bimbó belsejében mindent megesz és elpusztít. Miközben a sziromlevelek elbarnulva, némileg megkeményedve egy zárt burkot képeznek körülötte.
A kártevő lárvája ebben a védett gömbölyű képletben fejlődik ki és ennek végén onnan kirágva magát lejut a talajra. Oda befurakodva bábozódik és a jövő év kora tavaszáig imágóként diapauzában tölti el az időt.
Miért tűnt el, és miért jött vissza?
Miért „elfeledett” károsító ez a bogár?
Leginkább azért, mert még az Uniós csatlakozás előtt az alma ültetvényekben szinte megszokott dolog volt tavasszal a széles hatásspektrumú és durván toxikus, a környezetet cseppet sem kímélő inszekticidek technológiai szintű használata.
Az Ultracid és társai országszerte használatban voltak akkor is, ha a gyümölcsösökben a károsítók mennyisége már nagyságrendekkel a veszélyességi küszöb alatt volt. Ennek eredményeképp sok kártevő, mint pl. a pajzstetvek, de a bimbólikasztó bogár is szinte eltűnt a gyümölcsöseinkből.
A durva, mindent is vivő inszekticidek visszavonása, a specifikus hatású inszekticidek elterjedése, ugyanakkor szép lassan „visszahozta” ezeket a károsítókat. Így napjainkban mind a nagyüzemekben, mind pedig a házikertekben ismét jelen van ez a kártevő.
Késő a védekezés, ha már látszik a kár
Ahhoz, hogy egyáltalán a védekezés szóba jöhessen, nem árt ismerni a kártevő mennyiségét egy adott területen. Az sem baj éppen, ha ezt még a kártétel bekövetkezése előtt meg tudjuk tenni.
A kártétel, azaz az elbarnult sziromlevelekből álló gömböcskék a virágzatokban látványosak, de ekkor már a kár is bekövetkezett. Ráadásul a lárvák ellen inszekticidekkel lehetetlen a védekezés.
A régiek tudták, mit csinálnak
Sajnos ez a bogár félelmetesen jó rejtő színnel rendelkezik. Így még igencsak gyakorlott rovarászoknak is nehéz feladat, hogy akár egy brutális mértékben ellepett fán akár csak egy bogarat is találjanak.
Viszont erre a problémára is van megoldás. Ha egy kinyitott esernyőt felakasztunk a bimbókkal teli ágra és megkopogtatjuk az ágat, akkor jó eséllyel hatalmas mennyiségű, addig tökéletesen elrejtőzött bogarat láthatunk.
Ne féljünk a dédapáink által is használt segédeszközöket használni! Nem mind elavult, ami régi!!
Csak az imágó ellen hat a rovarölő szer
Az inszekticides védelem hatékony ugyan ez ellen a kártevő ellen, de azt azért érdemes figyelembe venni, hogy a kezelést minél előbb el kell végezni. Mivel csak az imágók ellen tudunk érdemben bármit is tenni.
A védekezést igen nagy valószínűséggel nehezíteni fogja, hogy bár a kultúrnövény nem, de alatta a különféle gyomnövények (tyúkhúr, gyermekláncfű, veronika fajok, stb.) már javában virágoznak. Ez mind a mézelő méheket, mind pedig a vadonélő beporzó szervezeteket odavonzza.
A kezelést úgy kell kivitelezni és időzíteni, hogy ezeket a hasznos rovarokat ne érje a kijuttatott rovarölő szer.
Élő segítség a gyümölcsösben
A bimbólikasztó bogár igen jó rejtőszínnel rendelkezik ugyan, de az alapvetően csak a nem éppen első osztályú emberi látás elől tudja őt hatékonyan elrejteni.
Azok az állatok, döntően a gyümölcsösökben élő, rovarevő madarak (cinege fajok, seregélyek, poszáták, stb.), amelyek a bimbólikasztó bogárral is táplálkoznak, könnyedén megtalálják ezt a kártevőt a fákon.
A madarak tevékenységének segítése a gyümölcsösökben (odúk ésszerű és gondos kihelyezése, madáritatók elhelyezése, stb.) nem csak a bio termesztők privilégiuma!
Bárki támaszkodhat a természetben élő hasznos ragadozók segítségére. Ha kellő mennyiségű madár él a lombkoronában, akkor ez a kártevő sem tud a veszélyességi küszöbnél jobban felszaporodni. Ott lesz ugyan, de érzékelhető kárt nem fog tudni okozni.
A képek a szerző felvételei.
