A különböző rágcsálókkal (egerekkel, pockokkal, patkányokkal) szinte mindenki találkozott már életében. Jelenlétük megkeseríti mind a gazdálkodók, mind pedig a különbféle településeken élő átlagemberek életét egyaránt.
Nem csak az általuk elfogyasztott táplálék jelent kárt, hanem az általuk beszennyezett, minőségében rontott termékek értéke is tetemes. Ráadásul szinte mindegyik fajuk közegészségügyi szempontból is kártevőnek minősül, mivel rengeteg, sokszor kimondhatatlan nevű zoonózissal (állatról emberre terjedő betegségekkel) kapcsolatba hozhatók, mint vektorszervezetek. Az ellenük való védekezés ezért szinte mindenki számára fontos, bár sokszor nem éppen egyszerű dolog.
Biocid termékek használata
A különféle rágcsálók elleni kémiai védekezés alapvetően különböző mérgek használatával oldható meg. Amennyiben a kémiai védekezés mellett döntünk, úgy vagy növényvédő szerek, vagy pedig közegészségügyi irtószerek, azaz biocidek alkalmazásával érhetjük el céljainkat. Mindkét kategóriában mérgező készítményeket találunk, de az alkalmazott hatóanyagok, illetve a használat helye szerint ez a két csoport jól elkülönül egymástól.
A biocidek egy meglehetősen kis hányadát az akut hatású hatóanyagokkal, mint pl. az alfa klóralózzal készült mérgezett csalétkek képezik. Az akut mérgek használata általában kevésbé hatékony, mivel főképp a rafinált vándorpatkányok az első egyedek pusztulása után nem hajlandóak felvenni a mérgezett csalétkeket.
A nagyobbik hányadát a rágcsálók ellen alkalmazható biocideknek a második-harmadik generációs véralvadásgátló hatású, a dikumarol származékok csoportjába sorolható hatóanyagok sorolhatóak.
Könnyű megismerni őket, mivel legtöbbjük nevükben valahol a „kum” szócska megtalálható. A brodifakum, difenakum, kumatetralil, flokumafen és társai nagyon hatékonyak, elég belőlük egyszer is fogyasztani a rágcsálóknak, ráadásul a hatóanyagok hatásának tünetei nem azonnal alakulnak ki, így az „előkóstolókat alkalmazó” rafinált vándorpatkány alfahímek is kiirthatóak velük.
A biocidek használatának ugyanakkor vannak korlátai, amelyet a humán-egészségügyi és a környezetvédelmi veszélyek miatt írtak elő. Ezeket a hatékony készítményeket kizárólag épületekben, épített környezetben és az épületek közvetlen közelében szabad alkalmazni, és csak rögzített, zárt, számozott rágcsálóirtó szerelvényekben helyezhetőek ki.
Jó néhány biocid készítmény LD 50 értéke eléggé alacsony, így sok esetben a legmagasabb ilyen értékkel rendelkező bromadiolon hatóanyagot tartalmazzák – sajnos – ezek a készítmények.
Sajnos, mivel a bromadiolon ellen a túlzott használat következtében az EU legtöbb tagállamában a háziegér- és a vándorpatkány-populációk nagy részében már magas fokú rezisztencia alakult ki.
Rezisztencia a hatóanyagokkal szemben
Sajnálatos módon a rezisztencia más hatóanyagokra való kiterjedésével is számolnunk kell. Az uniós jogi szabályozás ugyanis pár éve különválasztotta a laikus felhasználói és a professzionális felhasználói kör számára elérhető készítmények mennyiségét és hatóanyagtartalmát is.
Ezáltal pl. a hazai gazdaboltokban igen jó eséllyel az a vásárló, aki nem professzionális felhasználó, azaz nem rendelkezik egészségügyi fertőtlenítői, vagy egészségügyi gázmesteri képesítéssel és nincs jelen a működési nyilvántartásban, az csak kis mennyiségben és csak drasztikusan csökkentett hatóanyagtartalommal szerezhet be ilyen biocideket. Igen nagy valószínűséggel valamilyen bromadiolon hatóanyagú készítményt, amelytől hazánkban sok helyen a rágcsálók már csak híznak, de el nem pusztulnak.
További problémát okoz az is, hogy ezen hatóanyagok reprotoxikus tulajdonsága miatt a készítményekben az engedélyezett hatóanyagok maximális koncentrációja 30 ppm lehet. Mindemellett szűkült a felhasználható antikoaguláns hatóanyagok köre is.
Bár az első generációs, ósdi, erősen toxikus warfarin már régen betiltásra került, de nemrég erre a sorsra jutott az egyik legjobb, a rágcsálókra leginkább toxikus antikoaguláns hatóanyag, a flokumafen is. A fent említett okok miatt a ház körül, illetve a mezőgazdasági üzemekben is a rágcsálók hatékony kiirtására jobb, ha szakembert alkalmazunk.
A biocidek esetében a szekunder mérgezés veszélye is nagy. Az elhullott, vagy már mérgeződött, de még élő, könnyebben elfogható állatokat elfogyasztó ragadozók is mérgeződnek és elpusztulnak, madarak és emlősök egyaránt. Ezért sem szabad ezeket a készítményeket a mezőgazdasági területeken felhasználni, még rágcsálóirtó szerelvényekben sem.
Külön fejezetet képez e körben a gázosító szerek csoportja. Ezek ugyan szerepelnek a növényvédő szerek listáján, de ez csak ezen készítmények beszerzésére vonatkozik! Egy növényorvos megvásárolhatja ugyan ezeket a készítményeket a forgalmazásukra jogosult boltokban, de maximum a raktárba viheti el azokat. Felhasználni, rágcsálókat és másokat (pl. raktári kártevőket) irtani csak egészségügyi gázmester jogosult!
Rágcsálók irtása növényvédő szerekkel
A növényvédő szerek ezzel szemben csak a mezőgazdasági területeken alkalmazhatóak. Felhasználásuk épített környezetben tiltott. Vannak köztük rágcsáló irtó és riasztó szerek is. A Delu, illetve a Detia Carb kalcium karbidot tartalmaznak, amely a levegő víztartalmával reakcióba lépve acetilén gázt fejleszt.
Ez a kémiai folyamat, hasonlóan a fémfoszfidok reakciójához, erősen exotherm. Képes berobbantani a levegő-acetilén gázelegyet, amely így kisebb robbanásokat, pukkanásokat idéz elő a rágcsálók járataiban. Ez riasztja, távozásra készteti az ott élő rágcsálókat.
Igazság szerint ez azért akár halálos lehet a rágcsálókra egy túlszaporodás kulminációs szakaszában. Ekkor az egyedek a nagy sűrűség miatt folyamatosan zavarják egymást. Ha ekkor még kapnak egy erős riasztó hatást, akkor sokszor a rágcsálónépesség jelentős része elpusztulhat egyszerű hipoglikémiás sokk következtében.
A növényvédő szerek nagyobb csoportját a fémfoszfid, konkrétan cinkfoszfid hatóanyagú készítmények (Arvalin és Ratron termékek) képezik. Ezek mérgezett csalétkek, amelyek elfogadottsága a mezei rágcsálók körében meglepően jó.
Viszont túlságosan nedves körülmények között nem igazán eredményesek, mivel a konkrét hatást okozó foszforhidrogén gáz nem a rágcsálók gyomrában, hanem a kotorék talaján megy végbe. A belőlük fejlődő gáz ugyanakkor nem elég ahhoz, hogy belégzés útján elpusztítsa a járatokban élő rágcsálókat. Erre a célra gázosító szerek kellenének, de ezek nem azok.
Szigorítva
A növényvédő szerek között is találunk véralvadásgátló hatóanyagú készítményeket, de ezek mind amellett, hogy I. forgalmi kategóriájúak, csak szükséghelyzeti engedély birtokában használhatóak fel.
A kémiailag az indandion származékok csoportjába tartozó, első generációs antikoaguláns hatóanyag, a klórfacinon felhasználásával jelenleg a Pocok Tox Max és a Rodent Stop rágcsálóirtó szerek használhatóak fel a mezőgazdasági területeken élő rágcsálók elpusztítására. Minden más egyéb hatóanyagú antikoaguláns használata tilos!
Míg a biocidek alapvetően az emberhez erősebben kötődő rágcsálók, így a házi egér (Mus musculus), valamint a vándorpatkány (Rattus norvegicus) elpusztítását célozzák (de hatékonyak a téli időszakban a lakott környezetbe jobban behúzódó mezei rágcsálók, mint pl. a mezei pocok (Microtus arvalis) ellen is), addig a növényvédő szerekkel döntően a szabadban élő és károsító rágcsálófajok irtása a cél.
A véralvadásgátló hatóanyagokat tartalmazó készítmények esetében jóval kisebb a szekunder mérgezés veszélye, mint a biocidek használata során, de nem elhanyagolható. Éppen ezért alkalmazásuk során csak 25 lakott járat/100 m2 állománysűrűség felett engedélyezett a felületkezelés maximum 15 kg/ha dózissal, és ez is csak szántóföldön, legalább 40%-os növényborítás esetén lehetséges!
A kémiai védelemben részesített területeken ugyanakkor kerülni kell a más, pl. biológiai védekezési módszerek használatát a hasznos ragadozó szervezetek védelme céljából. Ezek ugyanis szívesebben, könnyebben fogják el a már mérgeződött, de még élő példányokat, amelynek révén mérgeződésük és pusztulásuk könnyedén bekövetkezhet. Ha balszerencsénk van, akkor akár igen ritka, szigorúan védett fajok, mint pl. a pusztai ölyv (Buteo rufinus) pusztulását is okozhatjuk a helytelen szántóföldi rodenticid használattal.
Egyéb megoldások
A rágcsálók jelentős tömegű biomasszát testesítenek meg egy-egy adott területen, így a rájuk mint táplálékforrásra épülő ragadozók száma is jelentős. Ezek segítése révén a legolcsóbb a rágcsálók elleni védekezés.
A mezei rágcsálókat pusztító „szárnyas fejvadászok”, azaz az ölyvek, vércsék, baglyok hasznos tevékenységét leginkább olyan T-fák elhelyezésével segíthetjük, amelyeken megülve jóval kisebb erőfeszítéssel végezhetik táplálékszerző tevékenységüket, mint repülés közben. Bár mindegyikük jól repülő faj, de azért nem szeretik naphosszat „taposni a levegőt”.
A ragadozó madarak jelenléte jól jelzi, hogy mely területek fertőzöttek rágcsálókkal. Ha már elfogyott a táplálék és nem ülnek nappal vércsék, ölyvek a fán, akkor azt érdemes áttelepíteni olyan helyre, ahol van kártevő népesség.
Az épített környezetben sem kell lemondanunk a szárnyas ragadozók segítségéről. Bár itt a nappali ragadozómadarak ritkábban jelennek meg, de az éjszaka sötétjében több bagolyfaj is lesben ül az épületek tetején, a vezetékeket tartó oszlopokon.
Ha ezt észrevesszük, netán bagolyköpeteket találunk egyes helyeken, akkor csak annyi a teendőnk, hogy ne háborgassuk ezeket a helyeket. Sajnos itt a biocidek alkalmazása miatt ezek a nagyon hasznos jószágok gyakrabban mérgeződnek és pusztulnak el, mint szántóföldi körülmények között.
Ne feledkezzünk el a szőrmés ragadozókról sem! Épített környezetben, ahol emberek laknak és tevékenykednek, még napjainkban is a házi macska az egyik legjobb, igen hatékony rágcsálóirtó. Feltéve, hogy nem egy túltenyészett szobacicáról van szó.
Hatásuk a lakott területekhez közeli mezőgazdasági területeken is érezhető. Biztosan látott már mindenki a falvaktól akár nagyobb távolságra is az árokparton, legelőn stb. a járat mellett zsákmányra leső macsekot.
A macskák még akkor is vadásznak a rágcsálókra, ha egyébként jóllakottak. Erről leginkább a hazai madárállomány tudna mesélni a rágcsálók mellett. Értelemszerűen a biocidek által okozott szekunder mérgezések a házi kedvenceket, így a macskákat sem kímélik.
Ugyanakkor rendkívül ritka, hogy direkt felvennék a rágcsálóirtó készítményeket. Mérgeződésük szinte mindig szekunder, azaz a már mérgeződött, könnyebben levadászható, netán már elpusztult rágcsálók elfogyasztásának következménye. Ez legkönnyebben az elhullott kártevők összegyűjtésével mérsékelhető.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
