A kukorica termesztése során a növényvédelmi költségek döntő hányadát a gyomok elleni küzdelem teszi ki. Kórokozók ellen – a csávázást leszámítva – szinte nem is kell védekezni.
A kártevők ellen az árukukorica termesztése során általában szintén nem folyik védekezés, mivel az a termesztés költségeit nagyon megemelné. Kártevője ugyanakkor a kukoricának van bőven.
A kukoricabarkó, a kukoricamoly és a gyapottok bagolylepke súlyosabb fertőzés esetén tetemes károkat okozhat az állományokban. Ehhez a károsító trióhoz csatlakozott már az elmúlt évezredben, több mint harminc éve egy veszélyes, behurcolt károsító, az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera).
A kártevő és kártétele
Az amerikai kukoricabogár évente egy nemzedéket felnevelő, a talajban lerakott peték alakjában áttelelő levélbogár faj, amely néhány rokon fajjal együtt az USA sok államában, döntően a „kukoricaövezet” területén él és károsít.
Európába, az akkori Jugoszláviába a délszláv háború idején érkezett az amerikai segélyszállítmányok közé került potyautasként. Az azóta eltelt időben ez a kiválóan repülő faj gyakorlatilag minden olyan területet kolonizált Európában, ahol az éghajlati viszonyok még lehetővé teszik a kukorica termesztését. Így a kontinens legészakibb, fagyos talajú területei és a magas hegységek kivételével sajnos már mindenütt jelen van és károsít is.
Az amerikai kukoricabogár monofág faj, fejlődését csak valamilyen kukoricán tudja befejezni. Az imágók ugyan kényszerből más növényeken is táplálkozhatnak, mivel a gyapottok bagolylepkéhez hasonlóan fertilitásukhoz tokoferolra van szükségük, amelyet valamilyen generatív növényi szerv elfogyasztása útján szereznek be.
Táplálék tekintetében ez a kártevő igazán jól választott, hiszen a kukorica az a kultúra, amelyet hazánkban a legnagyobb szántóföldi vetésterületen termesztenek és szerte a világban mindenfelé nagyon elterjedt. A kártevő akármerre repül, biztosan talál valahol kukoricát.
A kukorica mint egyedüli táplálékforrás kizárólag a lárvák életében játszik döntő jelentőségű szerepet, hiszen a kártevő lárvái kizárólag ezen képesek megélni. Eleinte kívülről rágják le a gyökereket, majd berágva magukat a nagyobb gyökerek és a támasztógyökerek belsejébe, azokat sokszor teljes mértékben elpusztíthatják.
A fő kártétel is ebből keletkezik, mivel gyökerek híján a növény könnyedén eldől, szára görbe lesz (hattyúnyak-tünet). Az ilyen növény értelemszerűen jóval kisebb termést hoz és a termése sokszor már a géppel betakarítható magasság alá is kerülhet.
Ugyanakkor az amerikai kukoricabogár imágói is okoznak károkat. A kukorica bibeszálain táplálkozva azokat sokszor teljesen elpusztítják. E nélkül viszont nem mehet végbe a megtermékenyítés, így a csövek „lyukasak” lesznek.
Értelemszerűen ez a kártétel olyan állományokban okoz súlyos problémákat, ahol szinte minden szemnek komoly értéke van. Tipikusan ilyen a kukoricavetőmag-előállítás, ahol egy erős kukoricabogár-fertőzés nagyon súlyos gazdasági kártétellel is járhat.
Védekezés
Az amerikai kukoricabogár – életmódjából adódóan – rendkívül szereti a kukorica monokultúrát. Ez szerencsére már egyre ritkább hazánkban. Viszont a rendkívül jól és intenzíven migráló imágók a vetésváltásban termesztett kukoricaállományokat is könnyedén megtalálják. A lárvák kártétele ellen a jelenleg engedélyezett talajfertőtlenítő szerek kellően hatásosak.
A június során megjelenő és nagyon gyorsan hatalmas populációt kialakító imágó népesség ugyanakkor olyan táblákban is felbukkanhat, ahol végeztek talajfertőtlenítést és az hatékony is volt.
A legnagyobb veszélyben azok a korai vetésű és rövidebb tenyészidejű kukoricahibridek vannak, amelyek a rajzás első két hetében kezdik meg a nővirágzást.
Ilyenkor az addig kirajzott valamennyi bogár ezeken a táblákon gyűlik össze, hogy ivari éréséhez a szükséges táplálékot beszerezze. Ilyen esetekben komoly bibeszál-károsítás és ennek következtében szemveszteség alakulhat ki.
A kártevő rajzása feromoncsapdákkal igen jól követhető. Ugyanakkor a szemlézések során is könnyedén észlelni lehet az imágókat a kukorica bajuszában. Sokszor egészen mélyre hatolnak, elbújnak a bibeszálak közt úgy, hogy kívülről nézve nem is láthatóak.
Amennyiben indokolt, a kártevők ellen (a kukorica méretére való tekintettel hidas traktorral) bármelyik engedélyezett rovarölő készítménnyel eredményesen lehet állománypermetezéssel védekezni. Ilyenkor érdemes lehetőleg a rajzás csúcspontján beavatkozni, hogy minél több károsító imágótól szabadulhassunk meg.
Érdemes ugyanakkor az ilyen kezeléseket a lehető legnagyobb pontossággal elvégezni és a kukoricatáblák szélén az idei évben dúsan virágzó gyomszegélyt a kezelésből kihagyni. Ezeken a sávokon rengeteg számunkra hasznos, viráglátogató rovar található (zengőlegyek, vadméhek stb.). Kár lenne elpusztítani őket!
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
