Az ősz utolsó hónapjában, november első napjaiban már meglehetősen hideg időjárási körülmények uralkodtak főleg hajnalban a hazai szántóföldeken. A november első hetében végrehajtott szántóföldi szemlézések ugyanakkor meglehetősen váratlan és némileg aggodalomra is okot adó eredményeket hoztak a kalászos gabonák állományaiban.
A jelek szerint még messze nincs itt a tél és egyes kártevők, kórokozók még igencsak aktívak. A leginkább aggodalomra okot adó eredménye az őszi kalászosok állományaiban végrehajtott szemlézéseknek a különféle vírusvektor szervezetek meglepően magas egyedszáma az árpa- és búzaállományokban. Szinte minden vizsgált gabonatáblán veszélyes mennyiségű rovarral lehetett találkozni.
Vírusvektorok akcióban
A vírusvektorként működő rovarok társaságán belül az idei év őszén egyértelműen a kabócák dominanciája figyelhető meg. Ezeket a szemlézés során nehezebb egyedileg észrevenni, mivel mire megnéznénk, hogy miféle rovarral van dolgunk, addigra már elugranak.
Ez ellen segíthet az a praktika, ha viszonylag korán reggel végezzük a szemlézést, amikor valamennyi rovar még dermedt a hidegtől és aktivitása jóval kisebb a megszokottnál.
Az is jó módszer lehet, ha lassan gázolva a kalászosokban figyeljük a lábunk által felvert, ugráló, repülő rovarok mennyiségét. Ezek java része valamilyen kabóca, azaz vírusvektor rovar.
Ami némileg szokatlan a jelenlegi időszakban, az a vírusvektor rovarok jelenléte egy olyan időszakban, amikor a hajnali fagyok miatt egy részüknek már „nem lenne szabad” ott lenniük.
November első hetében a hajnali -1 oC – -4 oC-os hőmérsékleteknek elméletileg ki kellett volna söpörniük a levéltetvek szinte teljes állományát és a kabócák jelentős hányadát is azokból a fiatal, pár leveles gabonaállományokból, amelyek lombozata még olyan csekély, hogy érdemi hőszigetelő hatást nem tud nyújtani. Ennek ellenére a kártevők még jelen vannak.
A jelenlegi időszakban is érdemes tehát gondosan szemlézni a gabonaállományokat. Amennyiben a kelleténél több vírusvektor rovarral (idén inkább kabócákkal) találkozunk, akkor ne habozzunk bevetni ellenük egy inszekticides állománypermetezést.
Ne feledjük, hogy csak ezzel lehet megvédeni a gabonáinkat a később, a tavasz folyamán észlelhetővé váló vírusos kártételektől.
Árvakelések problémái
Sajnálatos módon még mindig találni az országban teljesen elhanyagolt gabonatarlókat, amelyeken helyenként hatalmasra nőtt árvakelések „díszelegnek”. Leginkább az őszi árpa esetében fordulhatnak elő ilyen csúfságok és sajnos ezek jelentik a nagyobb veszélyt is.
Az őszi árpa júniusi aratása idején még volt csapadék, és ahol időben elvégezték a tarlóhántást, ott kialakulhattak olyan árvakelések, amelyek helyenként túlélhették a nyári aszályos időszakot. A búzák esetében az aratás már a júliusi hőség időszakára esett, így ott jelentősebb árvakelések kialakulására nem nagyon volt lehetőség.
Az árpa esetében a veszélyt az jelenti, hogy ez a kultúra alapvetően egy „nagyon beteges” növény. Az árpán gyakori, nekrotróf életvitelű, levélfoltosságot előidéző kórokozók közül nagyon sok ideális körülmények között, minden emberi kontroll nélkül tudott ezekben az állományokban felszaporodni.
Az őszi árpákban alapvetően a nekrotróf életmódú kórokozók akár szélsőséges mértékű felszaporodását az tette lehetővé, hogy ezeknek a szervezeteknek nem volt szükségük a „zöld futószalagra”. Azaz nem kellett a még zöld előző évi állományokról átváltaniuk az árvakelésekre.
Jelenleg az ilyen gondozatlan, nagy lombtömegű árvakelésekben döntően a barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiniana), illetve a hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres) tüneteivel lehet találkozni.
Jelen van az árpa törperozsda is
A levélfoltosságok tengerében néhol elvétve találkozhatunk azért néhány biotróf életmódú kórokozóval is. Döntően az árpa törperozsda (Puccinia hordei) van még jelen ezekben az állományokban. Mennyisége jóval kisebb, mint a levélfoltosságoké, de jelen van és melegebb téli időjárás esetén még akár számottevő mértékű terjedésre is képes lehet.
Az ilyen iszonyatosan fertőzött, helyenként már kalászolásig jutott, nagy lombtömegű árpaállományokban természetesen a vírusvektor rovarok is kiváló életfeltételeket találnak. Ráadásul ezek az állományok pontosan a nagy lombtömegük révén kiváló hőszigetelők, így a mostaninál sokkal durvább fagyok esetén is védelmet nyújthatnak a bennük lakó rovarok számára is.
Ezek a gondozatlan árvakelések a rajtuk kifejlődő hatalmas inokulummennyiség miatt veszélyes fertőzési források, amelyekből kiindulva az ott élő kórokozók könnyedén elfertőzhetik a közelükben levő őszi árpa fővetéseket.
Nyilvánvalóan ezeket az árvakeléseket fungicidekkel kezelni már merő pénzkidobás. Ugyanakkor egy ősz végi talajmunkával, a súlyosan fertőzött növényi biomassza megsemmisítésével és talajba juttatásával nagymértékben csökkenthetjük a fertőzési nyomást, és egyúttal a vírusvektor rovarok egyedszámát is jócskán visszavethetjük. Érdemes ezt a munkát mielőbb elvégezni.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
