Fejér megyében kirándulva, Szabadbattyántól lekanyarodva az autópályáról Tác, Soponya felé egy földútra hajtottunk le. Kirándultunk és sétáltunk. Sárvíz-völgy egy tájvédelmi körzethez tartozik. A földúton beljebb sétáltunk Sárvíz-malomcsatornán, a környéken számos kisebb halastó is megtalálható, illetve jelentős belvizes, mocsaras részre értünk. Majd tovább menve Sárvízhez jutottunk, ahol horgászokkal is találkoztunk. A csatornánál a mocsaras részen januárban számos vadlúd fordul meg és hangos tőlük a környék. Felreppenésük pazar látvány az arra kirándulók számára. Továbbá egerészölyv és holló hangját is lehet hallani, amik megfordulnak arrafelé. Ami nem szokványos, a meleg időnek köszönhetően számos énekes madár csivitelése adja hírül, hogy „itt a tavasz”, csak még elég korán…
A táj szépsége mellett leginkább a jelentős belvizes és lápos terület szerepe, jelentősége és értékei keltették fel az érdeklődésünket, illetve gondolkodtattak el bennünket. A belvíz olyan állóvíz, amely nagyobb esőzések, hirtelen hóolvadás vagy a talajvíz szintjének emelkedése miatt keletkezik. Azért nem tud természetes módon elszivárogni, mert a talaj felső rétegében a talaj szabad pórusai vízzel telítődnek.
A láptalajok Magyarország területének 1,6%-át teszik ki. A főtípusába tartozó típusok vagy állandó vízborítás alatt képződtek, vagy az év nagyobb részében víz alatt állottak és a vízmentes időszakokban is vízzel telítettek voltak. Az állandó vízhatás következményeként a növényzet – elsősorban a vízi növényzet, így a nád, a sás, a káka, tőzegmoha – elhalása után a szerves maradványok a víz alatt vagy vízzel telítve, tehát levegőtlen viszonyok között bomlanak el. A humifikáció ilyen esetekben tőzegesedéssel társul.
A láptalajok főtípusának jellemző folyamatairól egy korábbi cikkemben már részletesen beszámoltam, melyet szívesen ajánlok az érdeklődők figyelmébe: Magyarország talajtípusai V.: láptalajok.
Forrás:
