Az országban keletkező települési szennyvíziszapok zöme mezőgazdasági hasznosításra alkalmas minőségű, amelyet az 1. ábra mutat be. Sajnos felhasználásuk még is csökkenést mutatott az elmúlt években visszamenőleg. Potenciális mezőgazdasági területek állnak rendelkezésre a kijuttatásra az ország egész területén. Bizonyos régiókban érdemes lenne akár többször is kijuttatni, mert a talaj minőségét javítaná. Növeli a talaj humusztartalmát. Javítja a talaj mikroelem-ellátottságát. Növeli az elsavanyodott talajok pH-értékét, a káros sótartalom növekedése nélkül. Injektálás esetén a talaj lazításával javítja annak levegő- és vízgazdálkodását.
Trágyaként való felhasználása során nem tapasztalható káros mértékű ásványi-N-felhalmozódás talajainkban, így nem áll fenn a nitrogén talajvízbe mosodásának veszélye sem. Ideálisan 6–9% szárazanyag-tartalmú szennyvíziszap, hígtrágya és biogázreaktorokból származó massza talajba injektálásával gazdaságosan lehet úgy a hagyományos növénytermesztés, mint az energetikai ültetvények tápanyagellátását biztosítani.
- ábra. Szennyvíziszap kijuttatása 2011-2018 között (Forrás: NÉBIH AIIR alapján szerk.: Szentes D. (2019))
A vermikomposzt -más néven giliszta humusz- számos előnnyel rendelkezik, hiszen hatására javul a talaj víz- és tápanyagszolgáltató képessége. A talajba vitt szervesanyagoknak köszönhetően kedvezőbb lesz a talaj szerkezete, csökkentve a vízhiány okozta károkat, valamint a talajerózió mértékét. Első lépésként a kiindulási alapanyagokat gilisztákkal vagy gilisztákban gazdag humusszal keverik, így a lebontás hatékonyságát a giliszták keverő hatásával és azok lebontó tevékenységükkel növelik. A folyamat végterméke humuszhoz hasonló, stabil, jó minőségű szervesanyag. Itt olyan gilisztaféléket használnak fel a szerves anyag átalakítására, amelyek a víztelenített és rothasztott szennyvíziszapban lévő szerves anyagot átalakítják. Anyagcseréjüknek köszönhetően eltávolítják az elöregedő baktérium populációkat az iszapból, teret engedve az újabb baktériumcsoportok megtelepedésének, amelyek hozzájárulhatnak a komposztálás folyamatának felgyorsulásához.
A komposztálás eredményeképpen javul a kezelt iszap nitrogén (N)-, foszfor (P)- és kálium (K)-tartalma, valamint csökken a patogének száma is.
A vermikomposztálóban levő gilisztáknak kizárólag csak olyan biológiai élelmet adhatunk, mely nem káros az egészségre. Csak egészséges biohulladékot adhatunk, mivel a vermikomposztálóban nem zajlik le a fermentációs fázis, amelyben elpusztulnak a patogén mikroorganizmusok. A biohulladékot apró darabokra kell vágni, hogy a giliszták gyorsabban fel tudják dolgozni. Nedves környezetnek kell lennie. Ha szárad, permetezni kell rá vizet. Nem szabad áznia, mert a giliszták megfulladhatnak.
Mit adhatunk és mit nem, ez a következő sorokban kiderül.
Vermikomposztálóba tehető:
- zöldségdarabkákat, héjakat,
- maradék gyümölcsöt, gyümölcshéjat,
- tealeveleket,
- zúzott tojáshéjakat,
- gabonafélék és tészták maradékait,
- hervadt virágokat,
- újrahasznosított papírcsomagolásokat.
Nem tartozik a vermikomposztálóba:
- a nem lebomló anyagok – üveg, műanyag, fémek,
- ürülékek,
- citrusfélék és a hagyma héja,
- hús, hal, csontok,
- tej és tejtermékek,
- nagy mennyiségű zöld növény – bekövetkezne a hőfázis.
Forrás:
http://www.hidrologia.hu/vandorgyules/34/dolgozatok/word/0503_kardos_levente.pdf
