A megújuló természeti erőforrások közé soroljuk a nap- (napelemek, napkollektorok), víz- (zsilipek, gátak), szél- (szélturbinák) és geotermikus energiát (termálvíz). Míg a feltételesen megújulók közé a talajt, illetve a mezőgazdaságból, hulladékokból származó energiákat (például: biogáz, depógáz, hulladék elégetéséből felszabaduló energia).
A megújuló energiaforrásokat két nagy csoportra osztjuk:
- feltételesen megújuló,
- megújuló energiák.
A talaj hazánk legfontosabb, ugyanakkor mégis (csak) feltételesen megújuló és megújítható természeti erőforrása. A megújulás egyik alapvető feltétele az olyan földhasználat megteremtése, amely egyensúlyban van a terület természeti adottságaival. Ehhez nélkülözhetetlen a terület talajtani adottságainak, a talaj állapotának, a terület jellemzőinek felmérése és olyan térinformatikai adatbázisok létrehozása, amely aktuális, objektív, pontos és több szinten felhasználható adatokat biztosít.
A talaj a levegővel és a vízzel egyenértékű környezeti elemünk, amely része a természeti és művi környezetnek, tudományos szempontból nézve pedig az anyag és energiaáramlások lényeges közege is. A víztől és levegőtől eltér abban, hogy helyhez kötött, ezért a szennyezések felhalmozódnak benne és látványos károkat okozhatnak, ami az élelmiszerekbe is beépülhet.
A talajt a termékenysége teszi, a földi élet nélkülözhetetlen, megújuló természeti erőforrásává. A talajkészlet a nemzeti vagyonnak több mint egyötödét alkotja. Ahhoz, hogy jó minőségű talajaink legyenek, maradjanak a természetes vagy termesztett növények talajökológiai igényeivel tisztában kell lennünk.
Az utóbbi évtizedekben a talaj degradáció világméretű problémának tekinthető, és mind hazai, mind nemzetközi szinten egyre többet foglalkoznak a fenntarthatóság kérdéseivel. A talaj megújuló képessége nagymértékben az emberi tevékenységtől függ, így a jelenben és a jövőben a következőkre kell figyelmet fordítani:
- a föld racionális hasznosítására (ésszerű és fenntartható használatára),
- a talaj védelmére,
- a talaj minőségének (állagának) megóvására,
- sokoldalú funkcióképességének fenntartására.
A talajt jelenleg természetesnek vesszük, hogy van, termesztünk rajta, van élelmiszerünk, műveljük is, a szennyezést is elnyeli, egyszóval minden rendben. Ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor nem lenne ennyi árvíz, földcsuszamlás és erdőtüzek, amelyekkel az elmúlt években a híradások is tele vannak. A Föld eltartó képessége véges, ha nem vigyázunk megfelelően környezetünkre. A talaj is „véges”. Az egyoldalú műtárgyázás nem biztosít nekünk sem vitaminokban dús élelmiszert, a taposás, tömörödés, elzárja a felső rétegeket és nem jut le a talajba, hanem folyamatos belvizek alakulhatnak ki. Ezek mind aprónak tűnő agrotechnikai dolgok, de ez hosszú távon hatással vannak és lesznek a területekre, földjeinkre és az élelmiszertermelésre is. A megfontolt, ésszerű felhasználás a hosszú távú megoldás.
Források:
https://regi.tankonyvtar.hu , Thyll Sz. (1996): Környezetgazdálkodás a mezőgazdaságban, http://www.matud.iif.hu/2016/10/03.htm
