Kissé kékes árnyalatú, szép fémfényű elem. Közönséges hőmérsékleten rideg, 150-200 °C közötti hőmérsékleten kovácsolható. 200 °C fölött olyan rideg, hogy mozsárban porrá törhető. Jó elektromos vezető, szilárdsága csekély, sűrűsége 7,14 g/cm³, olvadáspontja 419 °C, forráspontja 907 °C. 35 K alatt ferromágneses tulajdonságot mutat. A cink átlagos koncentrációja a litoszférában 80 mg/kg. A világ szennyezetlen talajainak cinktartalma 10-300 mg/kg, átlagos koncentrációja 50 mg/kg.
Élettani szerepe
A cink létfontosságú szerepet tölt be a vércukorszint-szabályozásban, ellenőrzi és szabályozza az anyagcsere-folyamatokat. A cinkmérgezés: levertséget, hidegrázást, köhögést, ízületi fájdalmakkal járó tüneteket okoz. Az ólom- és kadmiumszennyezésnek kitett emberek számára különösen fontos a szervezet megfelelő cinkellátottsága, ugyanis segítségével csökkenthető a fémek toxicitása.
Közel 300 enzim működésében vesz részt a szervezetünkben. A vas után a második helyen van, amely nélkülözhetetlen szereplő a működésünkben.
Talajban
A cink általában Zn2+ ion formájában fordul elő, de más ionos és szerves vegyületei is ismertek, a talaj adszorpciós komplexuma erősen megköti, koncentrációja a talajoldatban csekély, a H+-ion koncentráció növekedésével oldhatósága növekszik, komplexképzési hajlama is a rézéhez hasonló. A cink a biotit, az augit és a különböző csillámok kristályrácsában is előfordul.
Az adszorpciós komplexumhoz Zn2+, ZnOH+, illetve ZnCl+ formájában kötődhet. Az így adszorbeált Zn2+-ionok csak részben cserélhetők ki. Különböző cinksók is előfordulhatnak a talajban, ezek oldhatósága változó. A cink a talajokban leginkább az alumínium- és vas-oxidokhoz, illetve az agyagásványokhoz kötött, a növények elsősorban a vízoldható és könnyen kicserélhető formáit tudják felvenni. Sok foszfátot tartalmazó talajokban nehezen oldható cink-foszfátok képződnek. A cink mozgékonysága a talajban csekély, és a savanyúság fokozódásával növekszik. A talajba került cink az egyik legkönnyebben felvehető nehézfém (és egyben esszenciális mikroelem) a növények számára. Mivel a cink könnyen bekerülhet a táplálékláncba, a legveszélyesebb hatású nehézfémek közé sorolható.
2016. évben, az Origo.hu-n közzétettek egy olyan kutatási eredményt, miszerint német kutatók részletes vizsgálata alapján a lúdfűvel tisztíthatják a nehézfémekkel szennyezett talajokat. Ígéretes jelöltje lehet a jövő talajtisztítási technológiáinak.
A Ruhr-Universität kutatói az Arabidopsis halleri lúdfűfaj nehézfémfelvevő képességét vizsgálták Európa több országában.
Védekezésként veszik fel a nehézfémeket. A növény különböző élőhelyein a talaj ólom-, kadmium-, cink- és réztartalma öt nagyságrenddel is különbözött egymástól, ami a faj hihetetlen tűrőképességét mutatja. Az Arabidopsis leveleiben felhalmozott mérgező nehézfémek rekordkoncentrációja cinkre vonatkozóan elérte az 5,4 százalékot és kadmiumra a 0,3 százalékot a száraz biomassza arányában kifejezve.
„Egyes növényeknek szivacsszerű képessége van a kadmium és a cink nehézfémek kivonására még akkor is, ha azok csak nyomokban lelhetők fel a talajban” – mondta Ute Krämer, a kutatások vezetője.
A New Phytologist folyóiratban megjelenő tanulmány eredménye újabb lépést jelent a természetes sokféleségben rejlő hatalmas potenciál kiaknázása felé.
Ebben az esetben elképzelhető, hogy a növényeket olyan talajú területekre ültessék, amely gazdag gazdasági szempontból érdekes fémekben. A fémek növényekkel való kinyerését növényi bányászatnak nevezik.
A növények másik alkalmazási területe lehet a nehézfémekkel szennyezett talajok megtisztítása. Ez az úgynevezett fitoremediáció.
Forrás:
