Talajélet

Tényleg növeli a pocokkártétel kockázatát és súlyosságát a talajbolygatás elhagyása?

Agrofórum Online

Mint arról az Agrofórum olvasói is értesülhettek, idén januárban is megrendezte éves konferenciáját a regeneratív gazdálkodásról a Talajmegújító Gazdák Egyesülete (TMG REAG VIII. Talajélet Konferencia és Szakkiállítás, Jakabszállás), ahol gazdálkodók, kutatók, szolgáltatók, közösségépítők, valamint a felsőoktatásban és az államigazgatásban dolgozók egyaránt megosztották tapasztalataikat és ismereteiket a talajbolygatás káros hatásait enyhítő és ellensúlyozó művelésmódokról.

Egy ilyen esemény természetesen nemcsak a regeneratív gazdálkodás tapasztalt és meggyőződött híveit vonzza, hanem az érdeklődők és a kételkedők széles táborát is.

A csökkentett mértékű talajbolygatás és a mulcshagyás legnyilvánvalóbb előnyeit (eróziós hatásokkal szembeni védelem, kisebb üzemanyagfogyasztás, egészségesebb talajszerkezet és gazdagabb talajélet) szakmai fórumokon ma már senki nem vonja kétségbe, azonban a károsítók (gyomnövények, növénykórokozók, állati kártevők) fennmaradásának megnövekedett kockázata, mint lehetséges ellenérv szinte minden alkalommal napirendre kerül.

Cikkemben ebből a kimeríthetetlen kérdéskörből most csak a mezei pocok (Microtus arvalis) példáját emelem ki.

Erre két okom is van: egyrészt a pocok felszaporodását hallom a legtöbbször ellenérvként a regeneratív gazdálkodás létjogosultságát megkérdőjelező szakemberektől, másrészt már Dobos Endrével – egyetemi tanár, a Magyar Talajtani Társaság jelenlegi elnöke, és a regeneratív gazdálkodás „tudományos nagykövete” – közösen írt 1991-92-es TDK- és diplomadolgozatunk terepi felvételezéseinek is a mezei pocok volt a főszereplője.

A téma nagyon érdekes volt számomra és meglepő tanulságokkal szolgált a mezei rágcsálók élőhelyválasztásával kapcsolatban. Később növényvédelmi állattanos egyetemi oktatóként rendszeresen fogadtam mezeipocok-témában olyan diplomaterves hallgatókat, akik gyakorló gazdálkodóként saját területen vagy akár lakókörzetük tágabb környezetében is vállaltak terepi felméréseket.

És rendre láttam mindazon tankönyvi állításokat megcáfolódni a gyakorlatban, amik a talajművelés elhagyása és a mezei pocok felszaporodása között vélelmezhetően fennálló egyértelmű összefüggésről szólnak.

Ezt a biztosnak hitt összefüggést azonban nemcsak a saját tapasztalataim alapján kérdőjelezem meg, hanem a hazai és a nemzetközi szakirodalom alapján is.

A bolygatás előnyei

Nézzük meg először azokat a tényezőket, amik alapján nyilvánvalónak látszik, hogy a talajfelszín bolygatása hátrányos a mezei pocok számára. A mezei pocok járatrendszerét három szinten is megtaláljuk: a talaj felszínén, a talajfelszín alatt sekélyen, illetve a művelési mélység alatt.

Ha csak a felszíni járatokat, az ún. „pocoksztrádákat” romboljuk le, már az is megnehezíti a pockok életbenmaradását, hiszen a „sztrádán” kívül sokkal lassabban tudnak mozogni az egyedek, ami növeli az esélyét, hogy ragadozók áldozataivá váljanak.

Továbbá a táplálékkeresésnek így nagyobb lesz az energiaigénye a megszokottnál, ami már átmeneti táplálékhiány esetén is az állat életébe kerülhet.

A felszín alatt futó járatok lerombolása még ennél is súlyosabb következményekkel jár, hiszen ezeknek az újjáépítése rengeteg időt és energiát igényel a pockok részéről, nem is beszélve arról, hogy maga a talajművelő eszköz is végzetes sérülést tud okozni az elmenekülni nem tudó egyedeknek.

A régi írások rendszerint a mélyszántást javasolják pocokgyérítésre, mert ilyenkor a talajfelszínen található élelemforráson (kipergett magok és termések, ehető zöld növényi részek) és a járatokon túl az alomkamrák és az éléskamrák is megsemmisülnek; a hantos, bakhátas, egyenetlen felszínen bukdácsolva menekülő pockokat pedig a sirályok, varjak, csókák, gólyák, gémek és más madarak csapatai kapkodják össze.

Amelyik pocok nem esik azonnal a ragadozók áldozatául vagy nem pusztul éhen, annak – hiába jut is táplálékhoz – sincs sok esélye az életben maradásra a járaton kívül; ha átnedvesedik a bundája, az állat nem tudja fenntartani a testhőmérsékletét.  

A pocok szőrzetének átnedvesedéséhez még eső sem kell, elég a harmat is, hideg időben pedig a talajfelszínen maradva az állat túlhűlhet.

A pocok is védekezik

Hát nem nyilvánvaló, hogy minél erőteljesebb felszínátalakítással jár a talajművelés, annál jobban pusztulnak a pockok? De igen, kétségtelenül igaz ez a helyi populáció szintjén és a pillanatnyi egyedszámváltozást nézve is.

Csakhogy a mezei pocok nagyon szapora állat. Előfordul, hogy még szopik a fiatal nőstény kölyök, de már vemhesül, illetve a fialás napján a felnőtt nőstény már azonnal újravemhesül. Rövid élete során igyekszik a lehető legtöbb utódot létrehozni; egymást követik az újabb almok és az újabb nemzedékek.

A tenyészidőszak során a pocokkolóniák ontják magukból a fiatal egyedeket, amelyek új élőhelyek után kutatva hamar benépesítik az olyan területeket, ahonnan kipusztult a korábbi populáció.

Kutatók megfigyelték, hogy ahol egyáltalán nincs talajbolygatás, ott a kolóniák összetartó egyedekből állnak, és nem tűrik sem az egyedsűrűség növekedését, sem idegen egyedek betelepedését, így a fajon belüli, viselkedési alapú önszabályozás is gátolja a túlszaporodást és ezáltal a kártevővé válást.

dr. Tóth Ferenc

Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet, Kertészeti Csoport, Budapest

A cikk teljes terjedelmében az Agrofórum újság 2025. márciusi számában olvasható.

Kiemelt kép forrása: Pixabay.

Agrofórum Hírlevél
Iratkozzon fel az Agrofórum hírlevélre!

A feliratkozást követően a rendszer egy megerősítő emailt fog küldeni a megadott email címre. Ha nem érkezne meg a levél, kérjük nézze meg a spam vagy Gmail esetén a Promóciók és az Összes levél mappát.

Tudományos érdekességek a növények és a mikrobák kapcsolatáról

2025. március 27. 16:10

Már a magokban is ott vannak a hasznos mikrobák, amik kulcsszerepet játszanak a csírázásban, a tápanyagfelvételben és a stressztűrésben.

A baktériumos talajoltásról

2025. március 4. 08:10

Egyes kutatások szerint a talajbaktériumok száma mintegy ezerszer kevesebb, mint az optimális állapot.

A talajkímélő gazdálkodásról készült hasznos videósorozat, gyakorlati tapasztalatokkal

2025. február 26. 16:10

A fenntartható talajkezelési módszerek segítenek megőrizni a biodiverzitást, csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást és javítani a vízgazdálkodást.

Biogazdálkodás, regeneratív gazdálkodás: ne keverjük a fogalmakat

2025. február 12. 14:40

Nyilvánvalóan minden alternatívnak számító termesztési módozat esetében törekedni kell a termesztés gazdaságosságára.

Hosszú tenyészidejű gyökérzöldségek őszi talaj-előkészítése és trágyázása I.

2021. szeptember 21. 07:37

A hosszú tenyészidejű gyökérzöldségek közül az ipari, illetve tárolási sárgarépa és petrezselyem talajigényével kapcsolatosan osztunk meg néhány hasznos gondolatot.

Ne ássuk fel a kiskertet mindenáron!

2020. október 27. 08:27

A korábbi esőzések miatt a talajok vízkapacitása 80-90 százalék körüli, ami nehezíti a még el nem végzett mezőgazdasági munkák befejezését. Így van ez a házi kertben végzendő feladatokkal is.

Többet ésszel, mint erővel! - Talajlazítás pró és kontra talajszkenner alapján

A változó mélységű talajművelés alkalmazásakor talajszkenner segítségével megállapítható a tömörödött rétegek felszíntől mért távolsága és a tábla heterogenitása a kötöttség szempontjából. Az információ birtokában, mért eredmények alapján, költséghatékonyan és környezetkímélően végezhetünk talajművelést.

Magyarország talajtípusai: csernozjom talaj

2021. október 2. 10:46

A csernozjom talajok esetében magas humusztartalomról, semleges vagy gyengén lúgos pH-ról (mérhető mésztartalommal), kiváló vízgazdálkodásról, jó tápanyag-szolgáltató képességről és viszonylag könnyű művelhetőségről beszélhetünk.