A különböző szakmai megnyilatkozásokból az szűrhető le, hogy szinte mindenki más és más tartalmat tulajdonít a talajvédelem fogalmának. Az egységes értelmezés a közös cselekvés alapja!
Ezzel az írással szándékozunk hozzájárulni a talajvédelem egységes értelmezésének elősegítéséhez. A talajvédelem lényegében a vízzel kapcsolatos széleskörű tevékenységre és a termőföldek talajidegen, szennyező anyagoktól való megóvására irányul.
„A víz nélkül nincs élet” általános kijelentés gyakran hangzik el, amely természetesen a növényekre fokozottan érvényes. A növényeknek a vízre tápelemként a szervesanyag előállításához, a szervesanyag hidratációs átalakításához, a talajoldatból való tápanyagfelvételhez, a növényi turgorállapot (belső nyomás) fenntartásához, a növényben mozgó víz útján az anyagcserék lebonyolításához és párologtatással szervezetük hűtéséhez van szükségük.
Optimális időben
A növények fajra, fajtára jellemző optimális időben, optimális vízmennyiséget igényelnek a talajból. A talajvédelem célja olyan talajállapot, talajtermékenység megőrzése, létrehozása és fenntartása, amely jó szerkezetű, jó vízgazdálkodású, tápanyagfogadó, tápanyagmegtartó, illetve -szolgáltató képessége kiváló, kémhatása megfelelő.
A víz sorsdöntő jelentősége mellett felszíni és felszín alatti mozgásával, hiányos vagy bőséges jelenlétével meghatározó szerepet játszott és játszik a termőtalajaink kialakításában és további – gyakran kedvezőtlen irányú – formálásában.
Kedvezőtlen vízzel kapcsolatos jelenségek: talajsavanyodás, a mélyben sós talajok magas talajvíz általi másodlagos szikesedése, a vízhiányos homokos talajok elsivatagosodása, a lejtős területek erodálása, és a síkvidéki területek időszakonkénti elöntése, elvizenyősödése, valamint a kommunális ipari és közlekedési eredetű szennyező anyagoknak a talajok mélyebb rétegeibe való jutása.
A termőföldek savanyodása
A talajok elsavanyodása folyamatosan érvényesülő jelenség, amely hazánk termőterületének mintegy 1/3-át érinti. A savanyú kémhatású, telítetlen talajok kialakulásának okai között döntő tényező a talajok víz által okozott kilúgzása, amikor a csapadék a Ca-ot a mélyebb talajrétegekbe mossa és helyét a talajkolloidok felületén a hidrogén foglalja el.
A talajsavanyodás további okai lehetnek: a savanyú talajképző kőzet; a növényi gyökérzet és a mikroorganizmusok által kilégzett CO2; a levegő CO2-tartalma; a mikroszervezetek által kiválasztott szerves savak és a savas hatású műtrágyák alkalmazása; a légköri savas üledék (savas esők); valamint – nem utolsó sorban – a növények Ca-kivonása a talajból.
A savanyúság talajokban kiváltott káros hatásként első helyen kell rögzíteni azt, hogy a Ca eltávozásával – és a H megjelenésével a talajkolloidok felületén – a talaj szerkezete leromlik, vízháztartása, vízgazdálkodása kedvezőtlenné válik a növények számára és a lejtős területeken nő az elfolyó víz mennyisége, amelynek következtében erősödik az eróziós veszélyeztetettség mértéke is.
A talajsavanyodás további negatív hatásaként említhetjük, hogy nem következik be a humuszanyagok koagulációja; a savanyúság erősödésével (pH <5,5) nő az oldatban a növények számára toxikus hatású ionok mennyisége; az Al3+ nagy koncentrációja korlátozza a foszfor, a kalcium, a magnézium és a vas növényi felvételét; a mikroorganizmusok tevékenysége is csökken; hatására a mineralizáció vontatottabbá válik, a nitrifikáció visszaszorul, ammónium-felhalmozódás keletkezik.
dr. Horváth Jenő talajvédelmi és tápanyaggazdálkodási szakértő, Horváth Katalin agrárkörnyezet-gazdálkodási szakmérnök, Szalay Janka műszaki mérnök, gazdálkodási menedzser
Cikkünk teljes terjedelmében az Agrofórum újság 2024. decemberi számában olvasható.
