A Magyar Talajvédelmi Baktérium -gyártók és -forgalmazók Szakmai Szövetsége ,,Termőtalaj - lehetőségek és kihívások a növénytermesztésben” címen szervezett kerekasztal-beszélgetést az idei AgromashExpo és Agrárgépshow-n, mely során a talajvédelem kérdésköre ismét reflektorfénybe kerülhetett hála a meghívott szövetségi tagoknak, szakembereknek.
Örömteli jelenség, hogy egyre több ilyen tematikájú platform lát napvilágot a globális szintet érintő termőtalaj- és talajvédelmi (túlzás nélkül mondhatni) krízis kapcsán, ugyanakkor a vészharangok kongatásán, a sokat hangoztatott társadalmi felelősségvállaláson, kutatóműhelyek (méltán becsülendő) aktivitásán túl felmerül, hogy kik azok, akik valójában komolyan veszik a kérdést, és hajlandóak változtatni a mezőgazdasági gyakorlatukon, szem elé helyezve a fenntarthatósági kérdést e részlegesen megújuló, és megújulásához nagy időtávlatokat igénylő erőforrásunkhoz, mely valójában életben maradásunk alapja. Vajon milyen módon lehetne még jobban felhívni a figyelmet a témára, és a gyakorlatot a megoldások irányába terelni?
Az Agromash Expon kiállítók között egyelőre nehéz kalkulációt végezni, hogy hányan reprezentálták a talajvédelem érdekében foganatosított technológiai megoldásokat – természetesen össze-összefutottunk kivételekkel, de az összbenyomás alapján egyelőre még mindig úgy tűnik, hogy a tények, a talajvédelmi felhívások dacára a praktikum technológiai értelemben vett támogatottsága egyelőre igen marginális területre sodródik. A kerekasztal-beszélgetésről származó gondolatokat továbbítom az olvasó felé.
Elegendő-e önmagában a támogatáspolitika a talajvédelem kérdéskörét meghatározó problémák megoldásában? Valószínűleg nem. A támogatáspolitika, a szabályozás számos tevékenységet képes tiltani, valamint előre mozdítani, sőt, talán az utóbbi, ösztönzések fokozásával nagyobb sikereket könyvelhetnénk el.
A termőtalaj védelmének számos egyéb, áttételesen kapcsolódó aspektusa is létezik, melyek közül kiemelhetők a nemzetközi kereskedelmi kérdés, a versenyképesség, a hatékonyság. A gazdákkal szemben amellett, hogy átalakul a támogatási rendszer, európai uniós szinten egyre szigorúbb és egyre magasabb szintű fenntarthatósági kritériumokat fogalmaznak meg. A másik, feledés homájába vesző, ám jelentős hatásgyakorló tényező: a lakosság.
Az, hogy mit eszünk, hogyan változtatunk az étrenden, a húsfogyasztás visszaszorítása, inkább a növényi étrend felé történő fordulás, mind az egyre fokozódó tudatosságú, és igényei mentén kiszolgálandó lakosság döntése lehet (bár tény, hogy a bizonyos típusú étrendek kialakítása más és más anyagi vonzatú, így ez további kérdéseket vet fel…). Valójában nemcsak a mezőgazdaságban, hanem az élelmiszer-rendszerben kellene keresnünk a megoldást.
Az Európai Unió nagyban hozzájárul hazánk talajvédelemi stratégiájának alakulásához. A termőföld védelmére irányuló törekvések területén rég óta folyik a küzdelem, de valódi áttörést az európai uniós szintű belátás eredményezett: amikor kimondtuk, hogy talajaink 60-70%-a olyan mértékben degradált, hogy a jelenlegi talajművelési gyakorlat fenntartásával hosszú távon már nem lehetséges a termelés megvalósítása. Magyarországon a nagyüzemi mezőgazdasági területek 95-100%-a sérült, és ez a szám egybeesik az eus statisztikákkal is. Előre mutató hát, hogy az EU által meghirdetett Talajmisszió mögé a hazai kormányzati szint is beállt.
(Fotó: Agrofórum)
A szabályozás rendkívül fontos
A közép-európai, szocializmus érájából megörökölt (nem kritikaként felemlegetett, és nem ok nélkül kialakult, de létező) attitüd beszűrődése abban testesül meg, hogy hajlamosak vagyunk ,,fentről várni a megoldást”.
Hazánk leginpozánsabb, és az itthon többnyire használatban lévő agrárgépészeti megoldásokat bemutató kiállításon egyelőre nem látszott, hogy a kiállítók piaca serkenteni próbálná a gazdálkodás minimális bolygatással működő, és ezzel a talajvédelemet támogató technológiai megoldások kialakítását: ez még mindig hiánycikk, pedig valóban az utolsó utáni pillanatokat járjuk.
Jelenleg úgy tűnik, hogy a szabályozáspolitika előre mutató, hiszen talajaink védelme központibb helyre kerülhet, és tekintettel arra, hogy a hazai talajok állapota rendkívül leromlott, igencsak időszerű.
Egyes művelt területeken helyenként már jóformán a talajképző kőzeten ,,gazdálkodunk”, ahol a magas, akár 8,5-ös pH, a magas mésztartalom, és tápanyag-feltáródási problémák okán inputanyagokból is többet próbálunk visszajuttatni. E területek aszályérzékenysége is sokkal jelentősebb. Ezeket a problémákat kétségtelenül helyre kell hozni: valójában ez nem is kérdés, de eközben, az említett talajállapotok tükrében még mindig a kelleténél jóval gyakrabban merül fel, hogy szántsunk, vagy ne szántsunk… A szintetikusan fenntartott, inputorientált rendszereket kizárólag nagy ráfordítással tarthatjuk ,,életben” – hangzott el a kerekasztal-beszélgetés során.
Az új technológiák bevezetése, az agrár-ökológiai program kínálta eszközök, azok megszokása és konzekvens alkalmazása révén egyre több eszköz tapadhat meg a gazdálkodási rendszerekben.
Már léteznek azok a talajművelési gyakorlatok, amelyek jól beváltak, működnek, és hasznuk megkérdőjelezhetetlen. Léteznek azok a gazdákodók, akik már beintegrálták ismereteiket a gyakorlatba, és talajközpontú gazdálkodást folytatnak. Van kitől tanulni hát, rendelkezésre áll az a tudáshalmaz, amelyből meríthetünk, mely során a támogatási környezet katalizátora lehet az átállásnak.
Elvárható a gazdálkodótól, hogy ennyire perspektivikusan gondolkodjon?
Az új gyakorlatok bevezetése kétségtelenül lemondásokkal jár, bár hogyha a gazdálkodó nem lát gazdasági érdeket az átállásban, nehéz helyzettel nézünk szembe. A beszélgetésen elhangzott, hogy a gazdatársadalomnak egyfajta méltányosságot kellene felfedeznie abban, hogy a jogalkotás a támogatásokat hangsúlyozva célokat fogalmaz meg velük kapcsolatban. Talán ez az a terület, ahol az államnak van beavatkozási kötelezettsége. Nem elég, hogy tudjuk, hogy baj van, azt is ki kell találni, hogy hogyan küzdjünk meg vele. Jelen pillanatban a gazdasági körülmények kényszerítik a gazdálkodókat a váltásra. Hiszen, aki nem kezdett el váltani, a rentabilitás megkérdőjeleződik. A jelenlegi éghajlati változás ellen, aki nem kezd el ökológiai értelemben tudatosabban gazdálkodni, képtelen lesz kémiai megoldásokkal költséghatékony termelést kivitelezni.
Az inputanyag-árak emelkednek. A globális folyamatokat befolyásolni nem tudjuk. Amire azonban hatást gyakorolhatunk: a felhasznált anyagokra, és termőtalajunk állapotának javítására.
