Jelen cikkemben a családi gazdaságom által művelt területekre koncentrálva kívánom röviden összegezni a mögöttünk álló ősz és tél „hagyatékát”, továbbá azt, hogy ezek tekintetében miképpen készülünk az első tavaszi talajmunkákra. Mindazonáltal nem tehetem meg a tisztelt olvasóval, hogy mintegy bevezetésként ne tegyek említést annak az összetett talajművelési szemlélet kialakulásának körülményeiről, amelyet képviselek.
Édesapám közlekedés-gépész végzettsége okán „csupán” 24 éve kezdte el teljes állásban a gazdálkodást, azaz folytatni felmenői munkásságát. Dr. Bódis László, az Agrofórum szerkesztőbizottságának elnökének sorait idézve: „Itt maradtunk, hogy nap mint nap folytassuk a teremtés ősöktől ránk ruházott feladatát: vessünk és arassunk. Lehet, hogy ez lenne létünk célja és értelme?!”.
Jómagam tehát gyermekkoromtól a föld és a jószág mellett éltem, 2011-től pedig Dr. Birkás Márta professzor ismereteit sajátíthattam el a gödöllői Szent István Egyetem falai között. Tanulmányaim első évében egy látásmódbeli különbség adódott a professzor asszony és Édesapám között abban a tekintetben, hogy el kell-e munkálni az őszi szántást. Mivel Édesapám mindig is nyitott volt az újdonságok kipróbálására, az Országos Tudományos Diákkonferenciára akkoriban készülő munkámhoz kísérletképpen elmunkáltuk néhány hektárnyi szántás felszínét már ősszel (1. kép).
1. kép: Elmunkálatlan (balra) és egymenetes simítással elmunkált őszi szántás (jobbra)
Tabajd, 2012
A következő év tavaszán az eredmények igazolták Dr. Birkás Márta meggyőződését, miszerint több nedvesség őrizhető meg az elmunkált szántás talajában. A számszerűsített előnyökön túlmenően az elmunkált őszi szántásnak köszönhetően érzékeltük az első tavaszi megmunkálás jobb minőségét.
Mivel Édesapámat azonnal meggyőzték az elmunkált szántás tapasztalatai, a következő években többféle ősziszántás-elmunkálási módot is teszteltünk: az egymenetes Campbell hengeres tömörítést, illetve a sekély síktárcsás megmunkálást (ékgyűrűs hengerrel szerelt eszközzel). 2014-ben adódott alkalom januári eleji elmunkálásra is (2. kép). A tavasszal mért talajnedvesség-adatok eredményei ebben az esetben is igazoltál az elmunkálás létjogosultságát.
2. kép: Sekély síktárcsás szántáselmunkálás csapadékhiányos télen. Az ékgyűrűs henger a Campbell hengerhez hasonló felszínt alakít ki
Tabajd, 2014. január
A szántás őszi elmunkálására minden gazdálkodó próbálkozzon a saját körülményei között alkalmas módot és eszközt találni. A mélyfekvésű és a dombos területek kivételével minden termőhelyen előnyt jelenthet az őszi elmunkálás. Talajnedvesség-tartalom adatsoraim a korábbi években többször bizonyították, hogy a legjobb ősziszántás-elmunkáló eszköz a szántással egymentesen üzemeltetett Campbell henger. Az eszköz – nedves, akár agyagos talajon is – csökkenti a szántás felszínét, aprítja a „szalonnahasábokat”. Ennek okán tavaszra több nedvesség marad a talajban, továbbá az elmunkálás jótékonyan hat a talaj állapotára is. Természetesen ennek az eszköznek a beszerzését nem mindenki engedheti meg magának – mi magunk sem vásároltunk. Ám sok esetben egyszerű, olcsó megoldásokkal is lehet jó eredményeket elérni a szántáselmunkálás terén (simítóvas, gyűrűshenger, külön menetes sekély elmunkálás).
Gazdaságunk szántóterületein gabonaféléket, kukoricát, olajnövényeket, lucernát, valamint zöldborsót termesztünk. Az őszi alapművelés módját (szántásos vagy forgatás nélküli) az elővetemény (akár öt évre visszamenőleg), a talaj állapota és az időjárási viszonyok határozzák meg. Mivel a (korai éréscsoportú) kukorica a vetésterület csupán egyötöd részét foglalja el, a szántás sosem tolódik ki olyan kései időpontra, amikor a nedves körülmények ronthatják a művelés minőségét. Elővetemény gabonát követően, amennyiben adott tábla „előélete” nem kívánja meg a szántásos alapművelést, előnyt kap a kultivátorozás (0-25 cm mélységben).
2016 őszén kevés csapadék hullott térségünkben, a középkötött talajokat jó minőségben meg lehetett szántani. A szántás felszínét síktárcsával sekélyen elmunkáltuk. A mélyfekvésű területek kivételt képeznek ez alól, mivel normál (vagy csapadékos) tavasz esetén az őszi elmunkálás késlelteti az első tavaszi megmunkálás időpontját (3. kép), így a vetést is.
3. kép: Elmunkálatlan őszi szántás elővetemény kukorica után, mélyfekvésű termőhelyen. A jó időzítés és a korszerű eszköz révén csökkent a felület, ezáltal a párolgás mértéke
Tabajd, 2017. február
Korai tavaszodás esetén a szántás (akár elmunkált, akár elmunkálatlan) felszínét rugós simító lapsorral szerelt hengerrel műveljük meg, majd vetés előtt kompaktorral vagy síktárcsával készítünk magágyat. Bár ez a technológia ellentmond a csökkentett menetszámú talajművelési rendszer elméletének, mindazonáltal a talaj gyommag-készletének gyérítése és a talajkapillárisok megszüntetése (tehát a nedvesség-megőrzés) szempontjából előnyt jelenthet. Amennyiben a tél kitart (mint 2013-ban), úgy az elmunkált szántások esetében csupán egymenetes magágykészítésre van szükség. Ősszel kultivátorozott táblák esetében egyszeri, vagy kétszeri síktárcsás művelés szükséges (szintén a kitavaszodás idejének függvényében).
A borsót február végén, március elején kell vetni: a már ősszel elmunkálva szántott talaj egyszeri kombinátoros magágykészítést igényel, majd egy nap szikkadást követően kezdődhet a vetés. Szükség esetén a vetés feszínét is hengerrel zárjuk.
Mint ahogyan az számos korábbi publikációmból is kiderült, a talajművelésben – hasonlóan a gazdálkodás más területeihez – fontos a kísérletező szemlélet, a folyton változó klimatikus körülményekhez való igazodás és a munkák lehetőség szerinti optimális időben való elvégzése. Tavasszal, amint a talaj állapota lehetővé teszi, munkáljuk el az őszi alapművelések felszínét, de kerüljük az alkalmasnál nedvesebb körülmények között végzett művelést (4. kép).
4. kép: Elmunkálási „próba”. A talaj kissé ragadt a hengerre, két napot várni kellett. Ennél több várakozás ugyanakkor kiszáradt talajt eredményezett volna
Tabajd, 2016. március 19.
Fotó: A szerző felvételei
Az AF szaklap átszerkesztett változata Zsár Ernő Tamás: Középkötött talajok észszerű megművelése a gyakorlati háttér és a tudományos szemlélet egyesítésével (2017. 03. 70. old.) című írása alapján.
