Rögtön az elején a feladatot tisztázzuk, az megadja a követelményeket.
Tarlóhántás egyik funkciója a nedvességstabil talajszerkezet kialakítása. A vegetációs idő végére jellemzően megülepedik a talajunk, amíg az állomány mikroklímája nyirkosan tartja, még viszonylag művelhető is, azonban néhány nappal aratás után kiszárad, elkezd cserepesedni és keményre száradni. A felszínt sekélyen, teljes keresztmetszetben átművelve, visszazárva ezt a cserepesedést és vízveszteséget tudjuk kontrolálni.
A tarlómaradványok sekély bekeverése, aprózása fontos előkészítése a későbbi műveleteknek. Egyrészt a szárak összedarabolásával csökken a mélyítő vagy mélyművelést végző eszközök dugulásveszélye, másrészt a maradványok lebomlását is elősegíti a sekély mulcs. A nedvességstabil felszínünk alatt a mélyebb rétegek sem száradnak annyira, így azok is könnyebben művelhető állapotban maradnak. Nem utolsó sorban a művelési mélység mindig arányos a rögstruktúra méretével. Amit tarlóhántáskor átmozgattunk, már nem növeli a mélyebb művelések rögméreteit.
A fentiekből következik, hogy egy sekély, homogén, visszazárt mulcsréteget szeretnénk elérni, apró rögös struktúrával.
Ennek egy jól bevált eszköze a V elrendezésű tárcsás borona. Mindenki ismeri, végtelen változatban lehet kapni, de mégis mitől lesz az egyik jó, a másik használhatatlan.
Az apró rögös szerkezethez sekélyen kell dolgozni. Ha egyből mélyre megyünk, a rögök is nagyok lesznek, ezeket pedig később nem győzzük aprítani. A tárcsalevelek osztása és a munkamélység összefügg, ha ritkább osztással azt szeretnénk, ne hagyjon el sávokat, mélyre kell menni, az meg ugye rögöl. Szóval legyen sűrű. A Busa középnehéz tárcsáit 225 mm-es osztással szereljük alapból.
Ugyanebből következik, hogy az első tárcsasor osztásközén kell járatni a hátsót. A hátsó sor azonban az első nyomán szeretne járni, ott kisebb az ellenállás, így elmarad egy műveletlen sáv. Ennek megoldására a két tárcsasor egyensúlyát kell finom hangolni. Mivel az első sor balra, a hátsó jobbra húzza a gépet, a kettő egy nyomatékot képez, amitől a gép farolni kezdene. Ezt valamennyire kompenzálja, hogy az első sor terhelése, így ereje is nagyobb, míg a hátsó távolabb van a traktortól, így nagyobb az erőkarja. Finom hangolási lehetőséget a vonórúd kihelyezése, vagy a tárcsasorok terhelésének szabályozása.
Hangsúlyozandó, hogy nem szerencsés V tárcsásboronát vonólappal félig függesztve üzemeltetni, mivel az alsó függesztőkarokat jellemzően egyszeres működésű munkahengerek mozgatják, így nem lehet a vonószerkezetet lefelé terhelni, azaz az első, illetve hátsó tárcsasor terhelését változtatni.
A Busa tárcsák szintszabályzójával egy egyszerű mozdulattal hangolható a két tárcsasor terhelése, vagy igény esetén munkahengeres szintszabályzó is rendelhető.
Végül a lezárás
Ha már a nedvesség megőrzés a cél, mindenképp vissza kell tömöríteni a felszínt. Kiváló eszköz erre a Busa spirál szögvas hengere, mely ékhengerként viselkedik, de felépítéséből adódóan nem érzékeny az egyenletlenségekre, jól tömörített, egyenletes felszínt hagy maga után. Ha sekély tömörítésre van szükség intenzívebb aprítással, ugyanez a hengerváz felszerelhető léces törőhengerekkel, ami ideális egyszerű magágykészítéshez.
Mi sem igazolja jobban a Busa tárcsák funkcionalitását, hogy annak ellenére, hogy nem mentünk bele a gépek intenzív ár versenye miatti lecsupaszításába, megmaradt gépeink iránti kereslet. Rengeteg idős, sokat futott gépünk pozitív referenciája meggyőző indok, hogy új gép vásárlásakor ne csak az árat tartsuk szem előtt.
