Talajművelés
Talajművelés

A növénytermesztés alapja a talaj

A növénytermesztés alapja a talaj

Agrofórum Online

A növénytermesztés elsődleges célja: a terméseredmények szinten tartása, a jó minőségű élelmiszer- és takarmány-alapanyag előállítása. Ennek teljesülését alapvetően a természetes, ökológiai tényezők, az alkalmazott agrotechnikai eljárások, valamint a termeszteni kívánt növények genetikai sajátosságai határozzák meg.

Az ökológiai tényezők között kiemelt szerepe van a talajok fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságainak, azok komplex ismerete feltétlenül szükséges (Kátai, 1992). A mélyebb összefüggések ismerete nélkül nem képzelhető el az okszerű talajhasználat, a talaj termékenységének fenntartása, végül az eredményes gazdálkodás (Biró, 2005).

A fenntartható fejlődés alapvető követelményei, hogy a termelés környezetkímélő és gazdaságos legyen, vagyis alkalmazkodjon az ökológiai feltételekhez és az ökonómiai igényekhez. A környezetkímélő tápanyag-gazdálkodás során a termelés és a környezetvédelem célkitűzéseit úgy kell összehangolni, hogy vegye figyelembe a termőhelyi adottságokat és a tápanyag-utánpótlás minimális környezeti terhelésével valósuljon meg (Loch, 2004). A talajok termékenységének megőrzése és a racionális földhasználat elválaszthatatlan egymástól.

A talaj sokoldalú funkciói közül kiemeljük, hogy a talaj a prímér növényi biomassza termelés alapvető közege, a bioszféra elsődleges tápanyagforrása. A talajfunkciók többsége – közvetlenül vagy közvetve – szintén hozzájárul a talajtermékenység megőrzéséhez: transzformálja a többi természeti erőforrás hatását, a hő-, víz-, növényi tápanyagok és a potenciálisan káros anyagok természetes raktározója, természetes szűrő- és detoxikáló rendszer, a bioszféra nagy kiegyensúlyozó képességgel (puffer-kapacitással) rendelkező eleme, a bioszféra jelentős gén-rezervoárja (Várallyay, 1997).

A fenntartható fejlődés talajjal kapcsolatos fontosabb elemei az alábbiak:

  • sokoldalú funkcióképességének fenntartása, ezen belül a talaj termékenységének megőrzése, környezetterhelés nélkül;
  • talajkészleteink megfelelő hasznosítása;
  • termelés során okszerű agrotechnika alkalmazása;
  • a talaj minőségének megóvása;
  • szükség esetén védelme, javítása

A talaj egy feltételesen megújuló/megújítható erőforrás, észszerű használata során nem változik meg irreverzibilisen, nem romlik szükségszerűen a „minősége”. Termékenységének megőrzése, megújulása tudatos emberi tevékenységet követel. A talajok hasznosítása és védelme a mezőgazdaság és a környezetvédelem egyik legfontosabb feladata, amely mind a nemzetgazdasági, mind pedig környezetvédelmi szempontból jelentős. A talajvédelem magában foglalja a talajt érő környezeti hatások ellenőrzését, szabályozását.

Az ENSZ 2015-öt a Talajok Nemzetközi Évének nyilvánította. Ennek az volt célja, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a talajnak alapvető szerepe van: az élelmiszer- és takarmány-alapanyag előállításában, az élelmiszer-biztonság megteremtésében, az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésében, valamint az ember életében.

A Magyarország talajainak termőhelyi értékszámát mutatja az 1. ábra.

1. ábra: Magyarország talajainak termőhelyi értékszáma (MTA TAKI Agrotopográfiai Adatbázis)

Talajaink termékenysége nagyon változatos, heterogén. Legnagyobb termőhelyi értékszámmal (és aranykorona értékkel) rendelkező területeink az Alföldön, a Mezőföldön és a Kis-Alföldön fordulnak elő. Az említett területeken található talajok elsősorban a csernozjom (mezőségi) talajok főtípusához tartoznak, melyek az ország területének 22 %-át borítják. A csernozjom talajokon a termésbiztonságot elsősorban a szeszélyes csapadékeloszlás veszélyezteti. A mélyebb fekvésű területeken, folyó vizek közelében találjuk a réti talajokat (13 %). Nagyobb területei: Tisza környéke, a Körösök mente, Rába mente. Ezek a talajok is hasznosíthatók, de itt az időszakos víztelítettség akadályozhatja meg a sikeres gazdálkodást. Nagyobb termésre itt csak akkor számíthatunk, amikor országosan szárazabb a vegetációs időszak. Az előbbi két talaj főtípushoz viszonyítva kisebb termékenységgel rendelkeznek a váztalajok főtípusához sorolt humuszos- és futóhomok talajtípusok (8 %). Megfelelő agrotechnikával és a termőhelyhez alkalmazkodó növényekkel lehet gazdálkodni rajta.

A mezőgazdasági földhasználat az elmúlt évtizedekben nagyon sokat változott, amelyet a KSH adatai alapján (1. táblázat) az alábbiakban összegezhetjük:

  • 2014-ben a termőterület több mint 70 %-a, 5,3 millió hektár mezőgazdasági terület, 26 %-a erdő, a többi (1,4 %) nádas és halastó.
  • A mezőgazdasági terület 81 %-át, a termőterület 59 %-át szántóterületként hasznosítják, ez összesen 4,3 millió hektár. Ez a szántóterület jelenleg az ország területének 47 %-át teszi ki. Földünkön a szárazföldnek csak 12 % a szántott terület.
  • Az elmúlt 60 évben közel 2 millió ha-ral csökkent a mezőgazdasági terület, ezen belül különösen figyelemre méltó a szántó- és gyepterület csökkenése.
  • A termőterület is csökkent 1,2 millió ha-ral, ennek ellenére az erdőállomány 770 ezer ha-ral növekedett. A termőterület csökkenésével egy időben gyors ütemben emelkedett a művelés alól kivont területek nagysága. A termőterületekkel egyre céltudatosabban kell gazdálkodni.
Művelési ág 1950 1960 1970 1980 1990 2000 2009 2014
ezer ha
szántó 5518,1 5309,8 5046,2 4334,7 4712,8 4491,8 4501,6 4333,0
kert 94,4 107,5 146,3 291,4 341,2 101,6 96,1 80,0
gyümölcsös 58,1 82,3 171,6 138,4 95,1 95,4 98,4 93,0
szőlő 230,2 203,6 229,7 167,8 138,4 105,9 82,3 81,0
gyep 1474,7 1437,9 1281,3 1294,2 1185,0 1051,2 1004,2 761,0
Mezőgazdasági terület  7375,5  7141,1  6875,1 6626,5 6473,0 5853,9 5783,3 5348,0
erdő 1165,9 1306,2 1470,7 1610,3 1659,4 1769,6 1895,6 1936,0
nádas 29,4 26,1 32,3 37,7 40,4 60,0 60,5 65,0
halastó 25,3 26,8 32,0 35,8 37,0
Termőterület 8570,8 8473,4 8378,1 8299,8 8235,0 7715,5 7775,2 7386,0
Művelés alól kivont terület 728,2 829,7 925,1 1003,8 1067,0 1585,5 1528,2 1917,4
Összesen 9299,0 9303,1 9303,2 9303,6 9303,2 9303,3 9303,4 9303,0
1. táblázat: A mezőgazdasági terület és a művelési ágak változása 1950 és 2014 között
(Magyar Statisztikai Évkönyv 2014. KSH)

Talajdegradációs folyamatok

 A talajdegradáció rendszerint egy komplex folyamat, amely csökkenti a talaj termékenységét, a talaj tulajdonságainak kedvezőtlen irányú megváltozásával. Bekövetkezhet természeti okok és/vagy emberi beavatkozások hatására. Nem elkerülhetetlen következménye a mezőgazdasági termelésnek. A folyamatok és kedvezőtlen következményeik többnyire megelőzhetők, mérsékelhetők, megszüntethetők. A talaj-degradációs folyamatok érintik a talaj fizikai, kémiai és mikrobiológiai tulajdonságait és így a talaj termékenységét.

Az Európai Unió Talajvédelmi stratégiájában összefoglalta a talajt veszélyeztető tényezőket, amelyek többsége érinti talajainkat is:

  • Tömörödés, szerkezetleromlás (állapot és okok).
  • Árvíz, belvíz, aszály, földcsuszamlás.
  • Szikesedés (sótartalom mennyisége, minősége).
  • Talajerózió (víz, szél, művelés hatása).
  • Talajszennyezés (nehézfémek, savanyodás).
  • Szervesanyag-készlet csökkenése (szerves szén, tőzeg-„készlet”).
  • Biodiverzitás csökkenése (mako-, mezo-, mikrofauna).
  • Talajfedés (város-közlekedés).
  • Sivatagosodás (kiterjedése, tüzek okozta veszteség, szervesanyag-veszteség).

A talajok fizikai degradációja

 A fizikai leromlás következtében megváltozik a szerkezeti elemek mérete, tömörebb lesz a talaj szerkezete, cserepesedik a talajfelszín, vagy eliszapolódik, csökken a talajok vízáteresztő képessége, levegőzöttsége és növekszik a víztartó képessége. A fizikai degradáció a nehéz erőgépek által okozott, alig kivédhető talajdegradációs folyamat.

Alapvető oka lehet a talajok túlművelése, elhibázott agrotechnikai művelet alkalmazása, a nem megfelelő nedvességállapotban, vagy nem megfelelő eszközzel végrehajtott talajművelés. A növényápolás vagy betakarítás okozta talajszerkezet-rombolás sokkal gyorsabb folyamat, mint a talajszerkezet képződése, regenerálódása. A folyamat mérséklése észszerű talajművelést, időben és megfelelő nedvességállapotban történő agrotechnikai műveleteket parancsol.

A talajszerkezet leromlásának káros ökológiai és növénytermesztési következményei igen sokrétűek: a talaj fokozódó érzékenysége tömörödésre, cserepesedésre; kedvezőtlen pórusméret-átrendeződés; a talaj vízgazdálkodásának szélsőségessé válása; tápanyag-feltáródási és tápanyag-felvételi nehézségek; a különböző agrotechnikai műveletek megfelelő minőségű elvégzésére alkalmas talajnedvesség állapot lerövidülése (perctalajok).

 A talaj vízháztartásának szélsőségei

 A víz az egyik meghatározó tényezője a mezőgazdasági termelésnek, fejlesztésnek és a környezetvédelemnek. A klímaváltozással a csapadék eloszlása még egyenetlenebbé válik a vegetációs időszakban, növekszik a szélsőséges időjárási események előfordulása. Véletlenszerűen szárazabb, melegebb vagy csapadékosabb időszakok váltogatják egymást.

Több szempontból is megkülönböztetett jelentőségű a talaj vízháztartásának, vízforgalmának szabályozása. A talaj vízháztartása nemcsak a növényzet vízellátottságát szabja meg, hanem meghatározza a talaj levegő- és hőgazdálkodását, biológiai folyamatait és ezeken keresztül tápanyag-gazdálkodását is.

Magyarország talajainak 43 %-a kedvezőtlen, 26 %-a közepes, és csak 31 %-a jó vízgazdálkodású. A kedvezőtlen vízgazdálkodás oka lehet a szélsőségesen nagy homoktartalom, az agyagtartalom, a szikesedés, kisebb mértékben a láposodás és a sekély termőréteg.

A szikesedés és szerkezetleromlás közvetlenül és nagymértékben felelős a talaj kedvezőtlen vízgazdálkodási tulajdonságaiért, amelynek jellemzője a belvízveszély és az aszályérzékenység.

A talaj szerkezetesedése

Emberi beavatkozás nélkül, természetes körülmények között is lejátszódik a talajszerkezet képződése. A talaj szerkezetesedését elősegíti a pázsitfűfélék bojtos gyökérzete, a talaj nem humusz és humusz jellegű szerves anyagai, az ásványi kolloidok, a baktériumok, gombák és gyűrűsférgek tevékenysége és a megfelelő mértékű talajművelés. A szerkezet leromlásához viszont hozzájárul a szükséges talajjavítás elmaradása, a talajok szélsőséges vízgazdálkodása, a túlzott talajművelés, valamint a legelők intenzív használata.

A talajok kémiai degradációja

A kémiai degradáció eredményeként csökken a talajok pH-ja, növekszik a rejtett savanyúság, a talajok telítetlensége fokozódik, csökkenhet a talajok felvehető tápanyagtartalma, valamint a szerves szén- és nitrogéntartalmú anyagok mennyisége.

A termékenységet rontó, kedvezőtlen, javítandó talajkémiai tulajdonságok közül kiemeljük a talaj kémhatását. Ha a talaj pH <5,8-nél már vizsgálni szükséges a talaj hidrolitos aciditását (a rejtett savanyúság egyik formáját). Ennek ismeretében meghatározhatjuk a talajok mész javítóanyag szükségletét. Ha a talaj pH>8,2-nél számolnunk kell a talaj szóda és mésztartalmával. A szélsőséges kémhatású talaj kedvezőtlen a növények fejlődése és tápanyagellátása szempontjából. Ezek a talajok a talajok meszezéssel, gipszezéssel, kombinált módszerrel javíthatók.

Szélsőséges kémhatás viszonyok, talajsavanyúság

 Magyarország talajainak mintegy 8 %-a erősen, 18 %-a közepesen, 20 %-a gyengén savanyú kémhatású. A talajsavanyodás okai lehetnek a talajképző kőzet, a kationok kilugzása a felsőbb szintekből, a nem okszerű, nagyadagú N-műtrágyázás (ammónium-nitrát vagy -szulfát, karbamid) gyenge puffer-képességű talajok esetében, a különböző eredetű melléktermékek és hulladékok. A légköri savas ülepedés Magyarországon általában nem okoz jelentősebb talajsavanyodást.

A talajsavanyodás közvetlen hatásainál lényegesen fontosabb környezeti fenyegetést jelent a növényre, állatra, vagy emberre káros, toxikus elemek talajsavanyodás hatására bekövetkező mobilizációja. A kémiai talajjavítás a talajok ~15 %-nál indokolt, további ~20 %-nál javasolt.

 Sófelhalmozódás, szikesedés

 Magyarország területének mintegy 8 %-át borítják különböző szikes talajok. A talaj mélyebb rétegeiben előforduló sófelhalmozódás és/vagy szikesedés, valamint a felszín közeli pangó sós talajvizek előfordulása a másodlagos szikesedés veszélyével fenyeget. Nemzetközi szempontból is szigorú öntözővíz minőségi normáink az öntözővízből történő sófelhalmozódás veszélyét gyakorlatilag kizárják. Várható, hogy a klímaváltozással a szikesedés mértéke erősödik, a szikes területek nagysága növekszik.

Talajszennyezés

 A különösen veszélyes és/vagy általánosan elterjedt toxikus anyagokat Filep (2002) szerint a makro és mikro-szennyezők csoportjába soroljuk. A makro-szennyezőkhöz tartoznak a szerves ásványolaj- és ásványolajtermékek, valamint szervetlen nitrogénműtrágyák. A mikro-szennyezők lehetnek szervetlen szennyező anyagok (toxikus nehézfémek: Pb, Cd, Ni, Hg, Cr) és szerves mikro-szennyezők (peszticidek, szermaradványok, egyéb szerves szennyezők PAH és PCB vegyületek).

A talajmonitoring rendszer keretében végzett vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a talajok 95 %-ában a toxikus elemtartalom a megengedett határérték alatt van. A mezőgazdasági területek nem szennyezettek. Határérték feletti toxikus elemtartalom csak a speciális mintavételi helyeken fordult elő, iparvidékek közelében, helyi terhelés következtében. Az utóbbi évek vizsgálatai során növényvédőszer-maradványt a vizsgált talajok néhány %-ában találtak csak, többségükben határérték alatti mennyiségben.

A környezet védelme   szempontjából a talajvédelem egyik kiemelt feladata a talajszennyezés megelőzése és a talajszennyezettség felszámolása.

A talaj szerves és ásványianyag-tartalmát befolyásoló tényezők

 Erózió, defláció

Víz- és szél okozta talajerózió Magyarország területének 9,3 %-a gyengén, 9,6 %-a közepesen, 6 %-a erősen erodált. Közel egy millió hektáron károsít a szélerózió, s hasonló nagyságú területeket érint a vízerózió. A nagy táblaméret és az erdősávok kiirtása homokterületeinken és lecsapolt lápterületeinken kívül termékeny talajainkon is utat nyitott a széleróziónak. Becslések szerint a Földön, a lejtős területekről lehordott és a szél által elfújt humuszos feltalaj évi átlagban mintegy 80-100 millió t, a szervesanyag-veszteség pedig mintegy 1,5 millió t.

Tápanyag-utánpótlás

A termesztett növényekkel elvont tápelemek szerves trágyákkal (istállótrágya /almos trágya/, trágyalé, hígtrágya, egyéb szerves trágya: baromfitrágya, tőzegfekália, komposzt, zöldtrágya) és műtrágyákkal pótolhatók, amelyek hozzájárulnak a talaj termékenység megőrzéséhez (Loch, 1999). Alkotórészeik a talajban is előforduló tápelemek. A szerves trágyák kedvező hatása régen ismert. Tápanyagtartalmuk viszonylag kicsi. A szerves trágyák használata nemcsak NPK tartalmuk, hanem számos kedvező hatásuk (jobb talaj szerkezet, kedvezőbb kationcsere-kapacitás és puffer-képesség, jobb víz-, hő- és levegőgazdálkodás) miatt is indokolt lenne. A tápanyagok csak a szerves anyag lebomlásával, időben elnyújtva érvényesülnek. A szerves trágyák felhasználása feltétlenül hozzájárul a talajtermékenység fenntartásához.

A műtrágyák növények táplálására alkalmas anyagok, amelyek a természetben előforduló anyagokból kémiai szintézissel vagy átalakulással készülnek, amelyek oldott állapotban a növények számára közvetlenül felvehetők.

A hazai tápanyagmérleg 1990 óta negatív, országosan, évente kevesebb műtrágyát használunk fel, mint amennyi tápanyagot a terméssel elvonunk. A negatív mérleg következtében csökkent a termés mennyisége és romlott a talajok tápanyag-ellátottsága. A terméseredmények megőrzése érdekében, a talajok termékenységének leromlásának elkerülése végett – átlagos körülmények között – legalább a növények által kivont, a területről a terméssel elszállított tápelem-mennyiségeket vissza kell pótolni.

A tápanyag-utánpótlás területén a legfontosabb a termesztett növények igényéhez, tápanyag-felvételi dinamikájához és a termőhelyi viszonyokhoz igazodó trágyázás, a környezeti feltételekhez legjobban illeszkedő vetésforgóban.

A talajok szervesanyag-tartalmának csökkenése és a talaj biológiai degradációja

 A talajban bekövetkezett valamennyi fizikai és kémiai degradációs folyamat – közvetlenül vagy közvetve – érinti a talajban élő élőlények (bióták) tevékenységét. Ezen kedvezőtlen változások közül kiemelhetjük az alábbiakat: a talaj szerkezetének leromlása, a víz- és levegőgazdálkodás szélsőségessé válása, a talaj kémhatásának változása, a talaj szerves- és ásványi anyagának csökkenése, talajszennyezés és erózió.

A szervesanyag-tartalom csökkenése kisebb területen tapasztalható, amely többnyire az agrotechnika hibáira (tarlóégetés, növényi maradványok visszajuttatásának elmulasztása, szervestrágyázás elhagyása stb.) vezethető vissza. Az erózió által sújtott területektől eltekintve hazánk talajainak szervesanyag-készlete közel egyensúlyban van.

A biológiai folyamatok kedvezőtlen irányú változásával csökkenhet a tápanyagok felvehetősége. A degradációs folyamatok megelőzése a talaj biológiai folyamatok optimalizálása érdekében is nagy jelentőségű. A talaj szervesanyag-készletének csökkenése során nemcsak a talajban élő szervezetek mennyisége csökken, hanem megváltozik az előforduló fajok összetétele, biodiverzitása, valamint csökken az aktivitásuk is.

 A talaj élővilágának szerepe a fenntartható mezőgazdálkodásban

 Nagy kihívás a talajbiológiai folyamatok kutatása, melynek során arra keresik a választ: hogyan kell művelni a talajt úgy, hogy a talajban élő szervezetek tevékenységét maximálisan kihasználhassák. A talaj élő szervezeteinek aktivitása hozzájárul:

  • talaj kialakulásához, fejlődéséhez;
  • szerves anyag átalakításához és ezáltal a növényi tápanyagok felvehetőségéhez (humifikáció, mineralizáció);
  • a szén kötött formában tartásához, amely megakadályozza a CO2 képződést és ezáltal csökkenti az üvegházhatást;
  • nitrogénkötéshez és más növényi tápanyag felvételéhez;
  • a növényi kórokozók és állati kártevők visszaszorításához;
  • a leromlott és szennyezett talaj bioremediációjához;
  • a talajszerkezet képzéséhez, ezáltal a kedvezőbb víz- és levegő-háztartásához

Mikroorganizmus készítmények

Az 1960-as években már Magyarországon használtak baktériumkészítményeket a talaj termékenységének javítására. Ezek a készítmények hatékonyaknak voltak, de csak egy-egy mikroorganizmus-törzset tartalmaztak (Rhizobium sp., Azotobacter sp.). Az említett készítmények kedvező, környezetbarát hatásúnak bizonyultak, optimális tápanyagellátás mellett (Köves-Péchy et al., 1989).

Az utóbbi évtizedekben a fenntarthatóság és a környezetkímélő, alternatív tápanyag-utánpótlás igénye során világszerte, újból előtérbe kerültek a korábbi „talajoltási módszerek”. Az újabb mikrobiológiai termékek alkalmazásával egyidejűleg különböző baktériumtörzsek együttesét, több hasznos mikroorganizmus (cellulózbontó, nitrogénkötő, foszformobilizáló baktériumok, esetleg mikorrhiza gombák) kombinációját juttatják talajba.

A kereskedelemben kapható, több mint 30 mikrobiális készítmény növeli a talaj mikrobiológiai aktivitását, a légköri nitrogénkötést, elősegíti a talaj szerkezetesedését, intenzívebbé válik a talaj szerves anyagának lebontása és így növekszik a talajok felvehető tápanyag-tartalma is (Solti, 2004).

Nagyon sok hazai és nemzetközi irodalom adatot találunk, amelyek a különböző összetételű mikrobiális készítmények pozitív hatásról számolnak be. Ahhoz, hogy jobban megismerjük az újabb készítmények jelentőségét és szerepét a talaj termékenység fenntartásában, valamint a talaj-növény-levegő rendszerben, további kutatások szükségesek.

A talajsavanyodás és annak mikrobiológiai következményei egy trágyázási tartamkísérletben (Kátai et al., 2012)

 A trágyázási kísérlet beállítására 1983-ban került sor Debrecen-Látóképen, a Hajdúsági löszháton, mészlepedékes csernozjom talajon. Az öntözetlen kísérlet egyik blokkjának trágyakezelései az alábbiak: 1. kontroll (0), 2. kis (N60P45K45), 3. kis-közepes (N120P90K90), 4. közepes-nagy (N180P135K135), és 5. nagy dózis (N240P180K180). A trikultúrában kukorica-borsó-őszi búza volt a növényi sorrend. A trágyázási kísérletből két alkalommal vettünk (2008. július és szeptember) talajmintákat.

Vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy a 25 éves trágyázási kísérletben műtrágyázás hatására jelentős talajsavanyodási folyamat mutatható ki, amelynek talaj-mikrobiológiai következményei bizonyíthatók.

  • Növekvő műtrágya dózisok hatására mind a desztillált vizes, mind a M KCl-os közegben mért pH értéke, a dózisok növekedésével, szignifikánsan csökkent.
  • A pH csökkenéssel párhuzamosan, szinte lépcsőzetesen, kétszeresére növekedett a hidrolitos aciditás értéke, mindkét mintavétel alkalmával.
  • A közepes-nagy és a nagy adagú trágya kezelések hatására csökkent a baktériumok mennyisége és növekedett a mikroszkopikus gombák száma. Jól mutatta ezt a változást a baktériumok és a mikroszkopikus gombák aránya is.
  • Csökkent a cellulózbontó és a nitrifikáló baktériumok száma is, különösen a nagyobb adagok esetén fordult elő, hogy ezek a baktériumok éppen csak kimutathatók voltak a talajból.

Talajinformációs és monitoring rendszer

 Magyarországon a Talajvédelmi Információs és Monitoring koncepcióját és rendszertervét az MTA-TAKI irányításával szakértői bizottság dolgozta ki 1991-ben. A tényleges vizsgálat 1992-ben indult meg. A TIM program működtetését, a helyszíni feltárásokat és az évenkénti mintavételt a megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálatok talajtani szakemberei végzik. A TIM célja az ország talajkészleteinek minőségében bekövetkező változások regisztrálása és nyomon követése.

Az országos mérőhálózatban 1235 pont került kijelölésre. Az országos törzsmérő hálózat 864 ponttal reprezentálja az ország mezőgazdasági művelésű területeinek talajállapotát. Az erdészeti mérőpontok 183 ponttal jellemzik az erdei ökoszisztémák alatti talajokat. A speciális mérőhelyek a veszélyeztetett, illetve már szennyezett területek jellemzését szolgálják 188 ponton.

 Összefoglalás

 A talaj egy megújuló/megújítható természeti erőforrás.

  • A talaj sokoldalú funkcióval rendelkezik. Feladatunk funkcióképességének megőrzése.
  • Alapvető elvárás a termőtalaj megfelelő hasznosítása, az ember okszerű tevékenysége és a talajok védelme.
  • Az emberi tevékenység célja: a talajok termékenységének fenntartása, minőségének megóvása, szükség esetén javítása.
  • A talajdegradációs folyamatok emberi beavatkozással, megfelelő agrotechnikai eljárások alkalmazásával mérsékelhetők.
  • A talaj egy élő rendszer, a benne élő szervezetek pótolhatatlanok, nagyon fontos folyamatokban vesznek részt.
  • A termőföld felbecsülhetetlen, értékes természeti kincsünk!
  • A talajmonitoring célja: a talajtulajdonságok térbeli eloszlásának és időbeni változásának regisztrációja; a természeti változások, emberi beavatkozások talajra gyakorolt hatásának nyomon követése; talajdegradációs folyamatok, talajszennyezések regisztrálása; azok megelőzése, valamint a fenntartható mezőgazdasági megalapozása; különböző modellekhez való adatszolgáltatás.

 Irodalom

  • Biró B. 2005.: A talaj, mint a mikroszervezetek élettere. In: A talajok jelentősége a 21. században. (Szerk. Stefanovits Pál & Micheli Erika. MTA Budapest. 141-169.p.
  • Filep Gy. 2002.: Talajszennyeződés. In: Talaj és környezet (Szerk. Kátai J. – Jávor A.) Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum. Debrecen, pp. 63-85.
  • Kátai, J. 1992.: Correlation among the physical, chemical characteristics and microbiological activities of some soil types. In: Functioning and Dynamics of Perturbed Ecosystems. Eds. Bellan, D.- Bonin, G. – Emig, C. Lavoisier Publishing, Paris.137-158.
  • Kátai J. – Zsuposné O. Á. – Sándor Zs. – Tállai M. 2012.: Talajsavanyodás hatása a mikroorganizmusok mennyiségi előfordulására csernozjom talajon. I. Talajtani, Vízgazdálkodási és Növénytermesztési Tudományos Nap. 2012. november 23. MTA Agrártudományok Osztálya. 57-60. p.
  • Köves-Péchy K. – Bakondi-Zámory É. – Szegi J. – Szili-Kovács T. 1989.: A Rhizobiumos oltás, mint környezetkímélő technológiai eljárás. Agrokémia és Talajtan. 1989. No. 1-2. 235-238.
  • Magyar Statisztikai Évkönyv 2014.
  • MTA TAKI Agrotopográfiai Adatbázis (Agrotopo)
  • Loch J. 1999.: Szerves trágyák. A trágyázás agrokémiai alapjai. (Ed. Füleky In: Tápanyag-gazdálkodás) Mezőgazdasági Kiadó. 220- 221 és 228-230.p.
  • Loch J. – Nosticzius A. 2004.: Agrokémia és Növényvédelmi kémia Mezőgazda Kiadó. 19-22. és 114.
  • Solti G. 2004.: Talajoltó baktériumtrágyák. Magyar Mezőgazdaság. 2004. 59. 39. 19. Statisztikai Tükör, Központi Statisztikai Hivatal 2014. június 30. A fontosabb növények vetésterülete, 2014. május 31.
  • Várallyay Gy. 1997.: A talaj és funkciói. Magyar Tudomány. XLII. (12) 1414–1430.

A nyári talajművelés eljárásai és eszközei (2/2.)

2019. május 26. 06:28

A nyári talajművelés fő feladata a nyár elején, közepén betakarított növények tarlójának művelése, ápolása és a lazításos alapművelés műveleteinek elvégzése. Az összeállításban olvashatnak a tarlóhántás eszközeiről, a hántott tarló ápolásáról és a forgatásnélküli alapművelést megalapozó nyárvégi középmélylazításról.

A nyári talajművelés eljárásai és eszközei (2/1.)

2019. május 25. 07:28

A nyári talajművelés fő feladata a nyár elején, közepén betakarított növények tarlójának művelése, ápolása és a lazításos alapművelés műveleteinek elvégzése. Az összeállításban olvashatnak a tarlóhántás eszközeiről, a hántott tarló ápolásáról és a forgatásnélküli alapművelést megalapozó nyárvégi középmélylazításról.

Középkötött talajok észszerű megművelése a gyakorlati háttér és a tudományos szemlélet egyesítésével

2019. január 23. 07:36

Zsár Ernő családi gazdaságában alkalmazott talajművelési eljárásokat mutatja be, különös tekintettel az őszi szántás elmunkálásának fontosságára hívja fel a figyelmet.

A termőföldjeink savanyodásának káros folyamata, a talajvédelmi meszezéses kémiai javításuk lényege és fontossága

2019. január 14. 08:57

A talaj feltételesen megújuló természeti erőforrás, amely azt jelenti, hogy a növénytermesztés számára fontos tulajdonságát, termékenységét meghatározó, befolyásoló tényezőket, különböző emberi beavatkozásokkal lehet és kell szabályozni.

A nyári talajművelés eljárásai és eszközei (2/2.)

2019. május 26. 06:28

A nyári talajművelés fő feladata a nyár elején, közepén betakarított növények tarlójának művelése, ápolása és a lazításos alapművelés műveleteinek elvégzése. Az összeállításban olvashatnak a tarlóhántás eszközeiről, a hántott tarló ápolásáról és a forgatásnélküli alapművelést megalapozó nyárvégi középmélylazításról.

Változó mélységű talajművelés – AutoDepth

A talajművelés során a talaj fizikai tulajdonságainak megváltoztatásával elsősorban a víz- és levegőgazdálkodási jellemzők javítását célozzuk. Javulnak ezáltal a vízkapacitási jellemzők az altalaj és a művelt réteg között, növekszik a vízbefogadó képesség és az oxigénellátás, mindezek pedig összefüggésben vannak a hő- és tápanyag-gazdálkodási jellemzőkkel.

MORO Aratri talajművelő eszközök az Agroázistól

2018. szeptember 14. 08:44

Az AGROmashEXPO és a Bábolnai Gazdanapok után Mezőhegyesen, a II. NAK Szántóföldi Napokon is testközelből ismerkedhetnek meg a gazdálkodók a MORO Arati ekékkel és lazítókkal, az  Agroázis kínálatában.

Quivogne Demeter univerzális kultivátor - a sokoldalú munkagép

2018. február 28. 11:16

A Demeter a tarlóápolás feladatai mellett a magágykészítést és szántáselmunkálást is magas minőségben tudja elvégezni.