A különféle szántóföldi növénykultúrák gazdaságos termesztése napjainkban már lehetetlen a helyesen elvégzett növénytáplálás nélkül. Ugyanakkor lassan „nyakunkon” a vegetációs időszak kezdete, amely – más teendők mellett – a növények tápanyag-utánpótlásáról is szól.
Éppen ezért is volt időszerű a február 13-án, Pásztón, a Pest és Nógrád vármegyei Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara által szervezett tápanyaggazdálkodási szakmai tanácskozás. Ahol gyakorlatilag valamennyi, a hazai piacon részt vevő cég be tudta mutatni termékeit, ugyanakkor a témában folytatott vizsgálatainak eredményeit is.
Kétszer ad, aki gyorsan ad
Amint az a Pro Feed Kft. képviselőjének a tanácskozáson tartott előadásából is kiderült, sok növényfaj esetében az egyes fontos terméselemek kialakulása (amely döntő mértékben meghatározza a későbbi potenciális termést) meglehetősen korán megtörténik.
A kalászos gabonák esetében az első ilyen elem a hajtások (és a rajtuk fejlődő kalászok) száma, amely alapvetően a bokrosodási folyamat során dől el és csak kellően magas nitrogén-ellátottság mellett lehet elérni kellően nagy produktív hajtásmennyiséget. Sok, fejlettebb állományú gabona esetében ez a folyamat már részben le is zárult.
A második, döntő fontosságú terméselem a kalászok mérete, azaz a kalásztengelyen kifejlődő kalászkák, vagyis a virágok mennyisége. Ennek kialakulása döntően a bokrosodás végén, a szárba indulás kezdetén, a BBCH 30-as fenológiai állapot környékén történik meg.
Ekkor nagy szüksége van a növénynek különféle, a generatív fejlődési szakaszban felhasználásra kerülő nyomelemre. Ezek közé tartozik többek között pl. a bór is. A kalászos gabonák nem kimondottan bórigényes növények, ugyanakkor ebből a nyomelemből egy kisebb, relatív hiány is gondokat okozhat a növények szaporítószerveinek kialakulása során.
Ha a bokrosodás végi állapotban nem tudjuk kellő mértékben ellátni ezzel a fontos nyomelemmel a kalászos gabonáinkat, akkor a kalászok hossza, azaz a bennük kialakuló virágkezdemények száma kisebb lesz.
A későbbiekben hiába adunk meg szinte mindent a növénynek, azzal legfeljebb az ezerszemtömeget tudjuk növelni és a termés minőségét tudjuk javítani. A kialakuló szemek számára viszont már nem tudunk semmiféle hatást sem gyakorolni. Potenciálisan annyi szemet fogunk tudni learatni, amennyi ebben az időszakban kialakult.
Miért éppen lombtrágyázás?
Sok termelő némileg idegenkedik a lombtrágyák alkalmazásától és csak felesleges költségnövelő tételeknek tekinti azokat. Való igaz, hogy ha már a Teremtő gyökeret is alkotott a növényeknek, akkor joggal lehetne elvárni azt, hogy a gyökérzet ne csak tartsa a növényt a talajban, hanem a táplálásáról is gondoskodjon. Sokszor azonban a gyökéren át történő tápanyagfelvétel gátolt, így hiába van ott a talajban minden szükséges tápelem, a növény mégsem jut hozzá kellő mennyiségben.
Az áttelelő kultúrák, így többek között az őszi kalászosok esetében is érvényes az, hogy a fémes elemek (és javarészt a foszfor) +5 °C talajhőmérséklet alatt csak minimális mértékben vehetők fel a növények által. A talaj mikrobiális aktivitása is minimális ez alatt a hőmérséklet alatt.
Ugyanakkor a fotoszintézis +5-10 °C léghőmérsékletnél már megindul. Ennek a helyzetnek az a hátulütője, hogy a növény már „dolgozik”, de a növekedéshez, fejlődéshez szükséges tápelemeket a talajból csak minimális mértékben tudja felvenni és így a saját tartalékait használja fel.
Súlyosbíthatja a helyzetet az, ha a gyökérzet és a lombozat mérete között súlyos aránytalanság áll fenn, amely pl. a korán vetett és az ősz során hatalmas lombozatot kinevelt őszi árpák esetében tavasszal igencsak gyakori.
Ha a növényeket nem tudjuk a talajon keresztül táplálni, akkor lehetőségünk van arra, hogy ezt a lombozaton keresztül tegyük meg. Célszerű ilyenkor szabad aminosavakkal, illetve fulvosavakkal mobilizált formában kijuttatni a szükséges tápelemeket. Így azok részben sokkal gyorsabban felszívódhatnak, mint más formában kijuttatva, részben pedig a növény számára szinte azonnal rendelkezésre állhatnak.
Ne várjuk meg, hogy a növényünk már hiánytünetekkel jelezze az „éhezést”, mivel akkor már valamekkora mértékű termésveszteséggel mindenképpen számolnunk kell!
Ugyanez igaz a tavaszi nitrogénellátásra is. A tavaszi nitrogén-fejtrágyázás akkor tudja kellő mértékben kisegíteni a növényt, ha annak megfelelően nagy gyökérzete van, a respirációja már megindult és a levelekben beindult a fotoszintézis folyamata. Ha a növény nem tudja felvenni és hasznosítani a kijuttatott nitrogént, akkor az előbb vagy utóbb elvész számára.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
