A közönséges mogyoró (Corylus avellana) fajtáit a 19. század óta termesztik ültetvényekben. A hazai mogyoróültetvények területe a FAO adatai szerint 2023-ben elérte az 510 hektárt, a termésmennyiség pedig a 270 tonnát.
A mogyorófák és bokrok a mélyrétegű, humuszos, jó vízgazdálkodású talajokat igénylik. A biztos megporzáshoz legalább három különböző fajta szükséges. Célszerű a fajtablokkokat úgy kialakítani, hogy a sorirányban minden fajta megtalálható legyen.
A hazai ültetvényekben leginkább elterjedt fajták: ‘Bollwilleri csoda K.4.’, ‘Római mogyoró K.1.’, ‘Cosford K.2.’, ‘Fertile de Coutard’ (szin.: ‘Barcelona’), ‘Bőtermő nagy’.
A hazai mogyorótermő vidékeket 2022 és 2024 között látogattuk meg, hogy képet kapjunk a mogyorótermesztés magyarországi helyzetéről. Ezek az ültetvények Balatonboglár térségében, Tápiógyörgyén és a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Gyümölcstermesztési Kutatóközpont Érd, Elvira major telephelyén találhatók, amelyekben hazai fajtákat termesztenek öntözés nélkül.
Az ültetvények többségének életkora 16-36 év közötti. A rossz kondícióban lévő mogyoróültetvényekben hamarabb megjelennek betegségek, például az ág baktériumos elhalása, az idősödő ültetvények az ifjításkor rosszul regenerálódnak.
Ennek leggyakoribb oka a nem megfelelő tápanyag-utánpótlás. Ha nincs a fás részekben kielégítő tápanyagáramlás, a taplógombák eluralkodhatnak rajtuk (1. kép). Ezért is elengedhetetlen ezen ültetvények tápanyag-utánpótlása és a talaj szerkezetének javítása.
Magyarországon a mogyoróültetvények termesztéstechnológiája még nem teljesen kidolgozott. Rendszeres növényvédelemre, tápanyag-utánpótlásra és rendszeres metszésre (a korona vagy bokor kialakítás) van szükség, ezeket sok ültetvényben nem végzik el a nagy kézimunkaigény miatt.
Mindezeknek a jelentősége a növény elöregedésének lassításában, a kondíció megőrzésében van. A megfigyelt területek változatos tápanyag-utánpótlást kaptak. Volt, aki adott, más pedig nem adott plusz tápanyagot az ültetvényének.
A növényvédelem sehol nem volt rendszeres és kielégítő, többnyire csak a mogyoróormányos ellen védekeztek. Havonta történő védekezést javaslunk és tápoldalozást. A mogyoró tápelem utánpótlásában legyen túlsúlyban a kálium (K), tartalmazzon kalciumot (Ca), magnéziumot (Mg) és mikroelemeket.
A poloska és a mogyoróormányos elleni növényvédelmi kezeléseknek le kell fedniük a zöld makk fejlődésének teljes időszakát. Májustól a makkhéj csontosodásig monília, fuzárium és lisztharmat elleni készítményekkel is kell védekezni.
Nemzetközi tapasztalatok a mogyoró tápanyagigényéről
Mivel hazai kutatási eredmények nem állnak bőségesen rendelkezésre, a mogyoróültetvények tápelem-igényének meghatározásához főként külföldi tapasztalatokra támaszkodhatunk.
Dell’Abate és társai (2009) olaszországi mogyoróültetvényekben vizsgálták a talaj paramétereit. A céljuk a talaj ökológiai és mikrobiológiai állapotának ellenőrzése, valamint a talajban és a növényekben lévő tápelemösszetétel kimutatása volt.
Öt mogyoróültetvényben végeztek vizsgálatokat jó kondíciójú (egészséges), és leromlott állapotú (beteg) növényeken és a környezetükben lévő talajban. Részletes talajvizsgálatot és levélanalízist végeztek. Az ültetvényekben a fő fajta a ’Tonda Gentile Romana’ volt. Keresték az egészséges és a beteg fák esetében a talaj és a növények jellemzői közötti összefüggéseket.
A vizsgálatban végül kiugró adatok nem születtek. Ez azt jelenti, hogy a kutatók által mért értékek megfelelnek a mogyoró fő tápanyag-utánpótlási igényeinek, hazai irányelvnek is használhatók.
A Viterbo tartományban (Lazio régió, Közép-Olaszország) dolgozó kutatócsoport (Canali és mtsai, 2005) célja volt a mogyoró levelek makro- és mikrotápanyag-tartalmának vizsgálata a vegetáció során, valamint a levélanalízis értelmezéséhez szükséges ideiglenes szabványok meghatározása.
Ehhez azonban kevés adat állt rendelkezésükre. A levélanalízis értelmezéséhez szükséges lett volna referenciaértékekre a területen legelterjedtebb fajtára a ’Tonda gentile romana’-ra.
A Charles R. Hand (2013) által írt értekezés szerint a hajtásminőség és a termésmennyiség is javult a Ca(NO3)2 (kalcium-nitrát) hatására, és fontos volt aNH4NO3 (ammónium-nitrát) és Ca(NO3)2 közötti arányok megválasztása. A mogyorófajták a többi tápelemre különbözően reagáltak a vizsgálat szerint.
Törökországi kutatók, Özenç és munkatársai (2014) jelzik, hogy a leggyakoribb tápanyagzavart a mogyorótermesztésben a nitrogén (N), a foszfor (P) és a kálium (K) hiánya okozta. Kísérletükben alkalmazták az alaptrágyákat (N, P2O5 és K2O). Két dózist próbáltak ki minden elemhez: a N-trágya 200 és 400 kg/ha, a P2O5-trágya 120 és 160 kg/ha, valamint a K2O-trágya 400 és 600 kg/ha adagjait.
Chilei kutatók, Elena és munkatársai (2014), tanulmányukban megállapították, hogy a rendszeres lombtrágyázás alkalmazásával növelhető volt egy 7 éves ’Chilei Barcelona’ mogyoróültetvény terméshozama és minőségi jellemzői.
A vizsgálat 2010-2011-ben zajlott Chile déli részén. Kilenc különböző lombtrágyát juttattak ki a zöldfelületre porlasztással októberben, novemberben, decemberben és januárban.
A vizsgálat eredményeként megállapították, hogy a kezelések között jelentős különbségek voltak a terméshozam, a makktömeg és a béltömeg tekintetében. Jelentős különbségek mutatkoztak a lombkezelésben a kezeletlen kontrollhoz képest.
Meriño-Gergichevich munkatársaival (2021) megállapították, hogy a jövőbeni fenntartható mogyorótermesztés szempontjából, annak mennyiségi és minőségi javításához döntő fontosságú a bór (B) és a cink (Zn) kijuttatása.
Grúz kutatók, Kızılkaya és társai (2022) tanulmányukban az NPK-műtrágyák talaj- és lombtrágyázással kijuttatott hatását vizsgálták a talaj kémiai és mikrobiológiai tulajdonságain keresztül a mogyorótermésre.
A lúgos kémhatású műtrágya alkalmazása a talajban általában a talaj kémhatást (pH), a tápanyagtartalmát és az EC értékeket növelte. A terméshozamra és a termésparaméterekre is kedvező hatással volt az NPK-trágyázás.
A terméshozamban 8,3%, a héjas makk tömegében 13,3%, a makk béltömegben 10,0% a makk bélhatékonyság százalékában 5,1% javulást tapasztaltak. A mogyoró hozama bizonyíthatóans pozitív kapcsolatot mutatott a talaj pH- és EC-értékeivel. A lúgos NPK-műtrágya lombtrágyaként történő alkalmazása növelte a mogyoró terméshozamát és javította a termésminőséget.
A talaj mikrobiológiai tulajdonságainak javulása és tápanyagtartalmának növekedése a mogyoróültetvények fenntartható talajgazdálkodása és növénytáplálása szempontjából kívánatosnak tekinthető.
Több ország kutatói is beszámolnak arról, hogy talajtakaró növények alkalmazásával és mulcstakarással is zajlanak kísérletek mogyoróültetvényekben. A növények kiválasztási szempontjai a következők: a talajszerkezet javítására ható gyökérzetű növények, a beporzást elősegítő nektártermelő növények és nitrogénmegkötő növények. A mulcsozásra nem élő anyagot, faforgácsot alkalmaznak.
Madic és társai (2023) egyedi komposztot készítettek, melyhez diólombot, fűnyesedéket, másodlagos növényi anyagokat és mogyoróleveleket használtak., Az ültetvényre gyakorolt hatások alapján kedvező tapasztalatokról számolnak be.
A tápanyag-hasznosulás hazai tapasztalatai
A nem öntözött területeken az augusztusi aszályban (főleg 2022-ben) volt megfigyelhető, hogy a gyümölcsfák termései összeszáradtak, vagyis a fa saját vízhiányát pótolni próbálta ezen a módon.
A mogyorónál az aszály tünetei a leglátványosabban a levelek légszárazság okozta égésében mutatkozik meg, viszont amit kevésbé érzékelünk, a makk héjának nedvességfelvétele (miután a földre esik, és ott megázik).
A termelői tapasztalatok szerint a betakarítás ideje nem befolyásolta a termés minőségét (a földön marathatott hetekig is). Ez 2023- ban és 2024-ben nem volt igaz, mert 10% minőségi romlás mutatkozott a késői betakarítású területeken. Maga a héj keménysége a fajtára jellemző maradt, de valami megváltozott, a héj nedvességfelvétele nőtt.
A földön megázott makk a nedvességet felveheti, ez vezethet a makkbél minőségi romlásához (avasodás), valamint egyéb fertőzés (vektor: poloska) esetében segítheti a nedves termésen a gomba vagy baktérium felszaporodását. Az árasztásos öntözés július és augusztus előtt enyhítheti a fák aszálytüneteit és a termés minőségi romlását.
A talajba jutatott tápanyagok hasznosulását az „eketalp” gátolhatja. Az eketalp-jelenség a talaj egy rétegének tömörödését jelenti, ami a művelőeszköz használata során alakul ki. Ez a jelenség a művelt és a füvesített ültetvényeket is kialakulhat.
A problémára a megoldást az altalajlazítás jelenti. Ennek korszerű módja a sűrített levegővel történő altalajlazítás. A dióültetvényekben, homokos talajon folyó kísérletünk során a levegő és víz talajba juttatásával jó eredményeket értünk el (2. kép), mivel oxigén is kell a talajban végbemenő egészséges folyamatokhoz.
A mogyoró, mint őshonos növényünk bokorként tud jól kiteljesedni és hosszú évtizedekig fennmaradni. Hazánkban természetes közege az erdő szélén kialakuló cserjés sáv.
Vajon miért felel meg ez neki? Az erdő klímája miatt nincs légszárazság és a talaja folyamatosan nedves. Az erdőszegélyek esetleges fényhiánya termelői szempontból nem kedvező.
A mogyoró termésmennyisége egyenesen arányos a megvilágítottsággal. A mogyoró termesztésére alkalmas terület nyirkos, jó fényellátottságú, ez lehet például olyan domb alja, amelynek kitettsége délnyugati vagy délkeleti.
dr. Szalayné Kalmár Klementina
MATE, KERTI, Gyümölcstermesztési Kutatóközpont, Fertőd
A cikk az Agrofórum újság 2025. áprilisi 110. Extra számában jelent meg Mogyoróültetvények tápanyagigénye és a tápanyagfelvételt befolyásoló körülmények címen.
A felhasznált szakirodalmi források a szerzőnél érhetők el.
A képek a szerző felvételei.
