A kötözősaláta (Lactuca sativa L. var. longifolia) nem új zöldségfaj, termesztését már a rómaiak előtt az egyiptomiak is széles körben ismerték, és különleges csemegeként a belső, etiolált, zsenge leveleit szívesen fogyasztották. Az utóbbi években nálunk is néhány nagy élelmiszerkereskedő ház zöldséges polcain megtalálható (1. kép).

Botanikai tulajdonságai

A kötözősaláta egyéves, a fészkesvirágúak családjához tartozó levélzöldségféle. Gyökérzete nem hatol olyan mélyen a talajba, mint a fejes salátáé, ellenben dúsabb, szerteágazóbb. Levelei nagyobbak, szélesebbek és vastagabbak, széle gyakran fodros, alapszíne zöld, barnás színezettel. Felálló levelű, hosszúkás alakzatú rozettát, azaz fogyasztható termést képez.

Régen, hogy a levelek zsengébbek, fogyasztásuk kellemesebb legyen, a külső levelek végét egy idő után összekötötték, aminek hatására a saláta belseje erősen etiolálódott.

Virágzata a fejes salátáéhoz hasonlóan fészkes sátor, színe élénksárga, rá is az ötös szám jellemző. A virágok kétivarúak, tipikusan önbeporzó növény. Termése 3-4 mm hosszú, 1 mm vastag kaszattermés. A mag színe fajtánként változó, többnyire világos szürke, ezermagtömege 0,8-1,2 gramm, csírázó képességét 3-4 év után elveszti.

Őse, mint a fejes salátáé, a nálunk vadon előforduló keszegsaláta (Lactuca serriola L.).

Környezettel szemben támasztott igénye

Hőmérsékleti optimuma, mint a fejes salátáé 16 ⁰C. A hideget is tűri, de a meleget jobban elviseli, mint a fejes saláta, elsősorban ezzel magyarázható dél-európai elterjedése.

Fényigénye nagy, hosszúnappalos növény, de később és lassabban megy magszárba, mint a fejes saláta. Köztestermesztésre alkalmatlan, így gyümölcsösben és szőlősorok között félárnyékban nem javasolt a vetése és az ültetése.

A talaj vízkészletét sekélyen elhelyezkedő gyökerei miatt kevésbé jól hasznosítja, ebből adódóan nyári és kora őszi termesztése öntözés nélkül elképzelhetetlen.

Kötöttség és talajszerkezet tekintetében nem igényes, leszámítva sóérzékenysége miatt a szikesedésre hajlamos területeket, viszont nagyon érzékeny a szermaradványokra.

Tápanyagigénye hasonlóan a fejes salátáéhoz nitrogénből jelentős, fajlagos igénye, azaz 1 tonna levéltermés előállításához szükséges hatóanyag mennyiség:

• nitrogén (N):                    4,0 kg/t,
• foszfor (P₂O₅):                 1,8 kg/t és
• kálium (K₂O):                  5,0 kg/t.

Átszámítva termőfelületre, közepes termés esetén megközelítően (~40 t/ha) 160 kg/ha nitrogént (N), 72 kg/ha foszfort (P₂O₅) és 200 kg/ha káliumot (K₂O) igényel. Más zöldségnövényekhez képest jelentős még magnéziumból és vasból is a felvétele.

Fajtaválaszték

A fajták a levelek színárnyalatában, alakjában és a tenyészidő hosszában térnek el egymástól. Az újabb fajták csak nevükben kötöző saláták, nemesítésnek köszönhetően magától összeborulnak, zárt, tömör fejet képezve etiolálódnak.

Termesztése

Rövid tenyészidejéből adódóan a kertészeti vetésforgókba előnövényként termeszthető a kései ültetésű káposztafélék előtt, vagy másodnövényként jól beilleszthető a korai káposztafélék, gyökérzöldségek, borsó stb. után. Főnövényként nem termesztik, de gyakori az éven belüli monokultúrás, azaz több szakaszban egymás után történő ültetése.

Többnyire palántázzák a bizonytalan nyári kelés miatt, a válogatott, egyöntetű palánták kirakása lehetővé teszi az egy-két menetben történő szedését. Növényvédelmi okok miatt sekélyen kell ültetni!

Tenyészterület igénye fajtától és az értékesítés módjától függően (teljes növény, vagy csak az etiolált közepe) 25-35×15-30 cm. Gyakori, mint a fejes salátánál is az ágyásos ültetés, 4-5 sor után egy szélesebb (50-60 cm) művelő utat hagynak az ápolásra és szedésre.  

Tenyészidő alatti gondozása – növényvédelmi permetezésen kívül – első sorban öntözésből, gyomtalanításból és fejtrágyázásból áll. Nyári és nyárvégi termesztése sekély gyökérzete miatt – főleg lazább talajon – folyamatos öntözést tesz szükségessé.

Természetes csapadék hiányában, nagy melegben gyakori, heti két alkalommal történő 15-20 mm-es vízpótlásra is szükség lehet.

Intenzív termesztési körülmények között tápoldatozzák, egyébként egyszeri fejtrágyázással, mindenekelőtt nitrogénigénye biztosítható.

Nagy leveleinek tulajdonítható, hogy kedvezően reagál a nitrogént, magnéziumot és vasat tartalmazó lombtrágyákra.

Gyomosodás ellen csak a tenyészidő elején szükséges védekezni, dús lombozata, nagy levelei a talajt gyorsan beárnyékolják, a gyomokat elnyomják.

Szedés és betakarítás

Tenyészideje valamivel hosszabb, mint a közönséges fejes salátáé, ültetéstől számítva 60-80 nap után szedhető. Van, hogy csak egy-két külső levelet távolítanak el róla, és van, amikor csak a zsenge közepét, „szívét” értékesítik.