Az ország területének döntő része a jó éghajlati és talajadottságai miatt alkalmas a primőrök termesztésére, zöldségfélék egyszerű fólia alatti hajtatására.
Elsősorban az Alföld, annak is déli megyéi rendelkeznek kiváló földrajzi és klimatikus adottságokkal, de vannak olyan kertek, amelyek fekvésüknél, lejtésüknél, szélkitettségüknél, valamint talajadottságaiknál fogva kevésbé alkalmasak ilyen célra.
A fóliák helyének kijelölésénél, a sátrak elhelyezésénél körültekintően kell eljárni, mert a termesztőberendezés építése hosszabb távú döntést igényel, esetenként jelentős összeg befektetésével!
Mivel a primőrtermesztés alapja a napenergia, azaz a fény és a hő forrása, olyan területet kell választani, amelyet sokáig ér a nap, és épület, fa nem árnyékol. A primőrök termesztésére kedvezők lehetnek az egészen enyhe déli lejtők, azonban meredekebb domboldalakon az eróziós hatások és a nehéz művelhetőség miatt nem javasolt a fóliák létesítése.
Lejtős területeken mindig a rétegvonalakkal párhuzamosan kell a fóliasátrakat és a sátron belül a növénysorokat elhelyezni, ezzel csökkenthető az öntözővíz lefutása és a tápanyag-kimosódás.
Kerüljük a szikes talajt
Középkötött vagy kötött talajokon nem számolhatunk olyan koraisággal, mint homokon, ennek ellenére érdemes megpróbálni, ugyanakkor szikes vagy szikesedésre hajlamos, továbbá olyan területen, ahol magas a talajvíz (0,5-1,0 m), még akkor se próbálkozzunk zöldséghajtatással, ha az egyéb termesztési feltételek kedvezőek lennének. Ez utóbbi területen legfeljebb a talajtól izolált edényekben (műanyag konténerekben, zsákokban, vödrökben) történő termesztési mód jöhet számításba.
A fólia telepítése előtt célszerű egy alapos talajvizsgálatot végeztetni, amely kiterjed a termőtalaj legfontosabb fizikai és kémiai tulajdonságaira (kötöttség, humusztartalom, mésztartalom, kémhatás, sótartalom, tápanyagtartalom stb.).
A fóliasátor helyének kiválasztásakor a tápanyag-ellátottság mértéke nem mérvadó, az a talajtulajdonság, amelyet a legkönnyebben és leggyorsabban – viszonylag olcsón – a szerves trágyák és műtrágyák segítségével a kívánt szintre lehet beállítani.
Öntözővíz
Csak olyan helyen szabad fóliát építeni, ahol az öntözővíz megfelelő minőségben és mennyiségben áll rendelkezésre. Döntés előtt érdemes a vizet is megvizsgáltatni. Nincs szükség minden fizikai és kémiai tulajdonságra kiterjedő analízisre, de a pH-t és a sótartalmat (EC-t) mint az alkalmatlanság gyakori okát tanácsos megméretni.
Zöldségfélék öntözésére a semleges (7 pH) vagy enyhén savas (7,1-7,5 pH) kémhatású vizek alkalmasak, összessó (EC) vonatkozásában az alábbi kategóriákat különböztetjük meg:
- öntözésre kiváló minőségű víz (pl. összegyűjtött esővíz): < 0,5 mS/cm,
- öntözésre alkalmas (legtöbb ásott és fúrt kút vize ide tartozik): 0,5-1,5 mS/cm
- öntözésre még alkalmas víz (határeset): 1,5-2,0 mS/cm
- öntözésre alkalmatlan: 2 < mS/cm
A kút kapacitásának meghatározásakor a maximális vízigényéből kell kiindulni, ami a zöldségfélék esetében a legmelegebb nyári hónapokban (paprika, paradicsom, uborka, padlizsán) elérheti növényenkénti 2-3 liter/nap értéket, azaz 10-20 liter/m2-t is.
Lehetőleg szélnek erősen kitett helyekre ne építsük a fóliasátrat, bár a jól kifeszített fólia 100-120 km/h szélsebességnek is ellenáll. Gyakran adódnak abból hibák, hogy a fóliasátrakon rossz a szellőző vagy az ajtó, nincs megfelelően zárva, illetve laza a fóliapalást, ilyen esetek már gyengébb szélnél is a sátort takaró fólia meghibásodását, leszakadását okozhatják.
Amennyiben a kert alakja, fekvése, lejtése, talajminősége nem indokol mást, a fóliasátrakat a jobb és egyenletesebb fénykihasználás miatt kelet-nyugat irányba építsük.
A fóliasátrak eredményesen csak akkor hasznosíthatóak jól, ha azok nyitása, zárása a növények hőmérsékleti és páratartalom-igényének megfelelően történhet. Ebből adódóan csak olyan helyen javasolt sátort építeni, ahol a reggeli nyitás és a délutáni zárás, illetve a napközi felügyelet megoldható.
