Az eredményes primőrtermesztés feltétele a jól megépített, szellőzőkkel ellátott fólia.
Afóliasátrakon belül megkülönböztetünk kisebb légterű, úgynevezett kissátrakat, ezek 4,5-5,0 méter szélesek és 1,8-2,0 méter magasak (1. ábra), valamint nagyobb fesztávolságú 6-7,5 méter széles és 3-3,5 méter magas termesztő létesítményeket, amelyeket a kertészek fóliaházaknak is neveznek.
Ezek hosszúsága tetszés szerint változtatható, a hosszabb sátraknál, illetve házaknál a jobb levegőzés érdekében 5-6 méterenként célszerű egy-egy szellőzőt építeni (2. ábra). A nagyobb légterű fóliasátrak lényegesen jobb klímaadottsággal rendelkeznek, kiegyenlítettebb bennük a hőmérséklet és a páratartalom.
A 4,5-5,0 méteres sátrakat 8 méter hosszú 40 mm vastag műanyag vagy alumíniumcső meghajlításával, a 7,5 méter széleseket 2 db 6 méteres, 3/4”-os vascső összehegesztésével és ívesítéssel építjük. Betonalapot általában nem szokás készíteni, de a stabilitás érdekében a bordákat mélyre, 0,5, illetve 0,8 m-re kell a földbe szúrni.
A 40 mm-es műanyag bordák előnye, hogy a szélnyomásnak rugalmasan ellenállnak, hátrányuk, hogy a felfutatott paradicsomot, paprikát és uborkát kevésbé képesek olyan stabilan megtartani, mint a fémszerkezetek.
A műanyag bordákat megközelítőleg 1 méterre, a fémbordákat 1,2-1,5 méterre szúrjuk le egymástól, középen egy gerincvezetékkel rögzítjük őket. Nagyobb légterű sátraknál a főgerinc mellett egy-egy oldalgerincet is célszerű a stabilitás érdekében felszerelni.
Blokkszerű létesítmények
Árutermelő gazdaságokban az egyhajós fóliasátrakat felváltották a blokkszerű létesítmények, ezek esetében több hajót (fóliasátrat) vápacsatorna segítségével egybeépítenek (1. kép.). Így nagyobb légtér alakítható ki, az alapterületre jutó hőleadó fóliafelület lényegesen kisebb, ami fűtés esetén 15-20%-os energiamegtakarítást eredményez.
Az ilyen termesztőberendezés rendelkezik a nagy légtér előnyeivel (kiegyenlítettebb klíma, kisebb napi hőingadozás stb.), valamint az egységnyi területre vetített építési költségek (anyagköltség) alacsonyabbak.
A fóliablokkok kizárólag csak fűtés mellett üzemeltethetők, télen, hóesés esetén, a vápába lecsúszó és összegyűlő hó súlya alatt a tartószerkezet megroggyanhat. Másik megoldás, hogy télen a hónyomás miatt a fóliát le kell venni a tartószerkezetről.
Fóliaborítás
A fóliasátrakat polietilén, PVC vagy újabban a kereskedelemben kapható többrétegű, a napenergiát jobban hasznosító fóliákkal boríthatjuk. A legelterjedtebb a 0,15 mm vastag, 2-3 évig is használható fénystabil polietilén agrofólia, amelyből 1 kg 6 m2, és ezzel – fóliasátrak esetén – megközelítőleg 3,5-4 m2 hasznos felület takarható le. Vagyis egy 100 m2-es alapterületű fóliasátorhoz kb. 30 kg fólia szükséges.
Minél kisebb légterű a hajtatóberendezés, annál nagyobb a fajlagos fóliaigény, azaz 1 m2 hasznos terület letakarásához szükséges fólia. A 4,5 méter széles fóliasátorra 7,8 méter, a 6 méter széles fóliasátrakhoz 10 méter, a 7,5 méter szélesekhez 12 méter széles takaróra van szükség.
Az egyéves fóliák nyár közepén, a többéves, ún. fénystabil fóliatakarók általában a 3-4. év után vesztik el rugalmasságukat és fényáteresztő képességüket. Ennek hatására a fólia a bordák vagy a gerinc mentén kitöredezik, felreped és az erősebb szelek letépik.
A fólia felhúzásához több ember szükséges. A munkát napos, szélcsendes időben célszerű végezni, amikor a fóliát rövid időre a bordákra fektetjük, ettől a takaró kicsit megnyúlik, lágyabb lesz, könnyebben kezelhető, jobban feszíthető, kevésbé fog szakadni vagy törni.
Először a palástot a fólia négy sarkához rögzítjük földdel, ügyelve arra, hogy a fólia egyenesen álljon, ráncot ne vessen. Ezután kerülhet sor a fólia földelésére. Törekedjünk arra, hogy a sátor mindkét oldalán a fólia megközelítőleg azonos mértékig kerüljön az árokba.
A széllel, viharokkal szembeni biztonságot csak a tökéletesen megfeszített fólia adja!
A fóliát rögzíthetjük a sátrak szélén ásott 30-40 cm mély árokban földdel, vagy vasbordák esetén, a sátor oldalán, a földtől 10-15 cm magasan a bordákra hegesztett l/2”-os vascsőre, speciális műanyag csipeszek segítségével.Ilyen esetben a fóliát mindössze 2×20 cm-rel szabjuk szélesebbre, mint a talaj felett a bordaív hossza, a cső alatti fóliadarab lelógó részét (kb. 5-10 cm) sekélyen leföldeljük.
Kettős takarás
Hőgazdálkodási szempontból a fűtött és fűtetlen fóliák esetében előnyösebb az ún. kettős takarást alkalmazni, amivel 3-5 °C-kal is javítható a sátor hőgazdálkodása. Ebből a célból a fóliasátron belül egy újabb, könnyebb vázszerkezetet alakítunk ki, amely 10-15 cm-rel alacsonyabb a külső váznál.
A kettős takarásnál a belső vázszerkezetnek nem kell olyan erősnek lennie, mint a külsőnek, és a fóliát sem szükséges olyan tökéletesen kifeszíteni, mivel nincs akkora igénybevételnek kitéve. Belső takarásra vékonyabb 0,08 vagy 0,1 mm vastag polietilént használunk.
Akár ajtót, akár szellőzőket vágunk a fóliasátorra, arra mindig ügyeljünk, hogy jól zárjon és biztonsággal rögzíthető legyen, ellenkező esetben a jelentős energiaveszteségen kívül a szél vagy a vihar is könnyen letépi.
A fóliáknál előforduló szélkárok jelentős része abból adódik, hogy a szellőzők elmozdulnak, az ajtók kinyílnak, vagy nyitva maradnak, és ezeknél a takarót megbontja a szél. Nagyobb sátraknál végajtókat is lehet építeni, amelyek kisebb gépek közlekedését is lehetővé teszik (3. ábra).
Biztonságos termesztés csak ép fólia alatt lehetséges! A sérült takarót, különösen, ha idősebb, nagyon nehéz ragasztani vagy hegeszteni, ezért ügyelni kell arra, hogy a fólia húzásánál, vagy később a termesztés során ne sérüljön meg.
Általános szabály: mielőtt a fóliapalástot a vázra ráterítjük, minden hegyes vagy kiálló felületet (drótokat, csavarokat, bilincseket, csővégeket) használt fóliával le kell kötni!
A szellőztetőket, ablakokat és ajtókat úgy alakítsuk ki a fóliák esetében, hogy azok szél esetén is biztosan zárjanak, nyitásuk és zárásuk könnyen és gyorsan megoldható legyen.
