A fejes saláta trágyázását – abból adódóan, hogy viszonylag kevés tápanyagot igényel - sokan könnyen teljesíthető termesztési kritériumnak tekintik, pedig mint írásunk első részében is jeleztük, rövid tenyészidejéből, és a környezeti tényezőkkel szembeni bizonyos érzékenységéből adódóan, nem egyszerűen megvalósítható technológiai elem. Tovább bonyolítja, hogy tápanyagellátását a főnövény talaj- és tápanyagigényével is egyeztetni kell, szükséges összehangolni, mivel kevés üzemben hajtatják a fejes salátát monokultúrás jelleggel.
Mire szükséges különösen figyelni?
- A rövid tenyészidőből adódóan nem számolhatunk a talajásványokból történő kioldódásra, illetve szerves anyagokból a tápelemek mineralizációjára.
- A gyökérzete sekély, ezért a tápanyagoknak a talaj felső 10-15 cm-es rétegében kell elhelyezkedniük, amit már az ültetést előkészítő talajforgatásnál figyelembe kell venni.
- A szükséges tápanyag-mennyiséget meglehetősen rövid idő alatt kell számára biztosítani, ebből adódóan hiba esetén tápanyag-korrekcióra nincs lehetőség.
- Sóérzékenysége miatt nem lehet magas a talaj tápanyagszintje, egyszerre nem adható ki nagyobb mennyiségű műtrágya.
- Különösen érzékeny a levegő összetételére (páratartalom és szén-dioxid tartalom).
Öntözés és páratartalom szabályozása
Az öntözését alapvetően meghatározza, hogy hajtatása az év melyik időszakára esik. A téli, kora tavaszi hónapokban a kisebb vízfelhasználás miatt időarányosan 25-30%-kal kevesebbet kell öntözni, mint áprilisban, vagy őszi hajtatás esetén szeptemberben. A lombfejlődés függvényében a vízigény is növekszik, ennek megfelelően kell az öntözési normákat és a vízadagot változtatni. A vízfelvétel és a párologtatás a fejképzés kezdetétől hirtelen megemelkedik.
Legjobb az öntözővíz mennyiségét (vízadag és gyakoriság) a mindenkori fényviszonyokhoz igazítani, ültetést követően 1 J/cm2 besugárzás esetén ~1 ml/m2, fejesedés idején 1,5-2 ml/m2 vízmennyiség kijuttatása indokolt.
A fejes saláta gyökérzete sekélyen helyezkedik el, ebből adódóan indokolt az egy-egy alkalommal kevesebb, de gyakrabban kijuttatott vízmennyiség, mint más, mélyebb gyökérzetet képező zöldségek esetében. Az öntözést az alábbiak szerint célszerű tervezni:
- palántát (tápkockát) beiszapoló öntözés: 5 mm
- vízpótló öntözések: 15-20 mm
- frissítő és párásító öntözés: 1-2 mm
A vízadag nagyságát és az öntözés gyakoriságát befolyásolja a talaj kötöttsége és humusztartalma is. Humuszban szegény homokon gyakoribb, de kisebb vízadagok használata indokolt, míg kötöttebb talajon lehet ritkítani az öntözések számát, és növelni az egy-egy alkalommal kijuttatott vízmennyiséget.
Érzékeny a páratartalomra
A fejes saláta érzékenyen reagál a levegő páratartalmára, illetve annak változására. A magas, 90% feletti nedvességtartalom – a gombás és baktériumos betegségek fertőzésének fokozott veszélye mellett – kétféle élettani betegséget is kiválthat, az úgynevezett üvegesedést (vízkórságot) és a lágy vagy belső levélszélbarnulást.
Az üvegesedéskor a saláta megszívja magát vízzel, a termés „üvegszerű” lesz, és a levél fonáki oldalán apró vízhólyagok kialakulása is előfordulhat. Az ilyen salátafej vágás után gyorsan hervadásnak indul, nem bírja a szállítást.
A magas páratartalom másik gyakori tünete a lágy vagy más néven belső levélszélbarnulás, ilyen esetben a belső, fiatalabb levelek barna-fekete rothadásnak indulnak.
A fejesedés idején már nehezen megfigyelhető, mert a külső levelek a beteg részeket eltakarják. Megjelenése a téli és kora tavaszi, fényszegény hónapokban várható, túlöntözéskor és szellőztetés hiánya esetén olyankor, amikor a fóliában a levegő páratartama tartósan 90% felett van.
A túl alacsony páratartalomnak is van jellegzetes tünete, ami az idősebb leveleken mutatkozik először, ezt a jelenséget száraz vagy külső levélszél-barnulásnak nevezzük. Kezdetben az idősebb levelek szélén apró, tűszúrásszerű szövetelhalások képződnek, majd idővel ezek egyre nagyobbak lesznek, összeérnek, és egy száraz, 5–10 mm szélességű csíkot, karimát alkotnak.
A betegség akkor jelentkezik, ha tartósan alacsony a páratartalom, vagy ha intenzív szellőztetés következtében hirtelen lecsökken. A saláta számára a 70%-os relatív páratartalom mondható optimálisnak, ilyen páratelítettség mellett gyors a növekedés üteme, ugyanakkor a gombás és baktériumos betegségek fellépésének veszélye még nem jelentős.
Tápanyagellátás
Trágyázáskor mindig a talaj tápanyagtartalmából kell kiindulni. Előfordulhat, hogy az előző évről, a paprika, a paradicsom vagy az uborka után bőséges mennyiségű tápanyag maradt a talajban, ami feleslegessé teheti az ültetést megelőző trágyázást.
A tápanyagok kijuttatása történhet hagyományos módon, szilárd műtrágyák formájában (kevésbé ajánlott) és oldva, tápoldatként adagolva. Utóbbinak előnye az egyenletesebb elosztás, a kisebb perzselésveszély és a gyorsabb tápanyag-hasznosulás.
Közepes tápanyag-ellátottságú talajon az 1. táblázat szerinti tápanyagmegosztást javasoljuk.
Trágyázás ideje | Nitrogén (N) | Foszfor (P2O5) | Kálium (K2O) |
| g/m2 | |||
| Ültetés előtt | 5 | 5-7 | 15-20 |
| Ültetéskor | (5) | (1-2) | |
| Tenyészidőben | 10 | – | 5-10 |
A vetés és ültetés előtti műtrágya kijuttatás (alaptrágyázás és indítótrágyázás) a gyökeresedés mélységének megfelelően sekélyen, a magágy illetve az ültetőágy előkészítésekor vagy közvetlenül, a palántázást megelőző napokban történik.
Ültetés (vetés) előtt – amennyiben szükséges nitrogéntrágyázni – ammóniumnitrátot vagy mészben szegényebb talajokon mészammon-salétromot célszerű kijuttatni, de nagyon indokolt esetben, meszes talajokon, a magas pH miatt számításba jöhet az ammóniumszulfát is. Foszforigény fedezésére az általánosan használatos, olcsó kalcium-hidrofoszfát típusú trágyák (például szuperfoszfát) tökéletesen megfelelnek. Kálium műtrágyák közül a klórmentes káliumszulfátot kiszórása ajánlott.
Alaptrágyázással, indítótrágyázással a foszforszükséglet biztosítható, továbbá a nitrogén és a kálium egy része. Fejtrágya formájában többnyire nitrogént, vagy nitrogént is tartalmazó, jól oldódó komplexet vagy káliumnitrát célszerű használni.
Amennyiben az induló tápanyagszintet sikerült beállítani, úgy egy-kétszeri nitrogén fejtrágyázással (5-10 g/m2) – amit lehet több részletben is adni (pl. tápoldatozás esetén) – a nitrogénigény fedezhető. (A nitrát túlterhelés káros hatásait figyelembe véve a nitrátérzékeny területeken a kijuttatandó nitrogén mennyiségének meghatározásakor a Helyes Mezőgazdasági Gyakorlatnak megfelelő értékeknél nagyobb adagot, mint 150-200 kg/ha, azaz 15-20 g/m2, nem szabad alkalmazni!)
Tápoldatozás esetén az öntözővíz EC értékétől függően ~0,2-0,3%-nál töményebb oldatot a perzselés veszélye miatt nem javasolt készíteni, a műtrágya bekeverés után a tápoldat EC értéke a 2-2,5 EC-t ne haladja meg. Télen lehet töményebb oldattal dolgozni (2,0-2,5 EC), nyáron hígabb (1,5-2 EC) javasolt.
Lombtrágyázás
A fejes salátának, mint minden levélzöldségnek a többi tápelemhez képest magnéziumból és vasból jelentősebb az igénye. Hiány esetén tenyészidőben magnéziumot is tartalmazó összetett vagy komplexek használatával, gombaölő szerekhez kevert magnézium-permettrágyákkal kell (lehet) a magnéziumot pótolni.
Tenyészidőben jelentkező vasklorózis gyógyítására (megelőzésére) számításba jöhet a vasgálic (vasszulfát), és jó hatás érhető el a sajátos szerkezetű vas-kelátokkal, vas-komplexekkel, amelyek vízoldhatóságuknak és stabilitásuknak köszönhetően talaj- és lombtrágyázásra is alkalmasak. A talaj levegőtlenségéből adódó klorózis megszüntetése a talaj lazításával, az öntözés átmeneti szüneteltetésével lehetséges, általában hatásosabb, jobb és gyorsabb eredmény érhető el, mint a lombtrágyázással.
Palántázást követően gyakran átmeneti tápelem hiány léphet fel, ha hideg a talaj, kicsi a tápkocka mérete, vagy szálas palántát ültetnek. Ilyen esetben az ültetést követő lombtrágyázás (magasabb foszfortartalmú komplexek!) kondíció javító hatású, segíti a gyökeresedést és a lombképződés megindulását.
CO2 trágyázás
A levegő szén-dioxid koncentrációja jelentős mértékben befolyásolja a salátafej képződését. Szellőztetés hiányában, a fólia alatt az oxigén felgyülemlik, a széndioxid elfogy, ezt követően az asszimiláció lelassul, majd fokozatosan leáll.
Az elfogyott szén-dioxidot pótolhatjuk a levegő cseréjével, azaz szellőztetés, és mesterséges úton, iparilag előállított szén-dioxid bevezetésével. A fejes saláta esetében széndioxid trágyázást kevesen alkalmaznak, de gyakori szellőztetéssel a levegő CO2 töménysége megfelelő szinten tartható.
(Vezérkép: Filmbetrachter/Pixabay)
