A szabadföldi zöldségtermesztésben a trágyázás időpontjával, illetve a kijuttatandó tápanyagok megosztásával kapcsolatban viszonylag kevés a termesztők rendelkezésére álló információ. A szakirodalomban a szerzők többnyire a kijuttatandó műtrágyák mennyiségével és összetételével foglalkoznak, de az előadások keretében is kisebb súlyt kap, a trágyázás időzítése, mint a trágyázás egyik fontos eleme.
A kertészeti növények tápanyag-utánpótlása kapcsán is elsődleges a gazdaságosság kérdése, amit nagyban befolyásol a műtrágya ára és a kijuttatott mennyisége. Az időzítésnek és a megosztásnak lényegesen kisebb a közvetlen anyagi vetülete, de tudni kell, hogy a jó időzítéssel és ütemezéssel is jelentős tápanyag-megtakarítás érhető el.
A zöldségfélék szaporítási ideje (vetés, ültetés, dugványozás) néhány kivételtől eltekintve tavasszal van, eltér több fontos és jelentős szántóföldi növényétől, ebből adódóan a trágyák elosztása, a tápanyag-kijuttatás időzítése is más.
Az időzítést, a tápanyagok időben és összetételben való megosztását úgy kell megvalósítani, hogy mindig annyi, és olyan arányban (összetételben) álljon a növény rendelkezésére, mint amennyit az adott időben (pillanatban) igényel!
Ahhoz, hogy a kikelt vagy palántázott, fejletlen gyökerű, fiatal növények növekedése lendületes legyen:
- a talajoldatban, könnyen felvehető tápanyagforma kell valamennyi tápelemből, mindenek előtt a makroelemekből (NPK) és
- fontos, hogy a tápanyagok a gyökerek közvetlen közelében, könnyen elérhetően helyezkedjenek el.
Ősszel, az alaptrágyázás alkalmával a szerves és műtrágyákat mélyre, a termesztett növény gyökeresedési szintjétől függően 20-35 cm-re forgatjuk le, így ebből a vetési, illetve a palántázási mélységbe nem, vagy nagyon kevés hasznosítható tápanyag kerül, szükségessé válik a starterezés, vagy más néven indítótrágyázás, aminek jelentősége a zöldségfélék esetében különösen nagy, mert:
- csökken a palántakiesés,
- intenzívebb lesz a gyökérképződés,
- lendületesebb lesz a kezdeti lombnövekedés,
- fokozódik a koraiság,
- jobb és biztosabb lesz egyes fajok esetében a terméskötődés és
- jobban elviseli, és könnyebben átvészeli a kedvezőtlen, tavaszi klímaviszonyokat a növény.
Miért a foszfort hangsúlyozzák, mint fontos startertrágyát?
A csírázást, illetve a palántázást követően, mint később kifejlett korban is, minden tápanyagra (elsősorban makroelemekre, de mikrolemekre is) szüksége van a növénynek.
A gyorsan kimosódó nitrogént csak kivételes esetben adjuk ősszel (pl. őszi gabonáknál, nagyobb mennyiségű szármaradvány leszántását követően a pentozán hatás elkerülése miatt), ezért tavasszal és nyáron, az indító és a fejtrágyázások idején juttatjuk ki. A káliumot célszerű megosztva adni, ősszel, starterként és fejtrágyaként, különösen a hosszú tenyészidejű és nagy káliumigényű zöldségfajok esetében.
Kicsit más a foszfor esetében a műtrágyázási stratégia. A fiatal növények számára, amelyek foszforigénye a lombtömegükhöz képest nagyobb, mint kifejlett korban, és a foszfort nagyobb mennyiségben a tenyészidőszak első felében igénylik – hogy elegendő foszforhoz jussanak – tanácsos megosztani, 80-90%-át ősszel az alaptrágyázás alkalmával kell kijuttatni, 10-20%-ot pedig indítótrágyaként, tavasszal a mag, illetve a palánta gyökere közelébe. Ez utóbbinak, azaz az elhelyezésnek is jelentősége van, mivel a foszfor mozgása a talajban minimális, csak a gyökerek közvetlen közelében elhelyezett foszfor érvényesül.
A talaj foszforkészletének hasznosulásával kapcsolatban tudni kell, hogy a talajban található foszfor nagyobb része (talaj ásványi összetételétől függően 60-70 %-a) ásványokhoz kötődve szervetlen formában van jelen, de nem elhanyagolható növénytáplálás szempontjából a szerves anyagok foszforkészlete sem, ami a humuszban gazdag kertészeti talajokban számottevő. A talajban lejátszódó foszforkörforgalom összefüggésben van a foszfortartalmú ásványok bomlásával és oldódásával, ezek a folyamatok dinamikus egyensúlyi állapotot képeznek a talajoldat foszfortartalma, azaz a növények által könnyen hasznosítható, és a szerves, valamint szervetlen részekhez kötődő, a növények számára nem, vagy csak nehezen felvehető foszfor között.
A foszfor erősen kötődik a talajrészecskék felületéhez, mozgása még kellően nedves talajban is minimális, nem képes „megkeresni” a gyökérzetet. Ezért, ha túl mélyre vagy túl sekélyen helyezzük el, akkor vagy a fejlődés kezdetén, kelés, begyökeresedés idején kell hiányával számolnunk, vagy a tenyészidő későbbi szakaszában nem jutnak hozzá a növények.
A foszforfeltáródás üteme és a felvehetővé váló foszfor mennyisége nincs szinkronban a növények foszforfelvételével, ezért műtrágyákkal is szükséges a termesztőnek közbeavatkoznia. Különösen így van ez az intenzív kertészeti kultúrák esetében, a tenyészidő kezdetén, amikor lényegesen nagyobb a foszforfelvétel üteme, mint a természetes úton képződő, könnyen felvehető, azaz a talajoldatban lévő foszfor mennyisége.
A foszfor esetében is előfordul az úgynevezett relatív tápanyaghiány, amikor a talajban elegendő mennyiségben, és formában áll rendelkezésre, de felvételét bizonyos környezeti tényezők gátolják. Primőrök esetében gyakori az ilyen ok, a hideg talaj, ilyenkor átmenetileg akut P-hiány tünetei is kialakulhatnak a palántákon. A paradicsom, a paprika és a káposztafélék esetében sötétzölddé, majd vöröses barnává színeződnek az alsó levelek, a fejes saláta lombozata az antociános elszíneződést mutatja. Idővel – a hőmérséklettől és a rendelkezésre álló, könnyen felvehető (talajoldatban lévő) foszfor mennyiségétől függően – az egészséges lomb színt visszanyerik a növények, de ezt kisebb-nagyobb mértékben megsínylik.
Mire kell a zöldségfélék starterezésekor figyelni?
A vetés, illetve a palántázás idején foszfortrágyázás tervezésekor a következőkre kell különösen tekintettel lenni:
- lassan mozog a talajban, erősen kötődik a talajszemcsék felületéhez,
- a tenyészidő kezdetén igényli a növény nagyobb mennyiségben, és
- tudni kell, hogy a foszfortrágyáknak alacsony a sóindexe.
A foszfor esetében – abból adódóan, hogy jelentős mértékben kötődik a talajhoz, évente csak 5-7 cm-t halad lefelé – nem kell kimosódási veszteséggel számolni. Ez kétségtelen előny a nitrogénhez képest, ugyanakkor hátrány is, amennyiben ősszel, az alaptrágyázás idején, a szántást megelőzően nem került sor a foszfortrágyázásra, később a tenyészidőben nem, vagy csak nagyon nehezen pótolható.
A zöldségfélék foszforigénye a tenyészidő elején jelentős, a mélyre szántott foszfort a sekély gyökérzet nem tudja hasznosítani. Ebből adódóan szükséges a foszfortrágya megosztása, nagyobb részét ősszel juttassuk ki (80-90%), kisebb mennyiségét az ültetés vagy a vetés alkalmával sekélyen, a gyökerek közelébe, starter formájában dolgozzuk a talajba (10-20%)!
A foszfor trágyák sóindexe alacsony, ebből adódóan nincs, vagy minimális a perzselő hatásuk, nem zavarják a gyökeresedést, a kelést. Szükség esetén nagyobb mennyiség is adható 4-6 g/m2 P2O5 (például 2-3 dkg/m2 20%-os szuperfoszfát). A foszfor további megosztása az említett alaptrágyázáson és starterkezelésen kívül nem szükséges. (Tápoldatos termesztés alkalmával csökkenő mennyiségben, de fejtrágya formájában is adnak foszfort.)
Az intenzív zöldségtermesztés egyik fontos kritériuma a növények tápanyagigényének a tápanyagellátással pontos időben és mennyiségben (összetételben) történő biztosítása.
