A termesztett növények fajtól/fajtától, a növény korától és a termesztési körülményektől függően 80–85%-ban vízből és 15–20% szárazanyagból állnak. A zöldségfélék általában lédúsabbak, mint más termesztett növényfajok (pl. gabonafélék), ami nemcsak a gazdasági értelemben vett termésre, de sok esetben magára az egész növényre is vonatkozik.
A szárazanyag közel 20 kémiai elemből tevődik össze, döntő többségét (~95%), szén, oxigén és hidrogén alkotja. Azokat az elemeket, amelyek hiánya esetén a növény fejlődésében zavar keletkezik, de pótlásukkal a hiány megszüntethető és a fejlődés helyreállítható, továbbá hatásuk az élettani folyamatokban jól kimutatható, és más elemmel nem helyettesíthetők, nélkülözhetetlen vagy más néven esszenciális elemeknek nevezzük.
Az esszenciális elemek mellett előfordulnak a növényekben ún. hasznos elemek is, amelyek szerepe élettani szempontból nem tisztázott, de egyes növényfajoknál kimutatható a növekedésre, illetve a fejlődésre gyakorolt kedvező hatásuk.
A növény szervezetét felépítő elemek mennyiségi szempontból jelentősen eltérnek egymástól, csoportosításuknak is ez a leggyakoribb módja (makro-, mezo-, mikro-, ultra-mikroelemek).
A molibdén (Mo) a nehéziparban is használatos kémiai elem, fontos ötvözőeleme az acélnak, nagy szilárdságú, saválló páncéllemezeknek. Fontos szerepe van az állattenyésztésben, hiánya pl. légzési zavarokat idéz elő, de nélkülözhetetlen a növénytáplálásban is. Egészen kevés, nyomokban előforduló mennyisége miatt a mikroelemekhez (mások az ultra-mikroelemekhez) sorolják.
A molibdén növényélettani szerepe
A növények levelének molibdéntartalma 0,5-1 ppm, ami a normális növekedéshez és termésképzéshez általában elegendő, a levél és szár szövetekben kisebb, a magban jelentősebb a felhalmozódása. Fiziológiai jelentősége, a növény életében betöltött szerepe egészen speciális, a fehérje-anyagcserében és az enzimek működésének irányításában vesz részt.
Vannak fajok, amelyek több molibdént igényelnek normális fejlődésükhöz, az átlagosnál nagyobb koncentrációban halmoznak fel szöveteikben, ilyenek a hüvelyesek (pl. lucerna, here), a káposztafélék (repce, illetve brokkoli és karfiol). Levélvizsgálatok során szélsőségesen magas értékekkel is lehet találkozni, de ellentétben más nyomelemekkel, a kultúrnövények esetében molibdén mérgezés nem ismert.
A molibdén hiánya elsősorban a fehérjeszintézisben és az enzimreakciókban játszott fontos szerepe miatt válthat ki tüneteket. Más mikroelemekhez hasonlóan, meglehetősen lassan mozog a növényben, ebből adódóan kezdetben a tünetek a hajtásokon jelentkeznek.
Hiánya egyes fajokon, így a pillangósokon szemmel jól látható elváltozást ugyan nem okoz, de azáltal, hogy az ilyen növény gyökerein élő baktériumok működése és szaporodása gátolt, lassúbb a fejlődésük, és kevesebb nitrogént képesek megkötni a levegőből.
A molibdén hiánytünetei a zöldségfélék közül a karfiolon és brokkolin fordul elő gyakrabban, a leveleken úgynevezett whiptail, azaz ostornyél betegségként ismert (deformált levéllemez), a termésen rózsaszín és lilás-barnára elszíneződő foltok a szimptómái.
A beteg karfiol és brokkoli levelei állati kártevő által okozott tünetekre, levelek körberágására emlékeztetnek. A karfiol rózsán képződő lilás elszíneződés nem tévesztendő össze a megjelenésében nagyon hasonló, nap okozta barnulással. További tünete a molibdén hiányának, hogy a termés széteső, laza, értékesíthetetlen.
Nagyon ritkán a paprikán, a paradicsomon és az uborka fiatalabb levelein is előfordul, ilyen esetben a levélerek között klorotikus foltok képződnek, idővel a vékony erek is megsárgulnak, amivel bizonyos mértékig a mangán- és vashiány tünetére emlékeztet.
Molibdén a talajban
A molibdén ásványkristályok rácsaiban szulfát- és kalciumsók, valamint molibdenát-oxidok formájában fordul elő, de szerves kötésben is jelen van. A foszfátokhoz hasonlóan adszorbeálódik (kötődik) a talajrészekhez, savas közegben – ellentétesen más mikroelemekkel – erősebben, ebből adódóan nehezebb a felvétele, mint lúgos kémhatású talajban.
Szerves anyaghoz kötődő molibdén (tőzeg és réti talajok esetén nem jelentéktelen mennyiség!) a szerves anyag bomlása során válik szabaddá. A talajoldatban, a növények számára felvehető formában molibdenát-ionként található.
Hiányának jelentkezése mészben szegény talajon, savanyú gyökérközegben, vagy erősen savas tápoldat esetén várható, ebből adódóan meszezéssel a hiánytünetek megszüntetése már sok esetben hatásos.
A foszfor (foszfátok és a hidroxil csoportok) jelenléte elősegíti a molibdén növénybe jutását, ugyanakkor a kén (szulfátok) akadályozzák. Bizonyos mértékig a bórral antagonista elem is, a túlzott bórtrágyázás molibdénhiányt válthat ki.
A molibdén pótlása
A zöldségfélék esetében kifejezetten molibdénigényes fajokat, melyek külön trágyázást igényelnének, nem tartunk számon, viszont savanyú talajon, ahol az ion mozgása az adszorpcióból kifolyólag gátolt, káposztaféléken (brokkoli és karfiol), a hüvelyeseken (borsó és bab) valamint a levélzöldségféléken (spenót, sóska, fejes saláta) előfordulhat. A kétszikűek molibdénigénye nagyobb, mint az egyszikű növényeké.
Savanyú talajokon, ahol leginkább várható az előfordulása, általában a hiány meszezéssel megszüntethető. Savanyú talajokon, az érzékeny növények esetében megelőző jelleggel molibdenátos szuperfoszfátot használnak. Hiánytünet jelentkezése esetén, talajtrágya formájában 200–300 g/ha Na-molibdenát, levéltrágyaként többszöri ismétléssel 0,2-0,3% ammónium-molibdenát, vagy Mo-kelátok adhatók.
