Hogyan folytassam a szilva növényvédelmét a virágzás utáni időszakot követően a termések éréséig?
Aki válaszol:
Dr. Csorba Virág kertészmérnök, növényorvos
Kedves Kérdező!
A szilvafák esetében a virágzás utáni időszaktól is több kártevő és kórokozó megjelenésével, valamint jelenlétével kell számolnunk. A kártevők közül a legjelentősebbek a terméseken megjelenő szilvamoly és a keleti gyümölcsmoly hernyói, a hajtásokon a levéltetvek, a fás részeken pedig a pajzstetvek. A kórokozók közül a polisztigmás és a fómás levélfoltosság, valamint a szilvarozsda kártételével kell számolnunk leginkább.
A levéltetvek közül a sárga szilva-levéltetűvel csak május végéig találkozhatunk, míg a hamvas szilva-levéltetű az egész vegetációs időszakban jelen van szilvafáinkon. Főként az intenzív hajtásnövekedés időszakában szaporodhatnak fel, ezért ekkor célzott kezeléssel speciális tetűirtókkal (pl. flonikamid) védekezzünk. A pajzstetvek közül a szilvafákon a közönséges teknős pajzstetű, a szilva pajzstetű és a kaliforniai pajzstetű lehet jelen, melyet szemrevételezéssel állapíthatunk meg. Biztos védelmet a pajzstetvek esetében a kémiai védekezés nyújthat. A tavasszal, illetve nyáron megjelenő mozgó lárvák sebezhetők a vegetációban a legjobban, ezért ebben a stádiumban szükséges rovarölő szerekkel védekezni (pl. acetamiprid).
A szilva termésben a szilvamoly, valamint a keleti gyümölcsmoly lárvája egyaránt károsíthat. Hernyóik nyár elején, a fejletlen zöld szilvákon is okozhatnak már károkat, azok kényszerérését és lehullását egyaránt eredményezhetik. A második, majd a harmadik nemzedék lárváinak táplálkozása során a gyümölcsök erős mézgafolyása, valamint gyümölcspuhulás, a csontmag környékének ürülékkel, rágcsálékkal való szennyezése, kényszerérése és korai gyümölcshullása is bekövetkezhet. A károsodott gyümölcsökön gyakori a monília megtelepedése is.
A három nemzedék rajzása szexferomoncsapdákkal követhető nyomon, melyeket április közepétől érdemes kihelyezni. A kémiai védekezést a rajzáscsúcs után 7-10 nap múlva végezzük el, ekkorra a kis lárvák hatékonyan pusztíthatók. A fogástól függően akár többszöri kezelésre is szükség lehet (lambda-cihalotrin, acetamiprid).
A levélfoltosságok közül a polisztigma és a fóma, valamint a szilvarozsda megjelenése adhat okot kémiai védekezésre. Nagymértékű fellépésük esetében ugyanis csökken a fák asszimilációs felülete, nő a lombveszteség, így romlik a fák kondíciója is. A virágzás utáni időszaktól az ellenük való rendszeres védekezés indokolt lehet az előző években tapasztalt fertőzési nyomás függvényében, főként csapadékos időjárás következtében. A tenyészidőszakban egyrészt a kíméletes réztartalmú készítmények, másrészt pedig a moníliás betegség ellen is alkalmazott készítmények e kórokozó ellen is hatékonyan felhasználhatók (ciprodinil).
