G. Vilmosné kérdése: Virágzás idején is fertőzhet a monília? Mely gyümölcsfákat érinti a betegség? Hogyan védekezzünk?
Aki válaszol:
Csorba Virág kertészmérnök, növényorvos
Kedves Kérdező!
A moníliás betegség csonthéjasokon jelentős terméskiesést okoz a virág- és hajtáselhalás, valamint a termésrothadás következményeként. A csonthéjasok moníliás hajtás- és virágszáradása (Monilinia laxa) elsősorban a kajszi-, meggy- és szilvafák jelentős betegsége, de cseresznye, őszibarack és mandula esetében is megfigyelték már károsítását.
Az első tünetek kora tavasszal jelennek meg a virágokon, a sziromlevelek vagy a bibe barnulni kezd, majd a barnulás az egész virágra kiterjed, végül a virág elhal. Az elhalt virágok gyakran a hajtásokra száradnak, majd hónapokon keresztül a fán maradnak. A kórokozó a kocsányon keresztül a hajtásba is továbbterjed. A hajtás szövetei elhalnak, így a levelek és kötődött termések is elpusztulnak. A gomba által okozott tünetek között szerepel a vesszők és az ágak rákos sebeinek kialakulása is. A terméseken idővel nagyobbodó rothadás látható, a gyümölcskocsány elbarnul, a gyümölcs barna múmiává válik, és a fán marad. A gyümölcsön kialakuló tüneteket nemcsak a M. laxa, hanem a M. fructiena és M. fructicola is okozhatja. A fertőzött növényi részeken megjelennek a gomba szaporítóképletei, melyek színe és alakja alapján e fajok között különbség tehető.
A védekezés alapját a fertőzési források, vagyis a gyümölcsmúmiák és rákos ágrészek eltávolítása és megsemmisítése jelenti. Kiemelt jelentősége van az ősszel és tavasszal elvégzett lemosó kezeléseknek is. A virágzási időszakban fertőzésének kedvez a nedves, vagyis ködös és párás időjárás. Hőmérséklet tekintetében már a kicsivel több, mint 0 °C elegendő elindulásához. A kémiai védekezést megelőző jelleggel már a virágok fehérbimbós állapotában elkezdhetjük. Fertőzésveszély esetében legalább még 3 alkalommal, fővirágzásban, majd a virágzás végén, és a sziromhullás kezdetén is szükséges a permetezések elvégzése.
A védekezések számát főként az időjárási körülmények, a virágzás hossza és az alkalmazott készítmények hatástartama alapján határozzuk meg. A készítmények közül a ciprodinil, fenhexamid, fludioxonil, mankoceb, penkonazol hatóanyagú szerek közül válogathatunk. Abban az esetben, ha a fertőzést nem sikerült időben megállítanunk, a fertőzött részeket metszőollóval távolítsuk el úgy, hogy a fertőzés helye alatt legalább 20 cm egészségesnek tűnő részt is levágunk. Ezután egy felszívódó hatóanyagú kezeléssel akadályozzuk meg a továbbfertőzést.
