2020-ban az összes mezőgazdasági munkára fordított munkaerő mintegy 244 ezer éves munkaerőegység (ÉME) volt, az elmúlt 10 évben folyamatosan csökkent, 2010-hez (350 ezer éves munkaerőegység) képest ez közel 30 százalékos visszaesést jelent. Az egyéni gazdaságok esetében ennél jelentősebb volt a csökkenés, esetükben 2013 óta folyamatos.
A gazdasági szervezeteknél a növekvő tendenciát 2016 után visszaesés követte, 2020-ra ez az érték a 2010-es szintre mérséklődött. Az egyéni gazdaságok gazdasági szervezetekénél nagyobb arányú munkaerő-csökkenése következtében az előbbiek mezőgazdasági munkavégzésből való részesedése a 2010-es 77 százalékról 2020-ra 67 százalékra esett vissza.
Az összes mezőgazdasági munkából a legnagyobb részt továbbra is az egyéni gazdaságokban jelentkező családi munkaerő jelenti, azonban mind részesedése, mind mennyisége jelentősen csökkent (13 százalékkal, illetve 43 százalékkal) az elmúlt 10 év során. 2010-ben még az összes munkavégzés 70 százalékát jelentette a családi munkaerő, 2020-ban viszont már csak 56 százalékát. 2016-ban még a családi munkaerő 60 százalékban, az alkalmazottak pedig 40 százalékban végezték a munkát.
A családi munkavégzésen belül 66 százalék a gazdálkodó munkavégzése, további 15 százalék a gazdálkodó házastársához, élettársához köthető. Azaz a tágabb család és a távolabbi rokonok, ismerősök alkalmi munkavégzése kevesebb mint ötödét teszi ki a családi munkavégzésnek– derült ki az Agrárcenzus 2020 végleges eredményeiből, amelyet a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) nemrég tett közzé. A teljes körű mezőgazdasági adatösszeírást tíz évente végzik el.
Az egyéni gazdaságokban az összes munkaidő 84 százaléka családi munkavégzés, 16 százaléka kötődik az alkalmazottként foglalkoztatott személyekhez. A családi munkaerő aránya 2010-ben még több mint 90 százalék volt, az alkalmazottak munkavégzésének csökkenése nem követte a családi munkaerőét, azaz az alkalmazottak munkavégzésének szerepe folyamatosan nő.
