Mindössze néhány nappal svédországi gyárlátogatása előtt látogattam meg Oláh Zoltán tiszacsegei gazdálkodót, aki azzal fogadott, hogy biztosan ugyanazokat fogja elmondani nekem, amit a többi Väderstad-tulajdonos. Heterogének a területei, megbízhatóak a gépek, rugalmas a szervizháttér, és a többi... Aztán már az interjú elején kezdett kirajzolódni számomra, hogy ezúttal is bőven lesznek egyedi gondolatok a riportban.
Ha már úgyis azzal kezdted, hogy ugyanazokat fogod elmondani, mint a többi Väderstaddal dolgozó riportalanyom, akkor néhány mondatban mutasd be a gazdaságotokat, hiszen a legtöbb ilyen cikkem így indul.
Testvéremmel és családommal 350 hektáron foglalkozunk szántóföldi növénytermesztéssel Tiszacsege térségében, ami mellett jelentős állattenyésztésünk is van. A gazdaságunk alapjait édesapám rakta le bízva abban, hogy a fiai tovább fogják azt vinni. 2021-ig foglalkoztunk szarvasmarha-tartással, de egy tornádó tönkretette a telepünket, és ez hozta meg a végső elhatározást, hogy ezzel a tevékenységünkkel felhagyunk. Az állattartáshoz kapcsolódó kínokról hosszan beszélgetnénk, mert annak a megírásához egy Biblia-vastagságú könyv sem lenne… Juhokat viszont még most is tartunk, bár azon a telephelyen néhány éve villámcsapás miatt égett le úgy az egyik hodályunk, hogy mi a néhány kilométerre fekvő Balmazújvárosban nem is érzékeltük azt a zivatargócot, ami éppen a tanyánk fölé hozott iszonyatos villámtengert. Nem is értem azokat, akik nem hisznek a klímaváltozásban… Visszatérve a juhászatunkra, az törzstenyészet, méghozzá az egyik legnagyobb az országban. A gazdaság ezen részét teljes egészében a testvérem irányítja, nekem pedig az a dolgom, hogy az állatoknak legyen mit ennie.
Akkor tehát a növénytermesztés fő célja a takarmányelőállítás?
Amióta nincsenek marhák, azóta ennek a jelentősége csökkent, de természetesen ez továbbra is fontos szempont a megmaradt állatállomány miatt. De mellette már három éve foglalkozunk kalászos vetőmag-előállítással. Félig készen van a vetőmag-üzemünk is, ahova a búza és a tritikálé bekerülhet.
Termesztünk még lucernát, de az elmúlt 4 évben ez jelenti a legnagyobb szakmai kihívást a csapadék hiánya miatt, miközben az állattenyésztésünk takarmánybázisának legjelentősebb részét adja. Van még napraforgónk, valamennyi kukoricánk, a kalászosok közül búza, árpa, zab és tritikálé, illetve volt repcénk, amit nagyon szerettem ugyan, de felhagytam a termesztésével.
Egyébként pedig nagyon heterogének a területeink, nehéz azokat megművelni, mindössze egy-két napunk van arra, hogy ideális körülmények között elvégezzük a feladatokat. De ezeket ne is írd bele a cikkbe, mert mindegyikben benne szokott lenni.
De ettől ez még így van, és jellemző a ti területeitekre is?
A Tisza mentén 60-as Arany-féle kötöttségű réti öntéstalajokon dolgozunk, a Hortobágyon pedig 42-46-os kötöttségű szikes területeink vannak. Viszont akadnak 80-asok értékeink is. De igazából azt szoktam mondani, hogy nincsen rossz föld, mindössze meg kell találni hozzájuk a megfelelő módszert. Ami pedig nálam működik, az nem biztos, hogy jó lesz Pakson, esetleg Pécsen.
A talajadottságok mellett beszéltünk már a klímaváltozásról is. Az, illetve az imént megfogalmazottak hatására tetted le a voksodat a Väderstad gépei mellett?
Már egy ideje tapasztalom, hogy milyen mértékben erősödnek a szélsőségek. Tévedés azt hinni, hogy minden jó úgy, ahogy 10-20 évvel ezelőtt csináltuk. A növénytermesztés teljes folyamata nagyjából 15-20 lépésből áll, és ezekben most már egy helyen sem lehet hibázni. Régen egy-egy elrontott műveletnél mindig azt mondták, hogy majd az idő helyrehozza. Ezt még édesapámtól is hallottuk. De ma már nem helyrehozza azt a hibát az idő, hanem még súlyosabb problémává teszi. Egyre fontosabb, hogy minden műveletet tökéletesen végezzünk el.
Nagyjából 10 éve kirajzolódott a fejemben egy koncepció, hogy miként is kellene máshogyan gazdálkodnunk. Eszközöm viszont nem volt hozzá. Másképpen szerettem volna csinálni, mert láttam, hogy a „megszokott” nem jó, az egyre több problémát eredményez. Tehát én valójában nem gépet, hanem a saját koncepciómhoz illeszkedő rendszert, megoldás kerestem. Ezért csatlakoztam az akkoriban induló CONTIVO programhoz, amin keresztül megismerkedtem a Väderstad gépeivel. A mi vidékünkön más nem alkalmaz forgatásnélküli talajművelést, a gazdálkodók még mindig főként csak szántanak. Nem is vagyok népszerű a körükben, amikor azt a véleményemet hangoztatom, miszerint legalább 5 évre kizárnám azokat minden támogatási formából, akik júliusban-augusztusban ekét használnak a területeiken. Nem sok rosszabbat lehet tenni a talajjal. Hiába van az én nevemen a föld, az közös érték, amit ráadásul tovább fogok adni a gyerekeimnek, unokáimnak…
Próbaképpen van egyébként 3 hektáron no-till kísérletem is, illetve érdekel a min-till, a sávos művelés, mert azt gondolom, hogy már az is kevés, amit én csinálok. Egyre nagyobb a szárazság, egyre erősebben érződik a klímaváltozás, a folyamatok látványosan gyorsulnak, így a mi gondolkodásunknak és technológiánknak is adaptálódnia kell azokhoz. Könnyen lehet, hogy 5 év múlva már a forgatás nélküli talajművelés is kevés lesz.
Térjünk vissza a Väderstad gépekre. Említetted, hogy a CONTIVO program volt a kiindulópont. De melyik svéd géppel kezdted a koncepciód megvalósítását?
A mi családunkban az állattenyésztésnek sokkal nagyobb hagyománya van, mint a növénytermesztésnek. Állatunk mindig volt, így trágyánk is. Viszont eljött egy olyan időszak, amikor ezt nyűgnek éltük meg. Hiányzott az eszközünk a kijuttatásához, miközben akkoriban már az is kihívás volt, hogy a szükséges műveletek elvégzéséhez megtankoljuk az MTZ-t, nemhogy trágyát szórjunk a területre. 8-10 évvel ezelőtt viszont már látszott, hogy a szervesanyag-visszapótlás hiánya miatt nagy problémáink lesznek. A trágyakijuttatást ősszel a munkaszervezés miatt nem tudtuk volna időben megoldani, a nyári szántás veszélyeiről pedig már beszéltem. Tehát kellett egy eszköz, amivel a szerves anyagot bedolgozhattam a talajba ebben az időszakban. Kipróbáltam sok gépet, sok márkát, de végül a Väderstad 21 centiméteres kapaosztású Cultus 420 kultivátora szerepelt a legjobban. Sajnos, ez már nem kapható, pedig egy szenzációsan jó szerszám. Ez adja a talajművelésünk alapját, ezzel végezzük a legtöbb munkát. Jött utána egy Carrier tárcsa, méghozzá BioDrill aprómagvető egységgel, amivel a zöldítéseket, illetve később valószínűleg a takarónövényeket vetem majd el. Az eszközt főleg a szikesekben használom, mert ott sokszor betonkemény rétegekkel kell megküzdeni. Később egy NZ-Aggressive kombinátor is érkezett. Mindkettőnél fontos szempont volt, hogy több műveletet össze tudjak vonni.
Ha jól tudom, a második Väderstad gépet viszont egy Rapid vetőgép volt, amivel szintén menetszámot tudtál csökkenteni.
Nagyon jókat hallottam a Rapidról, és az egyszerű, ugyanakkor praktikus felépítése tetszett meg, ami passzolt az én koncepciómhoz. A nagy magtartály pedig munkaszervezés szempontjából volt fontos, hiszen nagyon kevés emberünk van, így az időnket jól kell kihasználnunk. Nekünk a Rapid érkezése nagyon komoly technológiai ugrást jelentett, aminek köszönhetően elképesztően felgyorsultak a vetési munkák, közben pedig felére csökkenthettük a talajbolygatást.
Szemenkénti vetésre pedig már a Väderstad Tempot használod nagyjából 5 éve.
Egy függesztett, hatsoros kivitel működik nálunk, mert a fél hektárostól a 30 hektárosig sokféle táblaméretünk van, így rugalmas megoldásra volt szükségünk. A Tempo esetében nagy előny a rendkívüli pontosság és a nagy menetsebesség. Ez a gép forradalmian új volt, és fel sem merült bennem, hogy mást vásároljak. Igaz, én eleve nem szeretem az „állatkertet”, amikor egy telephelyen van sárga, kék, zöld, piros gép, aztán pedig huszonháromféle szervizzel kell kapcsolatot tartani. A Väderstad háttérszolgáltatása kiváló, rugalmas, de a gépek annyira megbízhatóak, hogy eleve ritkán van megoldandó probléma. Ami viszont előfordul, azt nagyon hamar megoldják.
Precíziós, digitális opciókat, kiegészítőket használsz a Väderstad gépeiden?
Nem, mert egyrészt nem akarok olyan hibaforrást beletenni a rendszerbe, amire nincsen ráhatásom. Másrészt a mi gazdasági szintünkön nem tudnánk kitermelni azoknak az árát. Ráadásul az adatok feldolgozására kellene egy külön ember, és így sincs elegendő humán-erőforrásunk. Azt pedig nem engedhetjük meg magunknak, hogy például azért ne induljunk meg a legjobb időpontban vetni, mert nincsenek készen a térképek. Hallottam már ilyenről… De a legnagyobb problémám a digitális gazdálkodással az, hogy szerintem messze nem ez a legfontosabb feladat most.
Itt folyik például a Tisza 3 kilométerre, és bár próbálunk öntözni, hatékonyan nem tudunk, mert a csatornát, aminek két szakaszát saját költségen kitisztíttattuk, eredetileg belvíz-elvezetésre építették. Így jelenleg néhány óra alatt elfogy belőle a víz, és napokat kell várnunk a folytatásra. Közben pedig szárad ki minden. Szóval nagyon érdekes kérdés, hogy 52 ezres vagy 72 ezres tőszámmal vessünk, de szerint ez mindaddig csak bohóckodás, amíg hagyjuk, hogy ilyen klimatikus változások mellett a víz kifolyjon az országból. Úgy érzem, hogy a fontossági sorrendek eltolódtak…
Nagyon sokat tudnék még beszélgetni veled ezekről a kérdésekről, de az utolsó témánk következik. Gondolkodsz új Väderstad gépekben? Mi a fejlesztési irány?
A legfontosabb a munkaszélesség növelése, miközben még sekélyebben szeretnénk talajt művelni. Vásároltunk Angilából egy használt, 440-es Quadtracot, ami már a 10 méter munkaszélességű, ultrasekély művelésre alkalmas Carriert is elhúzná, úgyhogy abban mindenképpen gondolkodom. Illetve hamarosan utazok a svédországi gyárba, ahol a Proceed nevű új vetőgépre vagyok kíváncsi, mert abban látom a fantáziát. Nem kizárt, hogy nekem lesz egy ilyen vetőgépem. A csökkentett megmennyiség, a megnövelt térállás nagyon érdekes megközelítés, és azt látom, hogy amit a svédek kitalálnak, azokból mindig nagyon nagy dolgok lesznek.
A kedvenc Cultus kultivátorod viszont újonnan már nem elérhető. Annak a kiváltásán gondolkodsz a közeljövőben?
Nem. Ezek gépek úgy vannak megalkotva, hogy életem végéig dolgozhatok velük. A Cultus minden eleméhez kapok gyári alkatrészt, így bármikor felújíthatom. Ugyanez a helyzet a vetőgépekkel is. Biztosan lesz majd egyszer új Rapidom, de egy valami még biztosabb: a mostanit nem fogom eladni, az itt marad a gazdaságban, hiszen bármikor újszerű állapotba hozhatom. Ha a tárolásuk megfelelő, akkor a Väderstad eszközei évtizedekig használhatók.
