Dani Máriával egy Natur Gold Global Kft. rendezvényen találkoztam, ahol az alakorral kapcsolatos termelési tapasztalatait osztotta meg az érdeklődőkkel. Az előadást követően lehetőségünk volt pár szót váltani, ezt követően pedig már az interjú időpontját egyeztettem vele. Azt gondoltam ugyanis, hogy be kell mutatni azt, miképp lehet a jelenlegi, kiszámíthatatlan piaci viszonyok között is nyereségesen gazdálkodni. Mindezt, és ez a lényeg, olyan területeken, amelynek méretei, elhelyezkedései, adottságai közel sem ideálisak.
Mekkora területeken gazdálkodik?
Körösszegapáti határában van egy 11 hektáros terület, míg Magyarhomorog mellett egy 43 hektáros tábla, tehát összességében 54 hektáron gazdálkodom.
Mi jellemzi ezeket?
Ezek zömében kötött, réti talajok. A magyarhomorogi terület hajlamos belvízesedésre, 9-10 aranykoronás, nagyobb szikes foltokkal „tarkítva”, az apáti terület 17-20 aranykoronás, vízgazdálkodása nem szélsőséges.
Mióta folytat ezeken ökogazdálkodást?
A Körösszegapáti területen kezdtem el gazdálkodni 2014-ben és egy év múlva, 2015-ben indítottam el a bio átállást. Azt megelőzően, ahogy az Magyarországon megszokott, konvencionális gazdálkodás folyt itt, a kukorica-búza-napraforgó hármassal. 2017-től megszereztem a bio minősítést és azon az őszön elhagytam a szántást is, azóta forgatás nélküli talajművelést folytatok.
klasszikus hármas nem kifizetődő
Mielőtt tovább lépnénk és részleteznénk a tapasztalatokat, elmondaná, hogy miért döntött az ökogazdálkodás mellett?
Az anyai nagyszüleim klasszikus paraszti gazdálkodást folytattak, de őket sajnos már nem ismerhettem, aztán kimaradt egy generáció, így nekem nem voltak saját tapasztalataim arról, hogy gyakorlatban mindez hogyan is valósult meg. Az egyetemi képzésben, az alternatív növénytermesztés keretében, találkoztam először a bio módszerekkel. Arra, hogy ez miért vonzott engem, több választ is találok. Amikor visszagondolok gyerekkoromra, meghatározó emlékem az, hogy taszít a vegyszerek szaga. Felnőttként biztosan tudtam, nem akarok ezekkel a szerekkel dolgozni, nap, mint nap. Természetszerető ember vagyok, gazdálkodóként is felelősséggel tartozom a környezetemért, meggyőződésem, hogy a bio elvek a fenntarthatóságot szolgálják. Ezekre az elvekre ráerősített egy kényszerítő erő is. Ez pedig az volt, hogy amikor a 11 hektáros táblámon elkezdtem a gazdálkodást, akkor az első év után nyilvánvalóvá vált, a konvencionális növénytermesztés, a „klasszikus hármassal”, mezőgazdasági gépi munka szolgáltatás igénybevétele mellett, anyagilag nem kifizetődő. Magyarul, legfeljebb a támogatás összege marad meg számomra, esetleg lehetnek olyan évek, hogy ha jó a termés és még ára is van, akkor valamennyit kereshetek. Ezek nem voltak kecsegtető kilátások…
A szomszédos parcellákon szintén biotermesztést folytatnak?
Nem.
Okoz-e, ha igen, milyen nehézséget, hogy konvencionális gazdaságok veszik körül?
Ha nem olyan gazdálkodók lennének a szomszédaim, mint amilyenek, vagyis akikkel jól tudok együttműködni, akkor a konvencionális gazdaságban használt inputanyagok kijuttatása során fennállna az elsodródás veszélye. Idáig nem kellett ilyen problémákkal szembenéznem. A kezdetekben tisztáztuk, hogy melyek azok a dolgok, amelyekre oda kell figyelniük, amelyet meg is értettek és tiszteletben is tartanak. A konvencionális területtel határos, szélső sávot egy vágóasztal szélességben nem bioban értékesítem, biztos, ami biztos alapon. Szennyeződést én magam nem tapasztaltam, de az ellenőrzések során sem volt probléma. Hosszabb távon szeretnék puffer zónát alkalmazni, olyan növényfajokkal, amely egyben a biodiverzitást növelését is fokozzák (pl.: vöröshere, facélia, vagy valamilyen méhlegelő keverék).
szükséges és hatékony
A beszélgetés elején elhangzott, hogy forgatás nélküli talajművelést folytat. Milyen tapasztalatai vannak?
Szemléletes példák jutnak leginkább válaszul eszembe. Az apáti terület egy 70 hektáros tábla szélén helyezkedik el. 2019 őszén keresztirányban sétáltam a nagy tábla szélén, az én területemről indulva (fontos, hogy a szármaradványokat mindig kint hagyom). Az enyémben is van egy kisebb szik folt, de amíg a többi parcellán sok helyen belvíz állt a foltokban, addig az enyémen már elvetettük az őszi takarónövényt. 2020 tavaszán szintén keresztül gyalogoltam ugyan azon a területen és akkor is tudtam, hogy mikor lépek át a szomszéd parcellájára, ha becsuktam a szemem. Az enyémen ugyanis a talaj érezhetően lazább volt, mint pár méterrel arrébb. Ásással is teszteltem, a saját területemen egy-egy ásónyom 2-3 gilisztát fordított ki, sok helyen láttam giliszta ürüléket is és könnyebben is ment le az ásó, a szántott területeken gyakorlatilag nem találtam gilisztát és az ürüléküket sem.
A forgatás elhagyásával milyen egyéb talajmunkálatokat alkalmaz?
Szükség estén lazítást kapnak a táblák, illetve tárcsa, kultivátor, kombinátor, Gruber közül választjuk ki a gépi munkát szolgáltatókkal, hogy az adott talajállapot mellett mi a legcélravezetőbb munkagép. Nekem elveim vannak arról, hogy hogyan kellene csinálni és milyen célból, a szolgáltatóknak pedig sok éves, évtizedes, valós tapasztalataik a munkagépeikről és azok munkájáról. Nem mindig egyszerű és tudok szokatlan kérésekkel előrukkolni, de tudnom kell kompromisszumot kötni és hallgatni a tapasztaltabbra, viszont az is előfordult már, hogy az én elképzelésemből született érdekes és rutinos gazdák számára is hasznos megoldás.
Mi határozza meg a vetésszerkezetet?
Nincs fixen kialakult vetésforgóm. Az ember elképzeléseit erőteljesen befolyásolják a piac törvényei és akár az egyes évjáratok is. Ez azt jelenti, hogy egy dolog az, amit tervezek, és néha egy másik az, amit el is tudok adni, vagy, amit el tudok vetni. A talaj javítása érdekében eltökélten tartom magam a forgatás nélküli műveléshez, ahhoz, hogy a vetésforgóban szerepeljen pillangós növény, illetve próbálkozom a takarónövényekkel is. Ezt azért is szükséges, mert biogazdálkodásnál a gyomszabályzás merőben más eljárást igényel, mint a konvencionális gazdálkodás esetében. Az idei évben a pillangós vonal, lucernában testesült meg, de van most őszi vetésű lencsém is. Nagyon érdekel ugyanis az, hogy a nem (csak) takarmányozás céljából vetett fehérje növényekkel mit lehet elérni. Milyen technológia, milyen növényfajok/fajták azok, amelyekkel ezeken a területeken is sikereket tudok felmutatni. Azt gondolom, hogy talajmegújítás és a táplálkozási trendek szempontjából is érdemes lesz ezzel foglalkoznom. Ezenkívül a búza mindig része a vetésforgónak, hálás növény a biogazdálkodásban. A Natur Goldnak 2015 óta vagyok beszállítója, ami egy stabil és kiszámítható együttműködés, amely a tönkölybúzával indult, most már az alakor, ami a fő irány, idén 18 hektáron termelem. Az idei évre tervezek még zöldborsót és szóját is (ez utóbbit szintén kísérleti jelleggel). Minden évben igyekszem felmérni vetés előtt, hogy mire van igény és amire van, arra szerződést szoktam kötni.
Magyarországon, ha jól emlékszem, a lencse termőterülete 20 hektár körüli mindösszesen.
Nincs erről pontos információim, de az biztos, hogy kevés lencsét termelnek idehaza, pláne bioban. Ennek egyik oka az, hogy a tavaszi vetésű fajták kiszolgáltatottak a csapadékszegény évjáratoknak, az import termék olcsó, illetve nehezen megoldható a gyomszabályozásuk.
Debreceni Egyetem AKIT Nyíregyházi kutatói nemesítési munkájuknak eredményeképpen 2019-ben állami elismerést kaptak a ’Pinklevi’ és a ’Rézi’ őszi lencse fajták.
Az említett két őszi vetésű fajtát én is Nyíregyházáról szereztem be. Egyrészt szerettem volna a hazai fajtákat kipróbálni, másrészt megfigyelni, hogy milyen sikerrel telelnek át, illetve azt, hogy hogyan bírják az éghajlatot, milyen technológiát lehet/kell kialakítani a termesztésükhöz.
Milyen tapasztalatokról számolhat be így, február elején?
Azt látom, hogy lencse esetén inhomogén az állomány, ami nagy valószínűséggel vetési beállításból, illetve az egyenetlen magágyból adódik, de ahol kikeltek, ott 6-8 cm magasak a növénykék. Kicsit antociánosak a levelek, ’fáznak’, de szépen tartják magukat. Kíváncsian várom a következő hónapokat. Az alakort most először tudtuk időben elvetni, jól fejlett és egyenletes az állomány. A lucerna igen jól visszatükrözi a talaj állapotát és minőségét. A jobb részeken jól fejlett, de a szikesebb, mélyebb fekvésű részekben egyelőre nagyon gyenge. Két féle takarónövény vetésem is van, azoknál szintén visszaköszön az állomány kinézetében a taj minősége, de összességében véve elégedett vagyok, mert kevés növényi borítottság is jobb a semminél.
Összességében elmondható, hogy még ilyen felborult években is igazolódtak a kezdeti elképzelései?
Igen. Sokkal kevesebb gépi munkával, kevesebb inputtal dolgozom, ami nem mindig jelenti azt, hogy a hozamaim is lényegesen elmaradnak egy hagyományos gazdaságban elért hozamoktól. Mivel nálam a költség oldal stabilan alacsonyabb, az értékesítési árak pedig általában lényegesen magasabbak, a végén egy gyengébb évjárat is profitábilis. Van stabil felvevő piac a bio termékekre, bár az őszi búza és a tönkölybúza esetében igencsak felborult 2022-ben a piac. Hangsúlyozom, hogy csak úgy tudok a számomra megfelelő módon értékesíteni, ha minden vetés előtt tájékozódom az igényekről és csak azt és olyat növényt vetek el, amire igény van. Teszem ezt azért is, mert kizárólag tranzit tárolási lehetőségem van, bár sok esetben még ennek is nagyon nagy a jelentősége.
Mint mondta, az Ön területei, konvencionális gazdaságok közé van beékelve. Valószínű a szomszédos termelők, látják, érzékelik az Ön által elért eredményeket. Ön szerint mi az akadálya annak, hogy kövessék a példáját?
Véleményem szerint leginkább a megszokás és az, hogy vagy keveset tudnak a bioról, vagy szkeptikusan vele kapcsolatban. Szoktam az ismerős gazdálkodókkal ezekről beszélgetni, van érdeklődés és látják, hogy nem csak a nagy hozamokkal lehet eredményt elérni, mert ahhoz iszonyatosan sok input és gépi munka kell, ami egyrészt sok idő, másrészt nagyon sok pénz és a végén korántsem biztos, hogy pozitív lesz a mérleg. Elgondolkodtató példának sajnos a 2022-es év maximálisan alkalmas volt. Szerintem ez sok gazdát kényszerít arra, hogy alternatív módszereket keressen, legyen ez regeneratív gazdálkodás, csökkentett és okszerű talajművelés vagy biogazdálkodás, reményeim szerint pedig inkább e három módszer elegye. Egyre több a szakmai fórum, vannak kutatási együttműködési lehetőségek, minden gazdálkodónak csak ajánlani tudom, hogy legyen nyitott az új ismeretek befogadására, mert sok olyan jó gyakorlat van, amelyet régen tapasztalatból alkalmaztak (pl.: kalászos-pillangós kevert vetés, úgy is mondták, hogy „aláhegedülik” a lucernát a búzának) ma viszont azért kerülnek előtérbe, mert tudományos háttérrel bizonyítani is tudják azok hatékonyságát és szükségességét.
