A kutatók kiszámították a műtrágyák teljes életciklusának szén-dioxid-kibocsátását, amelyek a teljes üvegházhatást okozó gázkibocsátás mintegy öt százalékáért felelősek – ez az első alkalom, hogy ezt pontosan számszerűsítették –, és megállapították, hogy a szén-dioxid-kibocsátás 2050-re a jelenlegi szint ötödére csökkenthető.
A Cambridge-i Egyetem kutatói arra a megállapításra jutottak, hogy a műtrágyákból származó kibocsátások kétharmada azután történik, hogy a műtrágyákat a szántóföldekre kijuttatták, a kibocsátások egyharmada pedig a gyártási folyamatokból származik.
Bár a nitrogénalapú műtrágyákról már eddig is ismert volt, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának egyik fő forrása, ez az első alkalom, hogy teljes mértékben számszerűsítették a teljes hozzájárulásukat a termeléstől a kijuttatásig. Elemzésük szerint a trágya és a szintetikus műtrágyák évente 2,6 gigatonnányi szén-dioxiddal egyenértékű kibocsátást jelentenek – többet, mint a globális légi közlekedés és a hajózás együttvéve.
A munkánk révén átfogó képet kapunk arról, hogy mi az, ami technikailag lehetséges, és hol lenne értelme a beavatkozásoknak – fontos, hogy a leglényegesebb területekre irányítsuk a beavatkozásokat, hogy gyors és érdemi előrelépést érjünk el a kibocsátás csökkentése érdekében
– mondta André Cabrera Serrenho.
A műtrágyákból származó szén-dioxid-kibocsátást sürgősen csökkenteni kell; ezt azonban egyensúlyba kell hozni a globális élelmiszer-ellátás biztonságának szükségességével. Korábbi kutatások becslései szerint a világ népességének 48%-át szintetikus műtrágyával termesztett növényekkel táplálják, és a világ népessége 2050-ig várhatóan 20%-kal fog növekedni.
A cambridge-i kutatók szerint a műtrágyák kibocsátásának csökkentéséhez az élelmezésbiztonság fenntartása mellett a méretezhető technológiai és politikai megoldások kombinációjára van szükség. Becsléseik szerint azonban, ha ezeket a megoldásokat nagy léptékben meg lehetne valósítani, a trágyából és a műtrágyákból származó kibocsátások akár 80%-kal, a jelenlegi szint ötödére is csökkenthetők lennének, a termelékenység csökkenése nélkül. Eredményeikről február 9-én számoltak be a Nature Food című folyóiratban.
Hihetetlen, de valójában nem tudjuk, hogy mennyi vegyi anyagot termelünk globálisan, hová kerülnek, hol és hogyan halmozódnak fel, mennyi kibocsátást okoznak, és mennyi hulladékot termelnek
– árulta el Dr. André Cabrera Serrenho társszerző a Cambridge-i Műszaki Tanszékről.
Serrenho és társszerzője, Yunhu Gao egy olyan projektet vállaltak, amelynek célja a műtrágyák – amely az egyik a petrolkémiai ipar két fő terméke közül – összes hatásának pontos mérése volt. A petrolkémiai ipar által előállított összes termék túlnyomó többsége (74%) vagy műanyag, vagy műtrágya.
A kibocsátások csökkentése érdekében fontos, hogy azonosítsuk és rangsoroljuk azokat a beavatkozásokat, amelyekkel a műtrágyákat kevésbé károsíthatjuk a környezetre. De ha ezt meg akarjuk tenni, először is világos képet kell kapnunk e termékek teljes életciklusáról. Ez nyilvánvalónak hangzik, de valójában nagyon keveset tudunk ezekről a dolgokról
– mondta Serrenho.
