A porok okozta légszennyezés a növényeket közvetlenül és a talajon keresztül is károsítja.
A légszennyezés okozói között szilárd, cseppfolyós, gáz- vagy gőzhalmazállapatú anyagokat tartunk számon. Ezek közül főleg a légszennyező gázok súlyos környezet- és így növénykárosító hatásáról hallunk sokat, viszont viszonylag keveset a légszennyező porok károsító hatásáról. Talán ez utóbbi károsodás nem is annyira végzetes a növényekre?
„Lerakódik, mint a guanó”
A füstök gáznemű alkotóelemeivel együtt gyakran szilárd anyagok (hamu, korom, ásványi anyagok stb.) is a légtérbe kerülnek. Jelentős porszennyezéssel jár a külszíni bányászat, a nagy földmunkák végzése is. Az alumíniumgyárak, erőművek, égető-berendezések, fémolvasztók, cementgyárak környékén még ma is gyakori a porszennyezés. És akkor még nem beszéltünk az emberi tevékenységen kívül álló, azaz a természetes eredetű szennyezésekről, amit a vulkánok, erdőtüzek, talajelhordás, tengerekből származó sóelhordás okoznak.
A porok okozta légszennyezés a növényeket közvetlenül és a talajon keresztül is károsítja. A finom porok általában jóval alattomosabb károsító hatást fejtenek ki, mint a nagyobb szemcséjűek. A 10 mikrométernél kisebb átmérőjű szennyezők (PM10) hozzájárulnak a savas csapadék képződéséhez, ezzel is – tehát közvetlenül – károsítva a növényeket. A porral lefedett leveleken a gázcserenyílások betömődnek, de gyakori a káros vegyületek képződését követően a levélszövetek marási károsodása,mivel a porhoz, koromhoz gyakran kötődnek vízben oldható savak, szulfátok és fenolok.
A különböző fém- és arzénvegyületek por alakban általában nem ártalmasak a növényekre, de oldott állapotban – a vegyületek tulajdonságai és a növények érzékenységi foka szerint – kárt okoznak. A növényi felületre lerakódó szilárd anyagok nagy része azzal is károsít, hogy a levélzet felületén fénycsökkentő, párolgáscsökkentő, asszimiláció-gátló hatást, túlhevülést fejt ki, emellett azzal is kárt okoz, hogy a megtámadott növényeken a fertőző gombabetegségek spórai könnyebben megtelepszenek.
A porok gyakran nem „tiszta” formában, hanem aeroszolként is károsítanak. Ilyenkor a levegőben diszpergált részecskék kolloidális méretű, finoman elosztott szulfid (füst) vagy folyadékrészecskék (füstköd) alakjában jelennek meg. Zárt üzemekben (pl. kőfejtés, csiszolóüzem) közismerten a levegőbe jutott diszperz porszemcsék okoznak a munkások körében egészségkárosodást (azbesztózis, szilikózis), de ez a probléma jelen cikk témáján kívül esik.
Talajban és gyökéren keresztül
A káros anyagok nemcsak a levélzeten, hanem a gyökereken keresztül is kifejtik hatásukat. A nehézfémek például ily módon jutnak be a növényi szervezetbe, miközben magukat a gyökereket is károsítják, egyben a víz- és tápanyagfelvételt is akadályozzák. A károsodás nemcsak a növényekre kifejtett közvetlen hatásokon keresztül jelentkezik, hanem a talaj útján is. Mit jelent ez? A talajba bejutott porszennyezés a talaj pH-értékét gyakran megemeli, esetenként 9 pH fölé tolva, mely pH-tartományhoz a növények többsége már nem tud alkalmazkodni. Ráadásul az ilyen magas pH-értéken számos növényi tápanyag felvétele is akadályozott lesz, következésképpen hiánytünetek léphetnek fel.
A porszennyezés az edafonra (=a talaj élő szervezeteinek összességére) is hátrányosan hat. Ismeretes, a talajszervezetek többsége (földigiliszták, gombák, stb.) nagyjából 7-es pH értéknél érzi magát jól, így a szélsőséges pH-értékek – különösen az erősen lúgos körülmények – a talajéletre káros hatással vannak. A porral szennyezett talajban a mikroorganizmusok, gombák aktivitása, egyedszáma gyakran lecsökken, a tápanyag felvétele akadozik. A talajra hullott por a talajfelszínen egy olyan kemény „kérget” alkot, amely megakadályozza a csapadék behatolását, aminek nyomán felszíni vízelfolyás tapasztalható. Ez pedig eróziós jelenségek fellépéséhez vezet.
Porszennyezés ellen fatelepítés?
A porszennyezés következtében a növények növekedésében gyakran következnek be zavarok, jelentős termésveszteségek, szélsőséges esetben elhalás. A dísznövényeken, gyümölcs- és zöldségárukon a porlerakódás már magában jelentős értékvesztésnek minősül. Az erdei fafajoknál gyakori a gyökerek és a mikorrhizák károsodása, noha általában ezek a szennyezéssel szemben toleránsabbak, mint a kultúrnövények. A nagyvárosok árnyékot adó díszfáinak károsodásáért jobbára a koromhoz kötött és a vízben oldható savak, szulfátok és fenolok felelősök.
A porszennyezés miatt tehát a növények többsége erősen károsodhat. Ez a tény nem zárja ki azt a régi megfigyelést, miszerint vannak olyan növényfajok (esetleg fajták), amelyek jól tűrik a szennyezést, azaz nem mutatnak különösebb károsodást a porszennyezés nyomán. Fontos viszont tudnunk, hogy abszolút értelemben vett füsttűrő fafaj nem létezik. Ezért is tulajdonítanak nagy szerepet a „porszűrő” hatást mutató fafajoknak, bokroknak, amelyeket főleg a nagyvárosokban ültetnek el a porszennyezés és egyéb szennyezések mérséklésére, pontosabban: kiszűrésére.
Egy nagy-britanniai tanulmányban azt értékelték, hogy a fák lombkoronája milyen mértékben képes a szállópor kiszűrésére. A különféle modellek szerint a porszennyezés mértékét 7-26 % közötti mértékben lehetne csökkenteni „porfogó” fák telepítésével. Számításaik szerint Közép-Angliában a fákkal való lefedettség jelenlegi 3,7 %-os arányról 16,5 %-ra való növelése a por mennyiségét közel 20 %-kal csökkentené. Közel félévszázada végzett hazai számítások szerint kimutatták, hogy egy hektárnyi területet kitevő fasor – fajtól, fajtától és kortól függően – évente jóval több mint 30 tonnányi port tud megkötni. Főleg a nagy lombfelülettel rendelkező fafajok (kőris, ostorfa, ezüstfa), a különféle fenyőfajok (főleg a feketefenyő) tűrik jobban a szennyezést, egyben tisztítják a levegőt. Sövényként az egyik legjobb pormegkötő cserjefaj a japán rózsa, de a nálunk széltében megtalálható közönséges fagyal is megteszi.
A jobb hatás érdekében a nagy, összefüggő telepítések helyett a fákat egyesével, kisebb csoportokban és több helyen érdemes ültetni. Amikor fák, cserjék telepítésével védjük környezetünket – és így növényeinket – a porszennyezés ellen, azt is tudnunk kell, hogy közben maguk a növények is – természetes ellenálló képességük függvényében – károsodhatnak attól. Egy kicsit úgy tűnik, hogy az emberek javára feláldozzák magukat.
(Dr. Kölcsei Tamás – Agrofórum Online)
