A vízfolyások által érintett területeken időnként vaskos és váratlan meglepetések is érhetik az áttelelő kultúrákat, a repcét és az őszi kalászosokat termesztő gazdálkodókat. A vízfolyásokhoz erősen kötődő hattyúk, vadludak és más vízimadarak, illetve a hód jelenléte mellett egy nem igazán új, pár éve már ismert, dél-amerikai jövevény rágcsáló faj, a hódpatkány, vagy más néven nutria (Myocastor copyus) megjelenése is borzolja a hazai gazdálkodók és a természetvédelemmel foglalkozó szakemberek idegeit.
Hazai elterjedése, életmódja
Ez az amerikai jövevény faj az elmúlt évtizedekben szaporodott fel és terjedt el elsősorban a Dunántúl nagyobb folyói és patakjai mentén. Eleinte az Észak-Dunántúlon volt jellemző a fokozatos terjedése, de a legújabb észlelések szerint már délnyugaton, a Mura folyó hazai vízgyűjtő területén is erőteljes terjedésnek indult.
Korábban értékes prémje miatt sokfelé tenyésztették is ezt az állatot. Érdekessége, hogy a hódpatkány esetében a hasi oldalon levő prém minősége annyira értékes, hogy annak egészben való „kinyerése” miatt ezt a prémes állatot a háta felől nyúzzák le.
Mindamellett a húsa is ízletes „állítólag”, így még a Magyar Élelmiszerkönyv is a legálisan felhasználható, feldolgozható és fogyasztható húsok közt tartja számon. Bár aki ismeri ennek az állatnak a patkányhoz erősen hasonlító küllemét, az nem biztos, hogy jó szívvel látja viszont a tányérján pl. egy ízletes steak husi helyett.
A nutria erősen kötődik a vizes élőhelyekhez és azok partfalába akár emberderéknyi átmérőjű, viszonylag mély üreget készít pihenésre, illetve a kölykök felnevelésére. Évente egy alkalommal ellik, és a 4–7 fős alom a következő ellésig, azaz a soron következő év tavaszának végéig az anyaállattal marad.
Természetvédelmi szempontból a nutria tömeges elszaporodása a hazánkban már régóta ismert és őshonos európai hód (Castor fiber) élőhelyén egyáltalán nem kívánatos. Ezen okból is a hazai vadászok erőteljesen gyérítik is a hódpatkány hazai állományát.
Hódpatkány kártétele
A hódpatkány egyértelműen rágcsáló, növényevő faj, ugyanakkor az azonos élőhelytől némiképp elszabadulva a hóddal ellentétben nem tesz kárt az erdők faállományában. A fásszárú táplálékot a nutria nem igazán szereti, viszont helyette mindenféle lágyszárú dolgot elfogyaszt, amelyet élőhelye több száz méteres körzetében talál. Ebbe bele teletartoznak a szántóföldi termények is.
A nutria – lévén meglehetősen nagytestű jószág – eléggé sok táplálékot igényel. Ezt a táplálékot a patakok, folyók, csatornák környezetében levő elhanyagolt területek, vízpartok növényzetéből, illetve – sajnálatos módon – az ott levő táblákon termő kultúrnövényekből szerzi be.
A kártétele szerencsére sokszor nehezen észlelhető, mivel erősen territórium tartó faj, és egy nutriacsalád esetenként akár 2–4 hektárt is elbirtokol egy vízterület mellett. Ekkora területen viszont egy kellően fejlett gabona, vagy őszi káposztarepce vetésben általában csak a vízhez közeli, gyakrabban látogatott helyeken okoz érzékelhető, foltszerű károsítást. Olyan területeken ugyanakkor, ahol nagy a hódpatkányok egyedszáma, sok család osztozik a vízterületen, és ezért a territóriumok is kisebbek.
Az ősszel vetett kultúrák közül a fejlett őszi zabot, a fejlett, korán vetett árpát és az őszi káposztarepcét egyaránt kedveli, míg a búzáért, rozsért ugyanakkor kevésbé rajong.
Nem igazán válogatós jószág, így őszi vetésű szántóföldi kultúrák hiányában gond nélkül megél a vízpartok növényzetén is. Túlzott elszaporodása esetén a foltszerű, esetenként majdnem a talajszintig hatoló rágása miatt főképp a repcében okozhat közvetett kártételt is.
Az ilyen foltokban a repce regenerálódik ugyan, a tőlevélrózsa szélső levélhónaljaiból képződhetnek új hajtások, de ezek termése csak töredéke egy egészséges tőről várható termésnek.
A közvetett kárt leginkább az okozza, hogy ezekben a károsodott, télen majdnem kopaszra rágott foltokban a repce fejlődése nagyon lemarad az egészséges állománytól. Ez a fejlődésbeli heterogenitás a fenológiához erősen kötődő növényvédelem akadályozása miatt súlyos növényvédelmi problémákhoz vezethet.
Védekezési lehetőségek
A hódpatkány – életmódja miatt – nagyon kötődik a vizes élőhelyekhez. Ugyanakkor a zavarásra gyakorlatilag immunis. ha sokszor találkozik az emberekkel, akkor szinte lehetetlen elzavarni az élőhelyéről.
Ellene még a nagyobb testű kutyák bevetése sem válik be, amelyek pedig az emberrel szemben sokszor igencsak ellenséges hattyúkat azonnali és pánikszerű menekülésre késztetik. A nutria meglehetősen magának való, öntörvényű és eléggé harcias jószág.
Nagyon jellemző rá, hogy ha pár méterre megközelítik, akkor felágaskodik a négy lábán, szembefordul az érdeklődővel és kimutatja akár 4 centiméteres, meglehetősen ronda, sárga metszőfogait. Ha megszorítják, akár még egy harci kutyának is nekimegy és ekkora fogazattal (fegyverzettel) még durva sérüléseket is okozhat.
A nutria hazánkban vadászható faj, így ellene jogszerűen csak a helyi szinten illetékes vadásztársaság tud eljárni.
A gazdálkodóknak – ha problémájuk van ezzel az invazív jószággal – mindenképpen mielőbb célszerű felvenniük a kapcsolatot a helyszínen érintett vadásztársasággal. Ez a jószág – bár rágcsáló – a szokványos rágcsáló irtó szerekkel nem irtható (nem veszi fel a mérgezett csalétkeket!), ráadásul minden ilyen jellegű cselekmény jogszabályok egész seregét sérti meg, amelyeket az illetékes hatóságok kőkeményen szankcionálnak is.
Ugyanakkor a vadászok hatékonyan tudják gyéríteni az állományt a rájuk hatósági szinten kiszabott kvóta alkotta határig. Érdemes tehát velük megbeszélni a problémát, hogy ott aprítsák ennek az invazív jószágnak az állományát, ahol az a legnagyobb kárt képes okozni.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
