Sok sertéstenyésztő egyáltalán nem hizlal már magyar fajtát, amit a szakértők igen aggasztónak tartanak. A gazdák döntésének oka, hogy a külföldi fajták előnyösebb jellemzőik révén magasabb haszonnal kecsegtetnek.
Óriási veszély, hogy sok sertéstartó nem magyar fajtát hizlal – jelentette ki egy agrárfórumon Nagy István, a Földművelésügyi Minisztérium (FM) államtitkára. Ezt a helyzetet azzal indokolta, hogy a külföldi fajták előnyösebb jellemzőik folytán magasabb haszonnal kecsegtetnek. Mint mondta, az állattenyésztésen belül fejleszteni kell a nemesítést, mert ezen a területen – szemben a növénynemesítéssel – Magyarország nincs a világ élvonalában.
Valóban aggasztó a helyzet – válaszolta a Világgazdaságnak Wagenhoffer Zsombor, a Magyar Állattenyésztők Szövetsége (MÁSZ) ügyvezető igazgatója. Miközben a szarvasmarhát és a juhot, illetve néhány őshonos magyar fajtát illetően elsősorban hazai tenyésztésű állatokkal dolgoznak az árutermelők, a baromfi esetében már szinte eltűntek a hazai genetikai hátterű fajták, a sertéssel pedig „most van elmenőben a hajó”.
Az állam eddig is támogatta a tenyésztést: a Magyar Fajtatiszta Sertés-tenyésztők Egyesülete (MFSE) és a Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete (MOE) tenyésztésszervezési támogatás címén 2016-ban 171 millió forint támogatást kapott. A tavalyi költségvetésben a sertésstratégiára elkülönített 1,148 milliárd forintból a hazai sertéstenyésztés genetikai alapjainak fejlesztésére, a hazai fajták tenyésztésére támogatói szerződés keretében az MFSE 130 millió, a MOE 100 millió forint támogatást kapott – közölte az FM a VG-vel.
Ma Magyarországon öt hazai, három honosított és hat külföldi sertésfajtát tartanak nyilván, amelyből három hibrid, tizenegy pedig fajtatiszta. Viszont a magyar és a külföldi fajták pontos százalékos aránya a szaktárca szerint sem határozható meg. A becslések meglehetősen nagy tartományban szórnak. A szakma egy része úgy tudja, 15-20 százaléknál nem több a hazai fajta részaránya. Kiss György, az MFSE elnöke viszont állítja: a külföldiek aránya nem több 40 százaléknál. Vele előfordult, hogy bár csak két tenyészkant akart vásárolni egy külfölditől, azzal a feltétellel kapta volna meg őket, ha az összes anyaállatát átíratja a külföldi tenyésztőszervezethez. Utóbbiak térnyerése vitathatatlan. Pedig Wagenhoffer szerint a hazai viszonyok között összességében a külföldi genetika nem teljesít jobban a magyarnál. Csakhogy a mögöttük álló cégek tőkeerősebbek. Jobb a marketingjük és képesek nagy tételben szállítani, kedvezményeket és különféle finanszírozási konstrukciókat kínálnak.
Azt, hogy a különböző fajtákból melyik a legmegfelelőbb, meghatározza, hogy mire használják majd fel a sertés húsát. A hazai fajták húsa ízletesebb, szalámi, kolbász és hagyományos sonka készítésére sokkal alkalmasabb a nagy vízfelvevő képességű külföldi fajták húsánál – mondta a Világgazdaságnak Eicher József, az MFSE ügyvezető igazgatója.
Az utóbbi időben a hazai fajták (magyar nagyfehér, magyar lapály, duroc) sokat javultak a gazdasági mutatóikban. Jobb lett például a takarmányhasznosításuk, a színhúsarányuk, de a sertéshizlaláson elérhető haszonban még előnyösebbek lehetnek a külföldi hibridek – elsősorban a szaporasági mutatóik miatt.
Egyelőre azonban nincs mód arra, hogy kipróbáljuk, mire képesek a külföldi és a hazai sertések azonos körülmények között. A külföldi tenyésztők ugyanis nem viszik be tesztelésre az állatokat a herceghalmi teljesítményvizsgálóba.
Az enélkül is tudható, hogy a nemzetközi fajták korszerűbb tartástechnológiát igényelnek. A hőmérsékletre és páratartalomra is érzékenyebbek, mint a magyar, illetve a közép-európai környezetben tenyésztett fajták. Szakértők szerint ezért utóbbiak az itthoni „közepes” körülmények között jobban teljesítenek versenytársaiknál.
(Világgazdaság)
