Az április nyár utáni „február” segíthet abban, hogy idén kevesebb „büdösbogárral” küszködjünk a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat entomológusa szerint.
Az elmúlt években általában szeptember tájékán árasztották el a sajtót és a közösségi oldalakat azok a fotók, bejegyzések, amelyek valóságos poloskainváziót dokumentáltak hazánkban.
Most viszont úgy tűnik, már tavasszal is sokan látnak rémeket, pontosabban poloskákat. Tényleg több a „büdösbogár” a korábbi évekhez képest, vagy ez csak a szubjektív érzetünk? A kérdés megválaszolásában Kóbor Péter, a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetének entomológusa segít.
Habár közel 900 poloskafaj él hazánkban, mostanság valójában egyetlen fajt emleget „poloskaként” szinte mindenki Magyarországon. Ez pedig az ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys), amelyet évente kétszer, ősszel és tavasszal érzékelünk nagy számban.
Szeptember-október környékén csoportosan vonulnak téli pihenőre, melynek kedvelt helyszínei az emberi építmények, nem kevés kellemetlenséget okozva az ott lakóknak. A másik tömeges megjelenést pedig mostanság, tavasszal érzékelhetjük, amikor az áttelelt egyedek kirajzanak.
Akár még jól is jöhet a hirtelen jött meleg
„A hirtelen jött áprilisi nyár akár még vissza is üthet a szempontjukból. Ha a gyors felmelegedés miatt a tartalékaikat egyébként már teljesen felélt állatok ugyanis befejezik a telelést és kirajzanak, viszont még nincsen elég táplálékforrás, s ráadásul közben bejön egy hűvösebb időszak és a növények virágzása megreked, akkor a poloskák egy jelentős része éhen halhat” – árnyalta a képet Kóbor Péter.
Az entomológus szerint ugyan más poloskáknál is megfigyelhető a tömeges telelőhelykeresés, de azért az ázsiai márványospoloskákkal gyűlik meg különösen a bajunk, mert ők előnyben részesítik a lakóházak rejtekeit, repedéseit.
Kutatási eredmények szerint ezek a poloskák egy úgynevezett „telelő feromont” választanak ki ősszel, amelyet a fajtársakat csalogatják, s így gyűlnek össze egy helyre. Ha viszont a poloskák már közel vannak egymáshoz, akkor a csápjukkal dobolva, rezgéseket keltve kommunikálnak. Így rendezik egységgé azt a sűrű csoportot, amely szigetelő és mechanikai védelmet is nyújt, különösen a csoport belső részén lévő példányoknak.
Egyelőre csak a kiskertekben okoznak gondot
A Délkelet-Ázsiából származó inváziós faj első hazai példányait egyébként 2013-ban fogták be a Soroksári Botanikus Kertben, ma pedig egyedszámban már messze felülmúlja az őshonos poloskákat.
A kutató szerint ennek okát a számukra egyre kedvezőbb magyarországi éghajlati viszonyokban kell keresni, ráadásul ebben a régióban nincsenek jelen azok a kórokozók, élősködők, illetve ragadozók, amelyek szabályoznák a populációik egyedszámát.
Az entomológustól megtudtuk, hogy egy közösségi adatgyűjtésen alapuló, még zajló felmérés előzetes adatai alapján Magyarországon egyelőre a kiskertekben okoznak problémát a márványospoloskák.
Ott viszont egyre jelentősebb a kártételük, a paradicsom, a paprika, az alma, az őszibarack és a körte szerepel a céltáblájuk közepén. Az Egyesült Államokban viszont például már dollártízmilliókban mérhető az általuk okozott mezőgazdasági kár.
A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a legszívesebben a már szüret előtt álló gyümölcsöket támadják meg szúró-szívó szájszervükkel.
Ilyenkor a rovarölő permetezés a hosszú kivárási idő miatt már nem segítene, hiszen a gyümölcs megrohadna, mire leszedhetnék a termelők, ráadásul a kutatások szerint e poloskák „elég jól bírják” a különböző permetszereket.
Azt pedig, hogy valamelyik természetes ellenség, például madár vagy rovar „rákapjon a márványospoloska ízére”, nehezíti annak kémiai védekezése. Az állat ugyanis olyan bűzanyagot bocsát ki, ami egyrészt taszító, sőt bizonyos rovarokra mérgező is lehet.
Lesz-e hatásos ellenszer?
Nem véletlen tehát, hogy a kutatók intenzíven keresik a hatékony védekezést ellenük, de hogy mi lesz az általánosan bevethető módszer, még nem látszik. Amint Kóbor Péter kiemelte, a HUN-REN ATK Növényvédelmi Intézetében is folytak kísérletek ezügyben.
Mivel e kártevők a sötét helyeket keresik, egy fűtött fekete dobozt helyeztek ki, amelyben igen nagy számban gyűltek össze e rovarok. Innen azonban még hosszú az út egy költséghatékony, általánosan alkalmazható poloskabefogó kifejlesztéséhez.
És hogy mit tehetünk egyedileg az inváziójuk ellen? Kóbor Péter a jól záródó, erős szúnyoghálót javasolja, de az is hasznos, ha a kertben kiteregetett ruhákat jól kirázzuk, mielőtt behozzuk a lakásba. Az összeporszívózás ugyancsak nem elvetendő: van, aki egy harisnyát tesz a porszívócsőbe, ami szépen összegyűjti a lakásba jutott egyedeket.
Arra kérdésre, van-e valamilyen előrejelzés arra, hogy meddig tudnak még ezek az állatok terjeszkedni, a szakember elmondta, ha nem jelennek meg olyan természetes ellenségeik, amelyek a populációikat szabályoznák, akkor a mostani elterjedtségi szintjük hosszabb távon is „beálltnak” lesz tekinthető. Azaz az elmúlt években tapasztalt méretű rajzások általánossá válnak, ugyanakkor a jelenleginél „erősebb jelenlétük” már nem várható.
Próbaszúrások a bőrünkön
A közösségi oldalakon van, aki arról számol be, hogy az erdőben vagy az udvaron megcsípte egy poloska. Az élősködő ágyi poloska ezen „szokásról” mindannyian tudunk, de vajon létezik-e olyan faj a címeres poloskák családján belül, amelyik emberi vérrel táplálkozik?
A kutató szerint a parkokban előforduló – szintén betelepült – platán csipkéspoloska (Corythucha ciliata) az, amely olykor-olykor próbaszúrásokat végezhet a bőrükön. Ők tehát nem táplálkozási célzattal csípnek belénk, hanem – miután leestek a falevélről – az új területet próbálják így feltérképezni. Az ilyen csípések a poloska emésztőnedvének hatására valóban okozhatnak bőrirritációt.
Segíthet az aszályos időszak
Arra kérdésre, hogy több lesz-e poloska idén, a kutató szerint még nem lehet érdemben válaszolni:
A felszaporodásukat egy kicsit gátolhatják az aszályos nyári időszakok, amikor a lárvák »belesülnek« a bőrükbe, de ezen kívül rengeteg tényező befolyásolja majd, hogy idén mekkora szaporulattal kell számolni.
(Fotó: Peter Schmidt/Pixabay)
