A nyári másodvetésekről már többször írtunk, amelyek nagy előnye a termőterület jobb helykihasználása és a folyamatosabb zöldségellátás. Szinte minden rövid tenyészidejű növényfaj számításba jöhet másodterményként, aminek legfeljebb az egyes fajták hőigénye és a fényszükségletéből adódó naphosszúság- és besugárzás-szükséglete szab határt. Ettől függően vethetők, illetve ültethetők kora tavasszal előveteménynek vagy nyár közepén, ősz elején másodterménynek.
A zsenge burgonya nyári ültetéssel, másodterményként történő termesztését Németország területén közel másfél évszázada kezdték a kalászos növények betakarítása után alkalmazni, innen a sokak által használt elnevezése is, a „tarlóburgonya”. Nálunk sem számít ismeretlennek a módszer, gyorsan átvették a hazai gazdák, bár jelentősége az egyre erősödő importból és az elmúlt évtizedekben épített, korszerű zöldség- és burgonyatárolókból származó jó minőségű árunak tulajdoníthatóan csökkent, kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy majdnem feledésbe merült.
Az elő- és utónövények megválasztásakor különös figyelmet kell fordítani a közös kártevőkre és betegségekre, ami elsősorban a botanikai rokonság esetében, növénycsaládon belüli fajok között áll fenn és okozhat gondot. A burgonya nem kerülhet önmaga és a rokon növények, így például a paradicsom, paprika, tojásgyümölcs után. Nagy figyelmet érdemes a levéltetű elleni védekezésnek szánni, tekintettel arra, hogy a veszedelmes, leromlását okozó vírusok ezeknek a kártevőknek az útján terjednek.
A tarlóburgonya termesztésének lényege, hogy nyáron (június végén, július elején) előnevelés, azaz előcsíráztatás nélkül ültetik el a gumókat. Betakarítása történhet foszlós héjú fejlettségben szeptember végén, október elején, valamint enyhén parásodott héjú állapotban, a nagyobb fagyok beállta előtt, október végén, november elején.
A korábban felszedett zsenge héjú burgonya nedves homok közé rétegezve megközelítőleg újburgonya-minőségben a tél folyamán tárolható és karácsonykor fogyasztható. Ha a felszedését későbbre időzítjük, amikor a héj már beparásodott – ebből adódóan jobban tárolható –, az íze és konzisztenciája a tárolási burgonyáéhoz lesz hasonló, és nem az újkrumplihoz.
Különleges termesztési, illetve tárolási módja, amit az utóbbi évek enyhébb téli időjárása is lehetővé tesz, a termesztés helyén, téli fagyvédő takarással történő átteleltetés, így akár márciusáig is a talajban tartható a termés. Azonban az ilyen tárolási körülményekből adódó gyengébb minőség és nagyobb veszteség miatt kevesen alkalmazzák.
A másodvetésű burgonya ültetésének ideje adott, de a felszedés időpontja lehet különböző, aminek megfelelően íze és tárolhatósága nagymértékben eltérő.
Termesztési feltételek
A tarlóburgonya termesztése mint másodhasznosítási lehetőség elsősorban kisüzemekben, családi gazdaságokban jöhetne számításba mint jövedelemkiegészítő tevékenység, ahol az öntözés és a talajfeltételek a burgonya számára adottak.
A túl késői, azaz júliusi végi vagy augusztusi vetés már nem alkalmas a megfelelő minőségű és gumóátmérőjű „újkrumpli” termesztésére, ilyen esetben csak apró, néhány centiméter átmérőjű termések fejlődnek.
A nyári vetésnek a fővetésű tavaszival szemben több előnye is van, könnyebb a növényvédelme, tekintettel a kevesebb kártevőre, valamint kórokozó gombákra és baktériumokra.
A nyár végi, őszi, rövidebb nappalok és az alacsonyabb hőmérséklet is elősegíti a termésképződést, ugyanis a burgonya gumóképződés tekintetében rövidnappalos növénynek számít. A hosszú nappalok a gazdasági értelemben vett termésnek, azaz a rövid szártagú, megvastagodott hajtásképletnek, a gumóknak – más néven sztólóknak – a kialakulását késleltetik. Rövidebb nappalok és alacsonyabb hőmérsékleti körülmények között a gumóképződés folyamata gyorsabban megy végbe, ami a sztólók megnyúlásával és a keményítő felhalmozódásával kezdődik.
Elfogadható termésmennyiség és jó minőség csak öntözött körülmények között, homokos vályog- és vályogtalajokon várható, amelyet az előnövény után 15-20 cm mélyen fellazítanak, és az ültetés előtt kicsit ülepedni hagynak. A tarlóburgonya vetése a nyári nagy melegben és szárazság idején történik, szemben a tavaszi vetéssel, így a csapadékos évjáratokat leszámítva jelentős mértékű vízpótlásra szorul.
Ültetés és ápolás
Kézenfekvő megoldásnak számítana, ha az az évi korai termesztésből származó, galambtojás nagyságú, 60-70 grammos gumókat használhatnánk fel szaporításra, de ezek fajtától függően 70-180 napos nyugalmi állapotban vannak, ebből adódóan kihajtásra képtelenek. Ezért ültetésre – van, ahol vetésnek nevezik – az előző évi tárolt burgonyát célszerű felhasználni.
A gumókat 75 cm sor- és 25-30 cm növénytávolságra, valamint a talaj kötöttségétől függően 5-8 cm mélyre javasolt ültetni. A lombozat 2-3 hét után jelenik meg, és kellő talajnedvesség esetén 10-14 nap után eléri a 15-20 cm-es magasságot. Ekkor szükséges feltölteni, azaz 10 cm vastag földréteget húzni a növények köré, ami a gumóképződést elősegíti. A művelet egyúttal lehetőséget kínál a fejtrágyaként adott műtrágyák bedolgozására, valamint a gyomok irtására is. A töltögetést körülbelül 3-4 hét után, 25-30 cm magasságban meg kell ismételni.
Szedés
A felszedés időpontját a termesztés célja határozza meg. A termés felszedésével az első fagyokig érdemes várni, ugyanis a gumók tovább gyarapodnak, és a héjuk is parásodik. Szeptember végén, október elején különleges minőségű, foszlós héjú, zsenge állagú, de nem tárolható, azonnali fogyasztásra alkalmas gumók takaríthatóak be. Karácsony körüli fogyasztásra, gyengén parásodott héjú állapotban, október közepén érdemes betakarítani, hosszabb ideig történő tárolásra azonban csak október végén.
A zsenge héjú burgonya nedves homok közé rétegezve közel újburgonya minőségben rövid ideig tárolható és karácsony táján fogyasztható.
Fotó: Pixabay
