Mit jelent valójában a kerti biodiverzitás? Mert sokfelé használt szó, akárcsak a fenntarthatóság, de a valós mélysége nagyon kevésszer kerül előtérbe.
A biodiverzitás a kertben egy nagyon jó vitaindító téma is lehetne, ha valahova parázs témaként be akarnánk dobni. Miért? Mert a legtöbb kertészkedő azt gondolja, hogy a biodiverzitás önmagában annyit jelent, hogy sokféle, kesze-kusza növényt, adott stílusban elültetünk, és már minden oké is.
Biológiai sokszínűség és kerti biodiverzitás
Odáig az elmélet stimmel, hogy sokféle növényt kell egy kertbe úgy beletenni, hogy az biodiverznek legyen mondható. De vajon adódik-e rögtön a kérdés: minden növény mehet? Vagy van a választásban logika? Vásároljon csak a szemünk, és attól, hogy szép, már biodiverz is lesz?
A valódi biológiai sokszínűség ott kezdődik, hogy a növények, állatok (és az ember) beleilleszthető rendszerként jelennek meg az adott tájegységen, környezetben. Tehát egy mediterrán kert mondjuk a Mátrában aligha lesz valóban biodiverz, maximum sokféle mediterrán növény lesz benne. De nem fogja kielégíteni a környezetében élő állatok igényeit.
Korábban írtam már a tápnövényekről, az egymást segítő növényekről, a növényvédelmi egyensúlyról, a rovarbarát kertről (szándékosan nem beporzóbarát kertet írtam). Ilyenkor növényválasztásnál bizony ezt is figyelembe kell venni!
Emellett a talaj és a talajélet sem utolsó szempont. Mert nyilván jogunk van pálmafát ültetni Mátraházára. Csak kérdés ilyenkor az, hogy az ottani talaj mikroközössége vajon „mit szól hozzá”?
Mivel minden növényhez tartozik egy végeláthatatlan talajélet, mikorrhizafonalak, millió biológiai folyamat, így a helyi adottságokba a talaj és a kerti mikrokörnyezet is beletartozik. Emiatt például, ha kertet kell tervezzek bárhol, akkor az első kérdésem az, hogy tudjuk-e pontosan, hogy ott milyen talaj van?
Divatnövények káoszában
Ez is egy parázstéma, de muszáj újra megemlíteni. Sosem hagy nyugodni, hogy jön egy nagyhangú bárki és mindenkinek ajánl növényt a kertjébe. Minden kertbe ugyanazt. Közben nekem az alföldi homokra, vagy a Kedves Olvasónak a Bakonyba, vagy épp egy másiknak az Alpokba nem lesz ugyanaz a növény való. És nem a növénnyel van a baj, hanem a növény igényeivel és a kertünk alapvető tulajdonságainak nem egyezőségével.
És így ki lehetne bővíteni a témát abba az irányba, hogy ha nekem homoktalajom van, akkor más talajéletem van itt, mint másnak az Alpokban. Van átfedés, de messze nem annyi, mint kellene egy szép, de igényesebbnek mondható növény esetében.
Ugyanígy, ha megnézünk egy rovarász térképet, akkor látjuk hamar, hogy mennyire más rovarfajok lehetnek jellemzők egy-egy tájegységen. Levéltetű, poloska lesz mindenhol, mert az olyan mint a muslica, hogy “csak úgy terem a semmiből” (ez a vicc része). Egy barna medvelepke viszont sokkal ritkább faj, és bár jellemző a Kiskunságra, az ország kevés részén fordul elő, mert a tápnövényei máshol nem fordulnak elő általánosan.
Hogy függ össze a valódi biodiverzitás és a kert?
Mielőtt bárki felhorkan: ez nem jelent ronda kertet? Nem, sőt, azt mondom, hogy inkább természetközelibb növényeket jelent(het), de lényegében arról van szó, hogy a szépség mellett egyéb szempontokat is figyelembe illik venni. Például kiemelt figyelmet kell(ene) szentelni a beporzó rovaroknak, a hasznos egyéb rovaroknak is, hogy számukra tápnövény, élettér is legyen, ne csak a mi szemünket gyönyörködtessük.
Ha őszintén tudni akarjuk, hogy a saját kertünk hogyan áll ezen a szinten, akkor egy kellemes nyári napon, amikor minden virágzik menjünk ki a kertünkbe és figyeljük meg, hogy mely növényeken látunk rovarokat! Sokszor meg fogunk döbbenni, hogy a nagyon kedvelt hortenziákon alig járkál bárki is, míg egy menta virágán, egy kokárdavirágon vagy nyári orgonán csak úgy hemzsegnek a rovarok.
Kiemelt kép: Pixabay
