Két évszázada jött létre a Franck pótkávégyártó üzem, amely nem igazán volt magyar, bár termékei az Osztrák-Magyar Monarchia területén gyorsan nagy népszerűségre tettek szert.
„A boltokban pótkávé, frankkávé, cikória és fügekávé néven árusított készítmények igen különböző növényi részekből készülnek. Ezeket először fölaprózzák, megpörkölik, majd durvább és finomabb porrá őrlik. Ilyen formában kerülnek forgalomba, és főként a valódi kávé, vagyis a babkávé részleges vagy teljes helyettesítésére szolgálnak” – Windisch Rikárd, a gazdasági akadémia rendes tanára 1922-ben foglalta össze így a pótkávék családjáról a legfontosabb tudnivalókat.
Erre és számos más érdekes információra bukkantam, amikor a közelmúltban hazánkban gyártott koffeinmentes ital, a Franck kávé nyomába eredtem.
A névre először akkor bukkantam, amikor a Planta teáról gyűjtöttem hasonlóan érdekes információkat. Egy beszámoló szerint, ahogy a Planta, úgy egykor, nem is olyan régen, ez is a mindennapok része volt Magyarországon.
Kezdődjön hát a történet, ehhez azonban jócskán vissza kell lépnünk az időben.
Európába, ahogyan számos dokumentum is igazolja, a kávé az Oszmán Birodalom területéről érkezett. A 17. században már ismerték, de magas ára miatt nem terjedt el széles körben, és sokáig inkább gyógyszerként használták.
A nyugat-európai országokban a 18. század kezdetétől jelentősen megnőtt a kereslet a különféle kávétermékek iránt. Egy német kereskedelmi vállalkozás nemcsak a kávé kereskedelmében, hanem a pótkávé előállításában is kiemelkedett, ez volt az 1828-ban Johann Heinrich Franck által létrehozott első pótkávégyártó üzem.
A Németországban található Vaihingen település volt az, ahonnan a vállalkozás elindult hódító útjára. Termékei kedvező fogadtatásra találtak az Osztrák-Magyar Monarchia országaiban, így Magyarországon is.
A családi vállalkozás az alapító halála után is gyors ütemben terjeszkedett: először Németországban, majd Ausztriában hoztak létre újabb üzemeket. A Franck név először 1879-ben tűnt fel az Osztrák-Magyar Monarchia területén, Linzben, ahol felépítette hatalmas pótkávégyárát, amely képes volt ellátni a Monarchia jelentős részét.
A folyamatosan növekvő kereslet tudatában 1888-ban Kassán, Magyarországon is nyitottak egy üzemet, ahol 235 munkavállalót foglalkoztattak, majd Budapest és Nagykanizsa után Mosonszentjánoson is létrejött a cikóriafeldolgozó és pótkávégyártó üzem.
A pótkávégyártás és -forgalmazás fellendülése nem volt véletlen, hiszen a pótkávénak számos előnye volt a korabeli fogyasztók számára: elsősorban az ára, amely jelentősen alacsonyabb volt az eredeti kávéhoz képest.
A valódi kávé ára már az első világháború előtt is magas volt, ezt követően pedig csak fokozódott. Sokan ezért nem tiszta pörkölt kávéból készítették az italukat, hanem csak egy bizonyos mennyiségű őrölt pörkölt kávét, illetve megfelelő mennyiségű pótkávét használtak.
A háború alatt folyamatosan csökkent ebben a mixben a felhasznált kávé mennyisége, miközben a pótlékok aránya egyre nőtt. Sokan pedig egyáltalán nem engedhették meg maguknak a kávét, így tisztán pótkávéból készült italokat fogyasztottak. A pénzhiány mellett az egészségvédelem is szerepet játszott a sikerben, hiszen a gyerekek és a magas vérnyomással küzdők is gond nélkül ihatták a majdnem-kávét.
De miből készültek ezek a pótkávék?
A szükség hihetetlen találékonnyá teszi az embert, ezt igazolja az is, hányféle alapanyagból igyekeztek a kávé ízének megfelelő, vagy ahhoz hasonló ízt előállítani. Windisch Rikárd a hazánkban felhasznált alapanyagok széles tárházát a következőképpen foglalta össze:
„Nálunk készítenek pótkávékat gyökerekből és más egyéb – cukortartalmú – növényi részekből is. Ilyenek a cikória gyökere, a cukorrépa és más répaféleségek, továbbá a füge termése, a datolya és a szentjánoskenyér.
A cukorrépát, a cikória gyökerét kiszedése után jól megmossák, szeletekké felaprózzák, és megszárítják. Utána éppen úgy megpörkölik, mint a babkávét, finomra megdarálják, és a pótkávé készen van.
A száraz koszorúfügét feldarabolják, barna színűre megpörkölik és megdarálják. Így készül a fügekávé. Nálunk sok pótkávét készítenek lisztes magvakból, például rozsból, árpából, búzából, babból, lencséből, borsóból és tölgymakkból.
A búza, a rozs, az árpa és a többi felsorolt magvak megpörkölve és megdarálva szolgáltatják azokat a pótkávékat, amelyek búza-, rozs- és árpakávé néven kerülnek forgalomba. Ma ezek árpa-, búza-, rozsmalátakávé néven vannak forgalomban, hiszen ezekből a magvakból előzetesen malátát készítenek, és ezt pörkölik meg.
A mondott magvakból a maláta úgy készül, hogy vízbe áztatjuk a malátakészítésre szánt magvakat mindaddig, míg kellően meg nem áznak. Az áztatóvizet időnként változtatjuk. A beáztatott magvak malátává úgy alakulnak, hogy hűvösebb helyen kicsíráztatjuk ezeket.
Amikor a kibújt gyökércsíra hossza elérte a szem hosszának kétszeresét, a maláta készen van. A kicsírázott szemeket vékony rétegben elteregetve megfonnyasztjuk, majd megpörköljük. Így készül az árpa-, búza- és rozsmalátakávé.”
A legismertebb: a Franck
Visszatérve a kezdetekhez, a Franck gyárak megépítése és ezzel együtt az új növény, a cikória elterjesztése sokak számára jelentett megélhetést akkoriban Magyarországon. Mosonszentjánoson az üzem ma is létezik, némileg hányatott sorssal a háta mögött.
A két világháború közti időszak a fellendülésé volt, hiszen a kávébab nehezen beszerezhető és igen drága volt. Csodával határos módon a gyár a második világháborút épen átvészelte. Az ebben az időszakban készült termékek, mint például a Káró, az Enriló és a Szent István márkanevek talán sokak számára ismerősen csengenek.
A háború után, 1949-ben történt államosítást követően a cég a Magyar Édesipari Vállalaton belül a budapesti Zamat Keksz- és Ostyagyár gyáregységeként tevékenykedett. Az üzem 1950 és 1956 között kizárólag cikóriaaszalással foglalkozott, miután a kávégyártáshoz szükséges berendezéseket leszerelték és Budapestre szállították.
A Magyar Édesipari Vállalat 1971-es átszervezésekor a gyáregység a Győri Keksz- és Ostyagyárhoz került. A termékpalettája jelentősen szélesedett: 12-féle pótkávé mellett további 44-féle édesipari terméket is előállítottak, mint például teaízesítőt, krémporokat, cukorkát és pörkölt mogyorót.
A rendszerváltást követő privatizáció során, 1991-ben mindez a Győri Keksz- és Ostyagyárral együtt a United Biscuits birtokába jutott. Az angol tulajdonos a profiljába nem illeszkedő gyáregységet értékesítette, így a neves cég 1994-ben magyar-svájci tulajdonba, majd 2021-től teljesen hazai tulajdonban került, és MULTI-CIKÓRIA Kft. néven működik.
Ha drogériákban, élelmiszerboltokban a CICOBELLO és Maci névvel találkozunk, akkor ennek a nagy múltú gyárnak a termékeit üdvözölhetjük bennük. Ezenkívül a MULTI-CIKÓRIA Kft. előállít és értékesít olyan félkész termékeket is, mint például a pörkölt cikória vagy a pörkölt malátaliszt.
A felhasznált alapanyagok
A cikória széles körben elterjedt Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Amerikában, és a mediterrán régióban őshonos növénynek számít. Az Asteraceae család tagja, hazánkban a vad változata, a katángkóró is megtalálható.
Az első évben karógyökeret és levélrózsát fejleszt, míg a második évben magszárat nevel. A magjai 2-3 mm hosszúak, és körülbelül 1 mm-es bóbita található rajtuk. Ezermagtömege 1-1,2 g, ami azt jelenti, hogy 1 kg-ban 40-45 ezer mag található.
A csírázóképességét 4-5 évig megőrzi. Jelenleg két fő típusa és felhasználási módja alakult ki: az egyiket a gyökérért, míg a másikat a levélért termesztjük. A gyökércikória pótkávéként, míg a levélcikória zöld vagy halványított salátaként kerül felhasználásra.
A cikória népszerűsége napjainkban újra megnőtt, mivel az elmúlt évtizedek modern analitikai és klinikai kutatásai bizonyították, hogy olyan anyagokat tartalmaz, amelyek táplálkozási és orvosi szempontból is jelentősek.
A legfontosabb összetevője a polifruktozán/inulin, amelyet természetes élelmiszeralkotóként a diétás rostok között tartanak számon. Tehát kedvezően befolyásolja a vastagbél mikroflórájának egészséges összetételét és funkcióját, az ásványi anyagok felvételét, valamint a zsír- és szénhidrát-anyagcserét, és támogatja az immunfunkciókat.
A szervezetbe jutva az inulin teljes egészében a vastagbélbe kerül, ahol a hasznos mikroorganizmusok, mint a Bifidobacterium és Laktobacillus teljes mértékben lebontják és hasznosítják. E mikroorganizmusok elszaporodása gátolja, illetve elpusztítja a szervezetbe került patogén kórokozókat, mint például a Salmonella vagy Listeria.
