Az éghajlatváltozás globális hatásai egyre súlyosabb kihívások elé állítják a mezőgazdaságot, és különösen azoknak a növényeknek a termesztését, amelyek alapvető élelmiszereink közé tartoznak. Ilyen növény a burgonya (Solanum tuberosum L.) is, amely a világon az egyik legfontosabb nem gabonaféle haszonnövény.
Tápértéke, könnyű feldolgozhatósága és a viszonylag gyors növekedési ciklusa miatt a burgonya sok országban nélkülözhetetlen élelmiszerforrás. Szerepe kiemelkedő a világ élelmezésbiztonságában, hiszen a burgonya magas tápanyag- és energiatartalmával sok millió ember számára biztosít alapvető táplálékot.
A klímaváltozás azonban új, eddig nem tapasztalt problémákat idéz elő: a globális felmelegedés, az egyre gyakoribb extrém időjárási jelenségek, a kiszámíthatatlan csapadékeloszlás, valamint a hőmérsékleti szélsőségek mind veszélyeztetik a burgonya sikeres termesztését.
Magyarország a burgonyatermesztés déli határán helyezkedik el, tőlünk délebbre csak a magasabban fekvő, hegyvidéki területeken lehet sikeres a termesztése. Ez a tény azonban magával hozza azt, hogy a hagyományosan hűvös és mérsékelt klímát kedvelő burgonya érzékenyen reagál a túlzott melegre és a vízhiányra, így a termesztési feltételek változása komoly kihívás elé állítja hazánkban a burgonyatermesztő gazdákat.
Fokhagyma, hagyma, burgonya, cékla, édesburgonya termesztéséhez keres megfelelő gépeket? Az Alfa-Gép Kft. széles kínálatáért KATTINTSON A KÉPRE!
Környezeti igénye
Éghajlati igényét tekintve a burgonya a hűvösebb, egyenletes csapadékeloszlású klímán érzi igazán jól magát, mivel nagy vízfogyasztó növény. Vízigényének fedezésére 500-600 mm csapadék szükséges, aminek nagy részére a legmelegebb hónapokban kell, hogy érkezzen, vízszükséglete ekkor már elérheti a 300-350 mm-t is. Ennek megfelelően a burgonya igen érzékeny a vízstresszre a sekélyen elhelyezkedő gyökérzete miatt.
A burgonya hőmérsékleti optimuma 15-21 °C közé esik. Ennél alacsonyabb vagy magasabb hőmérséklet akár jelentősebben is visszafoghatja a növény fejlődését, csökkentve az egy hektárról realizálható gumótermés mennyiségét is.
A vetőgumó a csírázását 7-8 °C-os talajhőmérsékleten kezdi meg. Tenyészidőszakra vetített teljes hőösszeg-igénye közepesen magas, kb. 1300-1500 °C, ami természetesen fajtától és éréstípustól függően változhat.
Asszimilációja +2-5 °C alatt és 40 °C felett leáll, azaz hidegstressz, illetve melegstressz hatására leáll a zöldtömegképzés és/vagy a gumó fejlődése (Pepó, 2019). A burgonya termesztése a lazább szerkezetű, jó tápanyag- és vízgazdálkodású, enyhén savanyú, vagy semleges kémhatású talajokban optimális.
A környezeti igények természetes módon határozzák meg a hagyományos burgonyatermesztő körzeteinket, mint Bács-Kiskun, Pest, Szabolcs-Szatmár-Bereg vagy Somogy vármegye. Az utóbbi 20 évben azonban ezek a körzetek jelentősen átalakultak, a súlypontok áthelyeződtek.
A legnagyobb burgonyatermesztő körzetekben drasztikusan, átlagosan 90%-kal visszaesett a betakarított terület, egyedüli kivétel ez alól Csongrád-Csanád vármegye (KSH, 2024). A legnagyobb csökkenés (95% felett) Tolna, Baranya, Somogy, és Nógrád vármegyékben történt. Országosan a teljes betakarított vetésterület 2000-hez képest a negyedére esett vissza.
A burgonyát egyre több hő éri
A HungaroMet Zrt. (korábban OMSZ) homogenizált, rácsponti adatait (www.met.hu) felhasználva megvizsgáltuk a burgonyát érő hőmérsékleti hatásokat évtizedes bontásban 1971 és 2023 között Magyarország területén.
Először kiszámítottuk, hogy az optimális hőmérsékleti tartomány (16-21 °C között) a tenyészidőszak hányad részében állt fenn. Az első két évtizedben a tenyészidőszak kb. felében megfelelő hőviszonyok uralkodtak, azonban főként a 2000-es évek elejétől először a délkeleti országrészben, majd onnan kiindulva egyre nagyobb területen 40% alá csökkent azon napok aránya, amikor a hőmérséklet a burgonya fejlődése szempontjából a kedvezőbb intervallumba esett.
Ennek az optimális hőmérsékleti tartományból való eltolódásnak azonban valahol realizálódnia kell. Éppen ezért kíváncsiak voltunk arra, hogy a gumóképződést gátló hőmérsékleti tartomány aránya (> 26 °C, Radics 2007) milyen irányba és mennyire tolódott el.
Ebben a vizsgálatban már fontos volt megkülönböztetni az egyes éréscsoportokokat, hiszen a rövidebb tenyészidejű burgonyák elkerülhetik a nyár legmelegebb és legszárazabb periódusait.
Gyakorlatilag a Dunántúl északi, nyugati és somogyi részét, valamint az Északi-középhegység térségét kivéve mindenhol jelentősen megemelkedett azon napok száma a tenyészidőszakban, amikor a burgonyát már kisebb-nagyobb fokú hőstressz éri.
Ha egy középkései burgonyát nézünk meg, aminek a tenyészideje belenyúlik az augusztusba, akkor még inkább láthatjuk az elmúlt évtizedek melegedő tendenciáját. Főként a délkeleti országrészben, illetve a Duna déli szakaszának környezetében, és a Dél-Dunántúlon nőtt meg a burgonya számára már túl meleg, ún. hőstresszes napok aránya, főként a 2011–2023 közötti kicsit több, mint egy évtizedben.
Ez a melegedő tendencia, főként az elmúlt néhány év tapasztalatát is figyelembe véve, és a klímamodellek eredményeit is segítségül hívva azt mondhatjuk, hogy a jövőben is valószínűleg folytatódni fog. Természetesen ez nem zárja ki egy-egy kedvező évjárat fellépését, megjelenését.
dr. Somfalvi-Tóth Katalin
MATE, Növénytermesztés-tudományok Intézet, Kaposvári Campus
A cikk teljes terjedelmében az Agrofórum 2025. januári számában olvasható.
