A jól megtervezett vetésforgó fenntartja, sőt javítja a talaj termékenységét és növeli a termesztett növények hozamát. Célja, hogy megszakítsa vagy megzavarja a kártevők és betegségek életciklusát, és mérsékelje a gyomok alkalmazkodását a termesztett növényfajokhoz.
A megfelelő vetésforgó lehetővé teszi az alkalmazott műtrágyák és növényvédő szerek mennyiségének csökkentését, javítja a talaj tulajdonságait, és hozzájárul a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségéhez, sokszínűségéhez és fenntarthatóságához.
Adott esetben a szójababot is tartalmazó vetésforgórendszerekbe téli takaró- és köztes növényeket (főként gabonaféléket, például rozst, árpát és zabot) is be lehet vonni a talajvédelem, a tápanyagok és a vízkészletek javítása érdekében. Ez az év során a gazdálkodási műveletek számának növekedéséhez vezethet, de végső soron a vetésforgó valamennyi növénye számára előnyös lesz.
A szójabab és a vetésforgó
A Danube Soya szerint, egy parcellán a vetésforgóban a szóját legalább három év szünettel termesszék. Ez önmagában nem zárja ki a szójabab önmaga utáni termesztését ugyanazon területen, de utána elegendő szünetet kell tartani.
Ez az eljárás ugyan pozitívan befolyásolja a második szójababvetés gümőképződését, de ezt követően három év szünetet kell tartani a szójabab termesztésében, illetve a közös betegségek (napraforgó, repce) gazdanövényei között.
Gondosan válassza meg a szójabab elő- és utóveteményét!
Nem minden elővetemény felel meg a szójababnak. Kockázatos előveteménynek számít a napraforgó és a repce, mivel ugyanazokat a betegségeket kaphatják meg, mint a szója. Azokat a táblákat, ahol fehérpenész előfordulását regisztrálták, a következő 5-6 évben célszerű elkerülni a szója termesztését.
Általánosságban elmondható, hogy az aprómagvas gabonafélék jó előveteményei a szójának. Korán betakarításra kerülnek, így elegendő idő áll rendelkezésre a talaj pihentetésére. Jó előveteménynek számít a kukorica is, feltéve, hogy a szárakat felaprítják és a területet jól felszántják. Ami a többi hüvelyes növényt illeti, ezek kevésbé alkalmasak a szója előveteményének.

Ez nemcsak a gyakori betegségek miatt van így, hanem azért is, mert a visszamaradó nitrogén hasznosabb más növények számára. Egy másik előnyös gyakorlat az őszi takarónövények vetése (vegye figyelembe a kukorica gyomirtó szerekre vonatkozó korlátozásokat). A szójababot követő kultúraként ajánlott az őszi gabonafélék, mint például az őszi búza, mivel ezek eredményesen hasznosítják a talajban maradt nitrogént.
Időnként korlátozó tényezőt jelentenek bizonyos gyomirtó szerek, különösen a széleslevelű gyomok ellen talajba juttatott gyomirtó szerek negatív átviteli hatásai, amelyek veszélyeztethetik a kukorica utáni szójatermesztést. A vetésforgó megtervezésekor általában ajánlott figyelembe venni a gyomirtó szeres vetéskorlátozásokat. Az ilyen gyomirtó szerek közé tartoznak többek között a következők: klopiralid és nikoszulfuron.
Elsődleges talajművelés
Amennyiben az elővetemény aprómagvas gabona, a gabonaszárat 15 cm mélyen kell beszántani a talajba, vagy a nehéz tárcsával 12 cm mélyre kell belekeverni a talajba. A szántást általában a betakarítás után, késő nyáron vagy kora ősszel végzik.

A késői betakarítás és a nagy mennyiségű növényi maradványok (kukorica) megnehezíthetik az elsődleges talajművelést. Ha a betakarítás során még nem történt meg, akkor a kukorica maradványokat fel kell aprítani.
Az ajánlott talajművelési mélység legfeljebb 30 cm annak érdekében, hogy a növényi maradványok elérjék a megfelelő lebomlást lehetővé tevő szántási mélységet. Könnyebb talajok esetében az elsődleges talajművelés tavasszal is elvégezhető.
Ezen túlmenően léteznek különböző rendszerek a csökkentett talajművelésre, mint például az őszi rozs állományokba történő közvetlen vetés. Jelenleg, a csökkentett talajművelési technikák (gépek, műtrágyák stb.) fejlődésével a szójatermesztés a talajmegújító talajművelés mellett is folytatható.
E talajművelési rendszer alkalmazása pozitív hatást gyakorolhat a környezeti összetevőkre, energiamegtakarítást, ellenőrzött üvegházhatású gázkibocsátást, csökkentett eróziót, valamint a tápanyagok és növényvédő szerek elfolyásának csökkenését eredményezheti.
A konzerváló talajművelést azonban gondosan meg kell tervezni, a negatív mellékhatások minimalizálása és a növényvédelmi ráfordítások (növényvédő szerek) csökkentése érdekében. Ahhoz, hogy a gazdák a talajmegújító talajművelést teljeskörűen alkalmazzák, a növényi maradványokat sikeresen kell kezelniük.
A sekély talajművelés – amelyet a termény betakarítása után végeznek – arra szolgál, hogy beleforgassa a növényi maradványokat a talajba, és megakadályozza a tápanyag- és vízveszteséget. Amikor a szóját konzerváló talajműveléssel termesztik, a magok csírázása meglehetősen nehézkesen megy végbe mind a tömörödött talajban, mind a sok növényi maradványt tartalmazó talajban.
A magágy előkészítése
A sikeres szójabab termesztésének kulcsa, hogy 5-6 cm vastag, meleg és nedves talajréteg álljon rendelkezésre. Az egyenletes magágy előkészítése lehetővé teszi a mag és a talaj közötti szoros kapcsolatot. Ez biztosítja a meleg és a nedvesség egyenletes áramlását, ami szükséges ahhoz, hogy a kelés nagyjából egy időben történjen, és később optimális állomány alakuljon ki.
A minőségi magágy-előkészítés emellett az egyenletes vetésmélységet is biztosítja, ám nem tudja orvosolni az elsődleges talajművelés során elkövetett hibákat. Még ha a talaj felszíni rétege sima is, a mélyebb rétegek egyenetlenek maradhatnak. Ez nehézségeket okozhat a kelésben, ami a fiatal növények gyökeresedését még nagyobb kihívás elé állítja.
A magágy-előkészítést többnyire kétszer végzik el. Az első alkalom kora tavaszra esik, amikor a talaj elég száraz ahhoz, hogy megakadályozza a tapadást és a tömörödést.
Az első magágy-előkészítést nem szabad túl későn végezni, amikor a talaj már kiszáradt, mert ez csökkenti mind a magágyréteg egyenletességét, mind a nedvességtartalmat. A műveletet a lehető legkevesebb menetben és a munkagépek kombinálásával ajánlott elvégezni.
A második magágy-előkészítést közvetlenül a vetés előtt kell elvégezni. A megfelelő technika finoman göröngyös talajréteget eredményez. A művelet gyomirtásra, valamint gyomirtó szerek és ásványi műtrágyák kijuttatására is használható.
Az elsődleges talajművelésnek és a magágy-előkészítésnek összhangban kell lennie a parcella sajátos követelményeivel, a talajtípussal, az időjárási viszonyokkal, a rendelkezésre álló gépekkel, valamint más releváns tényezőkkel.
Az elsődleges talajművelés és különösen a magágy-előkészítés fontos szempontja a talajművelésből eredő vízveszteségek korlátozásának. A megfelelő vízellátás különösen fontos a szójabab kelése szempontjából, ami a szárazabb régiókban kulcsfontosságú kérdés.
(Forrás: https://www.donausoja.org/wp-content/uploads/2022/02/Best_Practice_Manual_update_final.pdf)
Fordította: Juhász Anita
Képek: Pixabay