A méhhotel egy mesterségesen kialakított rovarszálló, amely elsősorban magányosan élő méhfajok és más hasznos beporzók számára kínál költő- és telelőhelyet.
A legismertebb lakói közé tartoznak a kerti szabóméhek (Megachile spp.), a vörös poszméh (Bombus lapidarius) és a bundásméh (Anthophora plumipes).
Ezek a fajok nem élnek társas életet, mint a háziméh. A méhhotel segít abban, hogy megtalálják a számukra szükséges védett üregeket – különösen olyan környezetben, ahol a természetes élőhelyek eltűntek vagy feldarabolódtak.
Milyen méhhotelt válasszunk?
A piacon kapható méhhotel kínálat rendkívül változatos, de nem minden eszköz alkalmas valódi rovarok befogadására. A választásnál figyeljünk az alábbi szempontokra:
- Anyaghasználat: A legjobb, ha természetes, kezeletlen fából, nádból vagy bambuszból készült. A fém vagy lakkozott felületek kerülendők.
- Méret és mélység: A fészeküregek legyenek 8-10 cm mélyek, 3-10 mm átmérőjűek – a különböző méretű fajok különböző üregeket keresnek.
- Simára csiszolt lyukak: A repedezett vagy szálkás nyílások megsérthetik a rovarokat, ezért mindig ellenőrizzük a furatok minőségét.
- Előtető: Segít megóvni a bejáratot az esőtől.
Kerüljük azokat a „dekorhotelszerű” darabokat, amelyek inkább esztétikai célokat szolgálnak, de nem biztosítanak valódi élőhelyet!
Hová tegyük a méhhotelt?
A méhhotel elhelyezésének kulcsfontosságú szerepe van abban, hogy valóban használatba vegyék a beporzók:
- Napos, meleg fekvés: A déli vagy délkeleti tájolás ideális, hiszen a rovarok a meleg, napos helyeket kedvelik.
- Szél- és esővédett hely: Fontos, hogy ne legyen kitéve folyamatos nedvességnek. A tető és az emelvény segíthet ebben.
- Stabil rögzítés: A méhhotelt legalább 1 méter, de inkább 1,2-1,5 méteres magasságban, stabilan rögzítve helyezzük el.
- Közel virágzó növényekhez: A közeli virágos növények biztosítják a nektár- és virágporforrást. Vadvirágok, fűszernövények és dísznövények is alkalmasak.
Fontos, hogy a méhhotel ne legyen sűrű növényzetbe rejtve, mert a rovarok nehezebben találják meg a bejáratot.
Kik költözhetnek bele?
Bár méhhotelnek nevezzük, lakói között nemcsak méhek, hanem más hasznos rovarok is előfordulhatnak. Ilyenek például a gubacsdarazsak és a fürkészdarazsak, amelyek közül sok a levéltetvek természetes ellensége. A zengőlegyek és a fátyolkák szintén hasznosak: vagy beporzóként, vagy kártevőirtóként járulnak hozzá a kert egészségéhez.
A hasznos rovarok mellett előfordulhatnak kevésbé kívánatos lakók is, mint például pókok vagy hangyák, de ezek jelenléte nem mindig problémás – részei az ökoszisztémának.
Mikor és hogyan érdemes karbantartani?
A méhhotelt évente egyszer, tél végén érdemes átnézni és szükség esetén kitisztítani. A túlzott „rendrakás” azonban árthat, mert megzavarhatja a még fejlődő bábokat. Tavasszal, mielőtt a méhek megindulnak, távolítsuk el az elhasználódott anyagokat! Ne használjunk vegyszereket vagy fertőtlenítőket! Ha egyes részek penészesednek, cseréljük ki őket!
A mesterséges szállások 2-3 év után általában tönkremennek – ilyenkor érdemes újat kihelyezni.
Miért fontos a méhhotel a kert ökológiájában?
A beporzórovarok eltűnése világszinten aggasztó tendencia. Az Európai Unió beporzóvédelmi stratégiája szerint a magányos méhek populációja 30-40%-kal is csökkenhetett az elmúlt évtizedekben. A méhhotel kihelyezése egy egyszerű, de hatékony eszköz lehet a fajmegőrzésben.
A kerti méhhotel segít fenntartani az ökológiai egyensúlyt. Növeli a beporzás hatékonyságát, javítja a gyümölcshozamot és csökkenti a kártevők számát a természetes ellenségek révén.
Képek: Pixabay
