Egyéb szakmai közlemények

Miért titkolják az örökerdők valódi erejét?

Agrofórum Online

Ahogy a lékek optimális számáról folyó szelíd vitát hallgatom – amelyről némileg elterelte a figyelmemet a lábamnál megjelenő levélszínű béka –, azon gondolkodom, hogy milyen remek dolog is az, hogy Laczkó Péter nemcsak az örökerdő barátja, hanem az enyém is, és a meghívók küldése közben gondolt rám. Így ugyanis itt lehetek az Északi-középhegységben, Magyarország legnagyobb örökerdő üzemmódban kezelt magánerdejében. Ahol az erdőkezelési mód nem eredményez vágásterületet, kíméletes az erdei élővilág számára, fenntartja az erdő belső klímáját, mindemellett pedig – cseppet sem elhanyagolható módon – gazdaságilag is működő modell.

Azok számára, akik hozzám hasonlóan nagy lelkesedéssel üdvözölnek minden klímabarát kezdeményezést, túráznak, kirándulnak a hazai erdőkben, ám elhanyagolható tudással rendelkeznek az erdőgazdálkodásról, jöjjön egy rövid, de igen lényeges szakmai gyorstalpaló, amelyen én is átestem ideérkezésem előtt.  Azok pedig, akik álmukból felverve is pontosan felmondják az olyan alapfogalmakat, mint örökerdő, Pro Silva, szálalás, nyugodtan ugorjanak.

Alfred Möller (1860–1922) német erdészkutató volt az, aki megalkotta az örökerdő fogalmát. Fő célkitűzése az erdő tarvágás (végvágás) nélküli kezelése volt, elsősorban a talaj védelmének érdekében. Az általa helyesnek tartott erdőgazdálkodás jellegzetessége, hogy az erdőborítás folyamatos marad, az állományklíma fenntartható, az erdőszerkezet változatos. Hazánkban jelenleg az erdőrészleteket üzemmódok szerint erdőgazdálkodási kategóriákba sorolják. Ezek határozzák meg az erdőben alkalmazható erdőfelújítási eljárásokat és a fakitermelés módját hosszú távra.

Üzemmód lehet: vágásos, ekkor az erdő egy területén határozott vágásterületen végeznek fakitermelést, így felújítási terület keletkezik. Ezen belül három típus van: tarvágás, fokozatos felújító vágás és szálalóvágás.

Örökerdő üzemmód, ahol vágásterület nélkül történik a folyamatos fakitermelés, felújítási terület keletkezése nélkül (nem keverendő a szálalóvágással).

 Átalakító üzemmód, amely a vágásos üzemmódról a örökerdőre való áttérést szolgálja.

Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód, amikor a fakitermelés legfeljebb kísérleti, erdővédelmi vagy erdőfelújítási céllal folytatható – célja a természetes folyamatok szabad érvényesülése.

Pro Silva: természetközeli erdőgazdálkodás

A Pro Silva Hungaria Egyesület (PSH) határozott szakmai álláspontja, hogy a meglévő, magas természetességű, őshonos főfafajú erdeink fenntartása, bővítése, fejlesztése érdekében a legjobb módszer a Pro Silva elvek szerinti természetközeli erdőgazdálkodás.

Ennek alapja az örökerdő üzemmód, amely biztosítja az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartását, az erdei biodiverzitás védelmét, valamint a klímaváltozáshoz való alkalmazkodóképességet és a gazdálkodás stabilitását. A Pro Silva elvek alkalmazása azonban sokrétűbb, részletesebb szakmai szempontokat is figyelembe vesz, mint amit jelenleg az örökerdő üzemmód hazai szabályozása előír.

Forrás: Laczkó Annamária

A laikusok számára talán a legegyszerűbb úgy megfogalmazni, hogy ez az erdőgazdálkodási típus a természeti környezethez és annak változásaihoz folyamatosan alkalmazkodik. Ennek eredménye a fenntartható erdőgazdálkodás. Ha ezt végiggondoljuk, viszonylag gyorsan ráébredünk, hogy az elveknek megfelelő erdőgazdálkodás közel sem jellemző hazánkban. Annak ellenére, hogy a PSH 1989 óta létezik, tagjai között erdőgazdálkodók, természetvédők és ökológusok is vannak.

Az eltelt évtizedekben számos kutatást végeztek el, jó néhány szakmai javaslatot tettek le a jogalkotó asztalára – hogy ez utóbbi milyen eredménnyel járt, az vitatható. Legutóbb 2025-ben, az azóta jogerőre emelkedett, tarvágások bővítését is lehetővé tevő jogszabálytervezet kapcsán fogalmazta meg az egyesület az erőteljes aggályait:

„A jelenlegi jogszabálytervezet bővíti a tarvágás alkalmazhatóságának kereteit az őshonos fafajú, természetvédelmi rendeltetésű erdőkben, valamint az őshonos állományalkotó főfafajokból álló erdők esetében a mageredetű természetes felújítás kötelezettségét is eltörölné, ami a PSH által képviselt szakmai elvekkel nem egyeztethető össze.”

A tiltakozás hatástalan maradt – ahogy 150 szervezet és 46 ezer állampolgáré is.

Kik, miért, kiknek

Vendéglátónk, Laczkó Péter 2002 óta az egyesület tagja, jelenleg egyik alelnöke  is. Meggyőződése, hogy ez a fajta erdőgazdálkodási mód választ adhat a klímaváltozás kihívásaira. Így érthető, hogy örömmel üdvözölné, ha szélesebb körben is elterjedne. Jelenleg hazánkban 33.000 ha, az erdőterület 1,7% az, ahol az örökerdő üzemmódban gazdálkodnak, ennek töredéke pedig, ahol a Pro Silva elveknek megfelelően.

„Fontos lenne, hogy ezt az arányt minél hamarabb, akár 10%-ig növelnünk. Ilyen és ehhez hasonló ismeretterjesztő kampányokkal, a magas természetességi mutatókkal rendelkező erdőterületek támogatásával, a társadalom széles köreinek bevonásával, és az erdőökológiai kutatások eredményeinek felhasználásával.” – mondja, amikor arról kérdezem, hogy véleménye szerint mekkora erdőterületet lehetne ennek az elvnek megfelelően művelni.

A jelenlegi rendezvény, amely egy sorozat első állomása (további nyolc követi majd, az ország különböző területein), egyrészt azt a célt szolgálja, hogy népszerűsítse ezt az erdőgazdálkodási módot. Miközben a felmerülő kételyekre, kérdésekre is választ ad. Másrészről pedig az akadozó párbeszédek előmozdítása, az érintett szakmák, illetve a civilek között. Amelyeket sok esetben rossz beidegződések, szakmai elefántcsonttornyok, nem megfelelő jogszabályok nehezítenek.

A meghívottak között így a magánerdő-tulajdonosok mellett az állami erdőgazdaságok, a nemzeti parkok, az erdészeti hatóság munkatársai és civil szervezetek is voltak. Sajnos utóbbiakból fájóan kevesen jelentek meg.

De térjünk vissza ide, Füzérkajata 21/C-be,

ahol tehát – jelen pillanatban is – gazdálkodás folyik. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a korábban szakmai szempontok szerint egyenként kiválasztott fát, fákat egy három állandó főből álló csapat kitermeli. Mindeközben fokozottan ügyelnek az erdő talajára.

Forrás: Laczkó Annamária

A kivágott fa környezetében (mint azt mi is látjuk) megjelenik az újulat. Abban az esetben, ha a „lék” – ahogy a szaknyelv fogalmaz – kicsi, akkor a környező fák koronái benövik, így nem érkezik elég fény a talajra. Tehát az újulat vagy meg sem jelenik, vagy elpusztul. Ha megfelelő méretű, akkor pedig megjelenik és növekedésnek indul.

Az újulatot, a fény és csapadékhiány mellett, más külső tényezők is erősen visszavethetik. Ezek pedig ezen a vidéken a szarvasok és az őzek.

Mint azt Péter lakonikus rövidséggel összefoglalja: a sertéspestis hatása miatt vaddisznókár gyakorlatilag nincs. És, mivel ez az erdőrészlet az üzemtervi besorolás szerint a szürkefarkas élőhelye is, kevésbé kell küzdeni az őzek, szarvasok örökös étvágyával, mint más területeken.

A későbbiekben a terepi bemutató során felkeresünk olyan területeket is, ahol a farkasfalka ritkábban látogat és ott szembesülök azzal, mit is eredményez ez. Gyakorlatilag az az újulat van biztonságban, amelyet kerítés véd. A többi esetében abszolút esetleges, hogy tíz év múlva lombkoronájuk zárja-e az eget, vagy derékmagas bokorszerűségekké válnak a folyamatos rágás miatt. Ha mindez itt, a szürkefarkas közelségében így van, könnyen el lehet képzelni, mi történik azokon a területeken, ahol nincs jelen ragadozó, és a vadászatra jogosult sem végzi megfelelően a feladatát.

A helyzetet nem egyszerűsíti az sem, hogy míg vannak civil szervezetek, állampolgárok, amelyek szót emelnek a szürkefarkas védelmében és/vagy a természetközeli erdőgazdálkodás mellett, számukra a vadászat mint eszköz – azokon a területeken, ahol természetes predátor nem korlátozza a vadállományt – sem igazán elfogadható. Ha korábban akadozó párbeszédekkel jellemeztem a helyzetet, itt talán az „önmagukkal folytatott diskurzusokkal” lehetne a sok szereplős (vadászatra jogosult, erdőgazdálkodó, civilszervezetek, jogalkotó) kommunikációt leírni. Ennek pedig a legnagyobb vesztesei maguk az erdők.

Mit ér a fa, ha holt?

Ha a mai nap során elhangzott szakmai viták leggyakrabban használt szavait listáznám, a „lék” mellett dobogós lenne a „holtfa” vagy „habitatfa” is. Ezenkívül  akármerre lépek, a talajt kisebb-nagyobb, épp vagy már korhadó ágak, gallyak, fatörzsek borítják. Ehhez képest megtudom, hogy vendéglátónk, és a hozzászólók sem elégedettek a holtfa mennyiségével. De miért is fontos ez? És akkor mennyi lenne az „elég”?

Bár nem akarom megerősíteni azt a minden tudományos alapot nélkülöző képet, miszerint az erdészek mind nyugodtak, higgadtak – most valóban minden megszólított (teljesség kedvéért a természetvédelem munkatársai is) nyugodtan, higgadtan válaszol a kérdéseimre. Így – miután a békáról kiderült, hogy erdei béka, a gombáról, hogy érdestönkű tinóru – a holtfákat is szóba merem hozni.

A holtfa

– tudom meg – stabilizálja az erdőket. Szerves anyagot, nedvességet, tápanyagot és az újulatnak mikroélőhelyet biztosít. Ezenkívül élőhelyet ad azoknak az élőlényeknek, amelyek ezt használják táplálkozó- vagy élőhelyül. A villámárvizekben érintett vidékeken különösen nagy szerepe lehet(ne). Viharok, heves esőzések és más éghajlati szélsőségek esetén megakadályozza a talajeróziót, stabilizálja a felszínt, a vízfolyásokban lassítja a víz levonulását (ezáltal csökkenti az árvízveszélyt).

Pétertől később megtudom azt is, hogy az adott erdőrészletben a tölgy-csipkéspoloska – amely Magyarországon mintegy 600 ezer hektárnyi erdőre jelent potenciális veszélyt – gyakorlatilag nem okozott kárt. Azt is megtudom, hogy a megfelelő habitafa (vagyis ki nem vágható fa) kiválasztása ugyanolyan fontos, hosszas mérlegelést igénylő feladat, mint a szálalásra kijelölté.  A szempontok között lehet például az, hogy az adott fafaj különleges értékű, mert kevés van belőle, és kívánatos a gyakoribb előfordulás, vagy hogy odú, fészek van rajta.

Amikor pedig arról beszélünk, hogy mennyi a holtfa egy területen, akkor egy pontosan meghatározott kritérium alapján az erdőkezelő elvégzi a mérést – amelybe a lábon álló és a földön fekvő fa is beletartozik. A PSH egyik elnökségi tagja ennél a pontnál hangsúlyozza, hogy mindez nem pillanatnyi állapotot tükröz, hiszen például egy viharkár után valószínűleg jóval nagyobb számot kaphatnánk, mint előtte.

Profitorientált vagy/és idealista?

Térfogatok, köbméterek ismertetése következik, amit időnként farkasüvöltés tarkít – nem, nem azért, mert az alapvetően távolságtartó ragadozó közel merészkedett volna, hanem mert az egyik résztvevő telefonjának ez a csengőhangja. Kicsit irigykedem is, van egy olyan sejtésem, hogy nem Google Playről töltötte le. Mindeközben mozgásba jön a csapat, új erdőrész következik. Péter mellé zárkózom és felteszem a mai utolsó kérdésemet:

– „Oké, ez mind jó az erdőnek, rovaroknak, klímának – de egy profitorientált magánerdő-tulajdonosnak, erdészetnek?”

Szerinte alapvető probléma, hogy sem az erdészeti középfokú, sem pedig a felsőoktatásban nem megfelelő súllyal oktatják ezt a fajta gazdálkodási szemléletet. A gyakorló erdészek közül sokan nem nagyon ismerik. Ezért félnek tőle. Úgy gondolják, hogy a hagyományos vágásos gazdálkodással szemben sokkal kisebb a gazdasági haszon – pedig nem így van.

A gazdasági haszon messzemenően ugyanaz. Sőt, eseteként még magasabb is lehet, mint a vágásos gazdálkodás esetében. Mindez igaz akár a nagyobb területekre is.  „Ezt azért is emelem ki – mondja –, mert sok esetben ér az a kritika, hogy csak kis erdőrészekben lehet ezzel szórakozni, nagy gazdaságot nem lehet így üzemeltetni. Ezért is ide szerveztük ezt a nyitó bemutatót, hiszen ennél az örökerdő üzemmódban kezelt 330 hektárnál nem hiszem, hogy erősebb cáfolat szükséges.”

A kiemelt kép a szerző felvétele.

Agrofórum Hírlevél
Iratkozzon fel az Agrofórum hírlevélre!

A feliratkozást követően a rendszer egy megerősítő emailt fog küldeni a megadott email címre. Ha nem érkezne meg a levél, kérjük nézze meg a spam vagy Gmail esetén a Promóciók és az Összes levél mappát.

Hogyan támogathatjuk a fecskék útját?

2025. augusztus 19. 08:10

A fecskék túlélését a táplálék és élőhely határozza meg. Ön is tehet a vonulásuk és szaporodásuk biztonságáért!

Repülő csótány? – Ártalmatlan nyári látogató

2025. augusztus 16. 13:10

Az erdei csótány egyre gyakoribb Magyarországon, de vajon igaz-e, hogy repül? Megvizsgáljuk a tényeket és a tévhiteket.

Békák a kerti tóban? Így csökkentheti a számukat

2025. augusztus 15. 08:10

A békák a kerti tó természetes lakói, de hangos kuruttyolásuk és nagy számuk néha zavaró lehet. Mutatjuk, mit tehetünk humánusan.

Varjú okozta veszteség – hogyan védekezhetünk törvényesen?

2025. augusztus 6. 11:10

A varjak komoly károkat okozhatnak vetéseinkben és termésünkben. Megfelelő megelőzéssel és technológiával a veszteség minimalizálható.

Hétfőn indul az idei utolsó erdészeti szakszemélyzeti továbbképzés

2019. szeptember 26. 08:33

A 2019. szeptember 30. és október 27. közti továbbképzésre a jelentkezést szeptember 27-ig fogadják.

Környezetkímélő e-terepjárók érkeztek a Pilisi Parkerdőbe

2023. március 13. 11:42

Környezetkímélő e-terepjárók álltak üzembe a Pilisi Parkerdőnél. A hat darab akkumulátoros jármű beszerzését az Agrárminisztérum támogatta.

A mezőgazdasági beruházások volumene nőtt, az élelmiszeriparé csökkent

2020. augusztus 6. 04:36

A nemzetgazdaság beruházási volumene 14, a mezőgazdaságé 8,5 százalékkal nőtt, az élelmiszeriparé ezzel szemben 2,1 százalékkal csökkent.

Erdészek a fenntarthatóságért - Erdei Vándortáborok és örökerdő gazdálkodás a Bakonyerdő Zrt.-nél

2019. július 20. 06:34

Az ország több más erdőgazdaságához hasonlóan a Bakonyerdő Zrt. is kiemelten fontos feladatának tartja a környezettudatos nevelést, amelynek az erdei iskolák mellett az Erdei Vándortáborok is fontos eszközei.