Az őszi időszakban rohamosan megnövekszik a különféle növényi eredetű szerves hulladékok mennyisége. Az egynyári zöldségfélék zöld részei, a gyümölcsfákról és más fásszárú növényekről lekerülő avar mind olyan, már részben bomlásnak indult szerves anyag tömeget képviselnek, amely megfelelően feldolgozva kincs a kertnek, a talajnak, de esetenként jelenthet fertőzési forrást is a következő években.
Szerencsére a kerti szerves hulladék elégetése hazánkban már tilos, így egyre többen igyekeznek saját maguk előállítani a kertjeikben „megtermett” szerves hulladékból azt a jó minőségű komposztot, amellyel talajaikat javíthatják.
A komposzt, mint fertőzési forrás
Vannak sajnálatos módon olyan kórokozók, amelyek képesek túlélni a komposztálási folyamatot és így a felhasználásra kerülő komposzttal saját magunk visszük a kórokozót a megfertőzhető tápnövények közelébe, segítve ezzel a fertőzési folyamatot. A komposzt is lehet fertőző eredetű betegségek forrása. Nagyon nem mindegy tehát, hogy mit és hogyan komposztálunk.
A komposztálás során az elhalt növényi szöveteket különféle állatok aprítják fel elsőként (ugróvillások, gyűrűs férgek, fonálférgek, stb.), majd különféle szaprofág, azaz elhalt szerves anyagot fogyasztó mikroorganizmusok (baktériumok, sugárgombák, gombák) hasznosítják a benne levő nagyobb molekulákat szén, illetve nitrogén forrásként saját testük felépítésére. Ezt a bonyolult folyamatot sok kórokozó nem éli túl.
Kórokozók, amelyek nem élik túl a komposztálást
Döntően azok ellen a kórokozók ellen nagyon hatékony a komposztálás, amelyek tavasszal képeznek ivaros termőtesteket a lehullott levélzeten. Amennyiben tavaszig más szervezetek a lehullott levelek szerves anyagát elfogyasztják, úgy a parazita kórokozók éhen halnak. Nem képesek termőtestet fejleszteni, így a fertőzési lánc megszakad.

Tipikusan ilyen kórokozó pl. az alma varasodásáért felelős Venturia inaequalis gomba is. Ellene pl. Észak-Olaszországban bevált védekezési módszer a lehullott lomb komposztálása, vagy a gyümölcsös területén annak a talajba történő bemunkálása. Ezzel a fungicides védekezések száma jelentősen csökkenthető.

Amik viszont túlélhetik a folyamatot
Ugyanakkor vannak olyan kórokozók, amelyek képesek túlélni a szerves anyag komposztálásával járó fizikai és biológiai támadások sorozatát. Ezek általában valamilyen nagyon ellenálló kitartó képletet fejlesztenek és ez a túlélésük záloga.
Ilyen kórokozó pl. a paradicsom és a burgonya súlyos pusztulását okozó Phytophthora infestans nevű gomba, amelynek apró petespórái rendkívül ellenállóak. E gomba esetében ugyanakkor fontos tudni, hogy petespórák képzésére csak akkor kerülhet sor, ha a kórokozó A1 és A2 párosodási típusába tartozó gomba kolóniák együtt voltak jelen a termesztés évében.

A petespórák ivaros szaporodás eredményeként képződnek és ehhez mindkét „fél” jelenléte szükséges. A fitoftórás paradicsom, vagy burgonya lomb komposztálása esetén fenn állhat a veszélye annak (bár egyáltalán nem biztos), hogy az előállított komposzt a későbbiekben fertőzési forrásként fog szolgálni.
Különösen veszélyes fertőzött növényi részek
Szintén problémát okozhat a különféle fás részeken élő parazita kórokozók, pl. taplók jelenléte. Ezek a rendkívül szívós termőtestek csak hosszú komposztálási folyamat után veszítik el fertőző képességüket, így erre a komposztálás során külön figyelni kell. Amennyiben Erwinia amylovora baktériummal fertőzött fát csonkolnánk, úgy a nyesedéket tilos komposztálni! Ekkor – lévén zárlati, azaz karantén státusú kórokozóról van szó – a szerves hulladék elégetése megengedett, sőt szükséges is.
Teendők a fertőzések elkerülésére
A komposztásással keletkező szerves anyag igen értékes, így célszerű a komposztálás folyamatát úgy szabályozni, hogy ez az értékes szerves anyag ne legyen a későbbiekben fertőzési forrás.

A kemény, fás szárú összetevőket mindenképpen célszerű minél jobban felaprítani, hogy a lebontást végző szervezetek számára minél nagyobb felület álljon rendelkezésre. Mivel ezek a fás részek több éves folyamat után válnak csak értékes komposzttá, így a komposztáló belsejébe kerüljenek.
Szintén a komposztáló belsejébe kerüljenek azok a növényi hulladékok, amelyek valamilyen kórokozóval fertőzöttek. A komposztáló tetején, a felszínen nem mennek végbe tökéletesen a lebontási folyamatok, így a komposzt tetején levő levelek fertőző képessége megmaradhat.
A komposztálás során érdemes gyakorta forgatni a bomló növényi halmot, hogy a bedolgozott növényi biomassza minden része érintkezésbe kerülhessen a lebontást végző szervezetekkel és a lebontás folyamata tavaszra be tudjon fejeződni.
A hő és a forgatás szerepe a biztonságban
A szerves anyagok mikrobiális lebontása exotherm, azaz hő termelő folyamat. Egy komposzt domb sokszor jó néhány fokkal melegebb a környezeténél. A komposzt keverése, szellőztetése viszont erősen hűtheti annak anyagát. Ezért a lebontási folyamatok zavartalansága érdekében a komposzt bolygatását lehetőleg ne a tél leghidegebb napjaiban végezzük!
A helyes komposztálási gyakorlattal olyan komposztot állíthatunk elő a kertben ősszel felgyülemlett szerves anyagokból, amelyek nagyon hasznosak kertünk talajának, az elvetett növényeknek és a kijuttatott komposzt sem fog fertőzési forrásként szolgálni.
A képek a szerző felvételei.