A tél általában nem igazán a sürgetős növényvédelmi teendők időszaka. Ugyanakkor a lombozat részleges, vagy teljes mértékű hiánya miatt több kórokozót és kártevőt is könnyebb észrevenni, mint a vegetációs időszak közepén. Sok esetben még védekezni is tudunk ellenük.
Az egyik ilyen növény, amelynek kórokozóit a tél folyamán hatékonyan gyéríthetjük az egyik legszebb, kedvelt dísznövényünk: a rózsa.
Szép, de nagyon beteg
A rózsa szinte minden magyar kertben, parkban fellehető dísznövény. Díszítő értékét ugyanakkor csak hibátlan állapotban, kártevőktől és kórokozóktól mentesen képes érvényesíteni.
A beteg növények sokszor gyengébben virágoznak, a virágok mérete is kisebb és ha a virágok mellett a kártevők, kórokozók is jelen vannak pl. egy csokornyi virágban, az inkább taszító, mintsem esztétikai élményt jelent. Sajnos ennek a szép, virágos növényünknek rengeteg kártevője és kórokozója van, amelyek egy része még ilyenkor, télen is fellehető a rózsatöveken.
Lomb nélkül minden hiba láthatóvá válik
A téli időszak olyan szempontból is előnyös a károsítók népességének ritkítására, hogy ebben az időszakban nem, vagy csak alig találhatóak levelek a rózsákon. Amit nyár folyamán esetleg elrejtett a dús lombozat, az most könnyedén észrevehető. Ráadásul a tél a metszés időszaka is, így amikor a metszés során áganként végignézünk egy rózsatövet, akkor az elénk kerülő, nem oda való dolgoktól is könnyedén meg tudunk szabadulni.
A rózsa még fennmaradt, élő levelein még ebben az időszakban is fellelhetőek egyes kórokozók. A tintafoltosság, vagy csillagpenész (Diplocarpon rosae) feketés színű, nagy foltjai igencsak szembeötlőek. Érdemes a fertőzött leveleket eltávolítani és meg is semmisíteni. Értelemszerűen ez vonatkozik a már lehullott levelekre is, mivel ez a nekrotróf életmódú kórokozó ezekről is indíthat fertőzést, amely jövőre a fiatal leveleket fogja megfertőzni.
Lisztharmat: a hajtásokon is túlél
Ha a leveleken, netán a vesszők végein, bimbó kezdeményeken fehéres bevonatot észlelnénk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a rózsa lisztharmat (Sphaerotheca pannosa f. rosae) jelenlétét észleltük.
Ez a kórokozó a vesszők, levelek felszínén is át tud telelni micélium alakjában, ha eléggé enyhe a tél. A keményebb fagyokat viszont a rügyek belsejében éli túl micélium szövedék alakjában. Ha tehát lisztharmatos hajtást, leveleket találunk, feltétlenül távolítsuk el azt.
Szürkepenész és a „múmiák” veszélye
A metszés során főleg az elsűrűsödöttebb rózsabokrokban találkozhatunk elszáradt, de a növényen levő bimbók, virágok maradványaival is. Ezek a rózsa egyik gyakori betegségének, a szélsőségesen polifág szürkepenésznek (Botrytis cinerea) a kártételére utalnak.
Bár a rózsa fajták fogékonysága a kórokozó iránt meglehetősen eltérő, ráadásul a kórokozó igen gyakori és sok tápnövénye révén szinte bárhonnan fertőzhet, de egy durva fertőző gócot, amelyet egy ilyen „múmia” jelent, semmiképp se tűrjünk meg a növényünkön. A kórokozó elleni védekezést az is segíti, ha a rózsát „szellősebbre” metsszük, mivel ez a gomba a párás, nedves körülményeket igencsak kedveli.
Fekete szárkorhadás: lassú, de végzetes
Szintén a metszéssorán találkozhatunk feketésre színeződött, elhalt vastagabb fás részekkel is. Időnként ezen foltok környékén a hajtások epidermiszén apró pörsenéseket is észlelhetünk. A tüneteket a rózsa fekete szárkorhadásáért felelős Coniothyrium wernsdoffiae gomba okozza, amely alapvetően sebeken át fertőz és lassan, de biztosan képes elpusztítani a gazdanövényt.
A kórokozó kedveli a nedves, párás környezetet és a valamilyen okból legyengült növényeket. Éppen ezért ha kevesebb esélyt akarunk hagyni ennek a veszélyes gombának a fertőzésre, akkor ne hagyjuk, hogy a rózsatő túl sűrű legyen és a nagyobb sebeket mindenképpen kezeljük valamilyen sebkezelő anyaggal!
Állati kártevők téli nyomai
A rózsának állati károsítói is vannak, ráadásul ezek száma is igen magas. A tél folyamán ugyanakkor döntő hányaduk nem található meg a rózsákon, vagy csak rendkívül nehezen vehető észre. A rózsán több levéldarázs faj is él, károsít, de ezeket most hiába keresnénk a rózsatöveken. A levéltetveknek is igen sok faja él a rózsán, de az áttelelő tojások aprók, így nagyon nehéz felfedezni őket.
Szerencsére a rózsa több olyan fajnak (Macrosiphum avenae, Metopolophium dirhodum, stb.) is téli, fás szárú gazdanövénye, amelyek nyáron más, lágyszárú növényeken károsítanak. A nyaranta a rózsákon látható gyakori faj, a nagy rózsa levéltetű (Macrosiphum rosae) viszont sajnos egész évben a rózsát „szerencsélteti”.
Ha mégis találunk levéltetű áttelelő tojásokat a rózsán, akkor érdemes lesz a tavasz elején egy olajos lemosó permetezést beiktatni a növényvédelmi műveletek sorába. Ha a magunk által ”megtermelt” levéltetű populációt elpusztítjuk, akkor a máshonnan jövő szárnyas egyedek csak később fognak megjelenni a rózsáinkon.
Pajzstetű a vesszők tövénél
Előfordulhat, hogy apró, 1 milliméteres kis fehér, lencse alakú képletet találunk az idei hajtások tövénél. Döntően a vessző árnyékos oldalán. Ez a rózsa pajzstetű (Aulacaspis rosae) lesz, amely más, távolabbi rokon növényeken, mint pl. a szeder is megél.
Alattomos kártevő, amely lassan gyengíti le és szárítja el a tápnövényét. Ez a jószág is szereti a túlzsúfolt, belül nagyon árnyékos bokrokat. Ha észleljük, akkor tavasszal a levéltetveknél is ajánlott olajos lemosó permetezést célszerű bevetni ellene, valamint a metszés során mindenképpen tegyük szellősebbé a rózsatő ágrendszerét.
A képek a szerző felvételei.
